Hogyan is zajlik a császármetszés?

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szules..

A napokban volt ez a kérdés, szerintem nagyon sok hasznos választ találsz itt is. (az enyém is köztük van :D )

pocikabogi.multiply.com/

van sima és császáros szülés is fent, teljes egészében. Persze semmi véres kép, nem is ezért készült. Hanem a folyamat miatt, élettörténetek miatt. Talán már ismered őket. De talán hasznos lesz :)

Nekem faros volt a babám, ezért császároztak. Kibújni nem nagyon akart, 40+2 napos voltam mikor megszületett. Ha nem indul be a szülés, nincs fájás, akkor csak érzéstelenítéssel csinálják, ha beindul altatnak. Nekem nem volt. Reggel 7-re bementem, felvettek, kitöltötték a papírokat, majd kiderült, hogy a 36. héten kellett volna még egy vérvétel amit a dokim elfelejtett. Úgyhogy arra várni kellett egy kicsit mire visszajött a laborból az eredmény. Addig felraktak még utoljára CTG-re, megkaptam a katétert (ez egy picit kellemetlen volt, viszont utána imádtam meglepő módon) és egy branült a kézfejembe. Végül bementünk a műtőbe, én Szegeden szültem, ott apa nem lehetett benn, de máshonnan hallottam hogy engedték. Megkaptam a gerincembe az érzéstelenítőt, többször szúrtak, de nem fájt inkább csak nyomást éreztem. Kb. negyed óra lehetett az egész, én csak olyan cibálás-ráncigálás félét éreztem, egyáltalán nem fájt semmi. Egy kicsit beparáztam közben (azért elég furcsa a tudat hogy épp a hasadban turkálnak), de odalépett a fejemhez az anesztes dokinő és elkezdett beszéltetni "hogy fogják hívni a babát?, kislány lesz vagy kisfiú?", elterelte a figyelmemet. És nem sokkal ezután felsírt egy kis édes hang... Na azt nem lehet kibírni sírás nélkül :))) Felsírt, aztán már csak hüppögött. Felmutatták a ponyva fölé (eltakarják előled a hasadat), aztán megcsinálták az Apgart, lemérték és odahozták a kezemhez, hogy meg tudjam simogatni egy kicsit. Ez volt az a pillanat, amit míg élek nem felejtek el: fogta a védőnő a becsomagolt babámat, csak a kis feje látszódott ki belőle, elnézett jobbra aztán balra, majd belefúrta a tekintetét az enyémbe. Méghogy nem látnak 25 centinél messzebbre! Lehet hogy igaz, de anyát akkor is megtalálják. Na onnantól kezdve olyan eufórikus állapotba kerültem, hogy azt csinálhattak velem amit csak akartak :))). Azt utólag tudtam meg, hogy kivitték apának megmutatni míg engem varrtak. Utána felkerültem a posztoperatív osztályra, ott 6 órás megfigyelés van 4 ágyas szobákban, folyamatos megfigyelés, lázmérés ilyesmi. Sajnos a babát csak 6 óra múlva hozták fel, annyi idő míg kimegy az érzéstelenítő. Ez elég rossz, mert deréktól indul és a lábujjaidból megy ki utoljára. Ráadásul az érzéstelenítőnek van egy olyan mellékhatása, hogy reszketsz egy ideig mint a kocsonya, ezért nem adják oda a babát hamarabb. De apa közben ott lehetett mellettem, ő itatott szívószállal, hanyatt kellett feküdni, rátettek egy súlyt a hasamra, és ment közben az infúzió. Éjszakára már nincs olyan szoros megfigyelés, kitettek másik szobába (oda már a saját lábamon mentem ki). Reggel kivették a katétert és a branült, akkor lehetett letusolni, persze óvatosan, hogy a sebet ne érje víz. Én rosszabb fájdalomra számítottam, persze fáj, de szerintem ki lehet bírni, én nem vettem be az összes fájdalomcsillapítót amit adtak. Másnap pedig lemehettem a normál osztályra és ott már kinn lehetett velem egész nap a babám. Egy picit besárgult, de így is csütörtökön szültem és kedd délután engedtek haza minket. Én kértem külön szobát, így apa is annyit lehetett velünk amennyit akart. Ez volt az én mesém :)))

Gratulálok a babóhoz és sok örömet hozzá! :))

Augusztusban császároztak a Pétrfyben. Megmondom őszintén, sokkal-sokkal rosszabbra számítottam. A szülőszobán bekötötték az infúziót, kb 5 zacskónak kell lefolynia műtét előtt. Közben ctg. Az infúzióban sok gyógyszer van antibiotikum is. Jön az altató doki, felvilágosít az érzéstelenítésről, kikérdez az előző esetleges műtéteidről. A legfontosabb dolog ami érdekelte, hogy volt-e pl fogászati műtét, mert ott ugyan azt az érzéstelenítőt használják. Engem spec. megkért szépen, ha egy mód van rá válasszam a spinális érzéstelenítést, ne az altatást, mert sokkal-sokkal több komplikációja lehet. Ott tubust is tesznek az ember torkába.

Miután lefolytak az infúziók megitatják a savlekötőt is. Le kell vetkőzni pucérra, ékszereket levenni-kivenni. Irány a műtő. Ott átraknak egy másik ágyra. Elég fura, nem is mondanám ágynak. Külön van "alátét" a kezednek, a lábaidnak. Megcsinálják az érzéstelenítést, ami egyáltalán nem fáj!!!!!! Persze érzed, hogy megszúrnak, de nem másabb mint egy sima inekció. Ezt úgy, hogy az ágy szélére ültetnek, és görnyedni kell. Perzse amennyire ez megy a pocitól:-) Az infúziós karod kikötik az ágyra, a másikat meg a testedhez. aztán várják, hogy hasson a szuri. Nekem elég nehezen indult, fújkált ilyen hideg sprayval a doki, hogy hol , milyennek érzem, illetve a végén már tűvel is szurkált, de lényeg a lényeg, hogy végül sikerült. Aztán sárga fertőtlenítővel bekennek, és elparavánoznak. Ne úgy képzeljétek el, hogy a világon semmit nem éreztek. Erre figyelmeztetett az altató orvos, is, hogy sokan meg ijednek, hogy nem lett jó az érzéstelenítés, mert érzik ahogy megfogja a doki pl a hasát. Mindent érzel, de nem fáj! Engem a Péterfyben császároztak. Arról híres a kórház, hogy ott nem vágják át a hasizmokat, hanem széthúzzák. Ez elég fura érzés, mert nem fáj,de a két doki két oldalról rángat mint egy rongyot. Nekem viszonylag sokáig tartott a műtét, több mint 50 perc, a babát nagyon hamar kikapták, csak összerakni volt munkaigényesebb....2 része van ami nem túl jó, de erre is figyelmeztettek. Amikor kipréselik a babát, bár megmondom őszintén ez nem viselt meg, a másik pedig a vége felé, ott átnézik a belső dogokat.. Na ott rosszúl lettem, de le is esett a vérnyomásom, meg a pulzusom is 140-ről 90-re pikk -pakk, és szakadt rólam a víz, de kaptam borogatást, meg oxigént, és egyfolytában beszélgettem az altató orvossal. Elmesélte mit dolgozik a felesége, hány babájuk van stb... :-) Én kaptam a varratba kis csövet a végén egy tartállyal. Sztem azért mert kövér voltam/vagyok:-( és nehezebben gyógyul így a seb. Utána visszatoltak a szobába, még kb 8 infúzió folyt le. Műtét után eléggé fájt a méhem, ezért kértem fájdalom csillapítót, és szuper jól jött. Ott már velem volt a férjem. 6 óra múlva, jött a nővér, tett alám ágytálat lemosott alul, kivette a katétert, amit érzéstelenítés után raknak fel, rám adott egy tena bugyit, betétet, és bizony fel kellett állni. Akkor már 1 órája nálam volt a baba is. Hát az első felállás combos:-) , de nem olyan iszonyú borzasztó. Én néztem közben a fiamat, és semmii nem állított volna meg. Kellett menni egy-két kört a szobában, majd otthagytak...2 óra múlva ki kellett mennem egyedül a folyosó végére pisilni, mert nem volt szabad alapítványi szoba.. Én szinte alig véreztem műtét után. Még annyira se mint egy sima mensikor. Nekem túlzás volt a tena betét, viszont a bugyi nagyon jó volt. Viszont 5 hétig tartott a gyermekágyi vérzés. Hol több , hol kevesebb. Nekem 2 nap múlva jöttek, átkötöztek, és kivették azt a dobozkát. Egy tündéri nővér volt,mert úgy féltem, hogy fog fájni mikor kiveszik... Akkora dumás volt a csaj, hogy magyarázott, viccelődöt, majd mondta kész vagyunk.... Én meg kérdeztem, mi lesz a dobozkámmal??? Röhögött, hogy már rég kivette:-DDDD. Vízhatlan kötés kaptam, pesze nem szabadott áztatni, de simán le tudtam gyorsan tusolni. 2 nap múlva azt is levehettem. Felszívódó varrataim voltak. Sajna a babám beteg lett, és még műtét éjszakáján lekerült 1 emelettel lejjebb, így 3 óránként mentem hozzá szoptatni. Tehát lépcsőztem, és gyalogoltam. Kb 2dik nap, már belövelt a tejem, mire hazajöttünk 1 héttel később már 70-eket evett a kisfiam. Minden nap kb 10-20 grammokkal többet. Azóta is kizárólag szopik, ömlik a tejem hál isten. 3an voltunk a szobában, 2-en császárosok, és sokkal több tejünk volt mint a simán szült anyukának. Hát bocsi a regényért de én úgy örültem volna, ha előtte valaki részletesen elmeséli. Remélem nem ijesztettelek titeket meg semmivel. Nem egy borzasztó dolog, napról napra, óráról órára, könnyebb. Ami legjobban hiányzott, az egy kötél az ágy végére, felüléshez, más semmi. Ha már elindulsz nem gáz.

Sok boldogságot, és EGÉSZSÉGES BABÁT!!!!!

Nekem két császármetszésem volt, az első a SOTE I. számún (SOS), a második a Jahn Ferencben. Mindkét kórházzal meg voltam elégedve teljes mértékben.

Az elsőnél -mivel sürgősségi volt- nem kaptam katétert. A második sima volt, így azt mesélem el. Normál szülésnek indult, de nem annak fejeződött be sajnos. A katétert én az érzéstelenítés előtt a szülőszobán kaptam meg. Nem fájt, csak kellemetlen volt. Át kellett öltöznöm egy kórházi lepelbe, melltartó, bugyi le. Átballagtunk utána a műtőbe, ott az anesztes beadta a gerincérzéstelenítőt. Össze kellett görnyedni, amennyire csak lehetett. Én nem mondom, hogy ez nem fájdalmas (kinek hogy). Nekem fájt (többszöri próbálkozásra sikerült beadni, mert közben 1-2 perces fájásaim voltak) de itt vagyok, túléltem másodjára is. Aztán lefektettek, megvárták, amíg hat az érzéstelenítő (2-3 perc). Bekentek fertőtlenítővel, elparavánoztak. A kezemben infúzió. Két doki csinálta. Nem vágtak izmokat, vongálással (izom széthúzás) csinálták. Nem éreztem fájdalmat, csak azt, hogy piszkálnak, lökdösnek. Végig beszélgettük az egészet, közben én remegtem, mint a kocsonya. Úgy éreztem, hogy mindjárt megfagyok. Ez egyébként természetes dolog ilyenkor. Kb. fél óra volt a műtét. Kiemelték a kislányomat, megmutatták, adtam neki egy puszit. Elvitték lemérni, megmosdatni, felöltöztették, mégegyszer megmutatták, és levitték a csecsemő osztályra. Engem helyre tettek, összevarrtak. Átraktak egy gurulós ágyra és letoltak a megfigyelőbe. Ott újabb infúzió (literszámra). Behozták a picit, ott volt már a férjem is. 6 óra múlva fel kellett kelni megmosakodni, sétálgatni. Ez nálam sima ügy volt, de csak azért, mert a műtétnél húzták az izmokat. Az első császárnál vágták az izmaimat, utána nagyon-nagyon sokáig, legalább 2 hónapig szenvedtem, nem tudtam egyedül felkelni az ágyból. Reggel átköltöztem a rendes szobába, és onnantól fogva végig velem volt a kislányom, csak éjszakára vitték el.

Az első császárnál bent volt a férjem is, a másodiknál nem engedték, viszont az unokahúgom volt bent velem, de ő is csak azért, mert szülésznőnek tanul, így megengedték neki, hogy ott legyen.

Tejem sajnos egyik gyermekemnél sem volt. A fiamnál egyáltalán nem, a lányomnál kb. másfél hónapig, de ez nem mérvadó.

A második műtét után -most februárban- egy héttel már szaladtam a majdnem térdig érő hóban!!!

Szóval röviden ennyi.

Nem kell megijedni tőle, de én azt tanácsolom mindenkinek, hogy lelkiekben készüljön fel erre is, mert ha váratlanul ér a dolog, akkor nagyon nehezen emészthető meg. Legalábbis nálam ez volt, mert az első terhességem alatt egyáltalán meg sem fordult a fejemben, hogy én császármetszéssel fogok szülni. Így történt, és utána nagyon nehezen tettem túl rajta magam. A másodiknál már felkészültem a lehetőségére, és már nem érdekelt, hogy hogy szülök, csak egészséges gyermekem legyen.

Szia!

Első gyermekemet természetes úton hoztam világra,a második végig farfekvéses volt,de hüvelyi szülésre készültünk itt is.A kiírt nap előtti éjjel fájásaim voltak,gyengék,de mind 10 percen belül,így bementünk,hajnali 1 körül értünk be.Felvették az adatokat,átöltöztem kórházi cuccba,majd jött az ügyeletes doki és megvizsgált.Közölte hogy ő nagyon úgy érzi hogy a popója mellett ott a sarka is,így leszólt a főorvosnak,ő is megvizsgált és tényleg az volt(lábtartásos farfekvés).Ugye ilyen esetben nem lehet hüvelyi úton szülni,közölték hogy császár lesz.Nem lepődtem meg,mert végig a terhesség alatt benne volt a pakliban a dolog,de annyira elkezdtem izgulni,hogy olyan remegés jött rám,ami kitartott végig a műtét alatt is.Már nagyon idegesített,de nem tudtam leállítani.

Szóval előkészítettek,infúzió,katéter(nekem nem volt kellemes,ahogy felrakták,mert kicsit befeszítettem),jött az aneszteziológus,és javasolta az érzéstelenítést,aláírtam a papírt.Közben szóltak a kint lévő férjemnek és Anyunak.És megérkezett a doktornőm is.Áttoltak a műtőbe,ott áttettek egy másik ágyra,és beadták az injekciót.Görnyedni kellett,úgy ahogy írták,nekem nem fájt.Lefeküdtem,infúziós kezemet ki kellett tenni oldalra

bocs folytatom

Szóval a kezemet ki,meg kaptam ilyen tappancsokat a mellkasomra.Megcsinálták a paravánt is közben,és elkezdték nézegetni hogy mennyire érzek még.Valami hideg valamivel,először még éreztem de egészen fent,utána már ott sem.Megkérdeztem az anesztes dokit hogy tuti hogy semmit nem fogok érezni??? Akkor kicsit beijedtem,de mondta hogy tuti,mivel kb a nyakamig el vagyok zsibbadva.Aztán csinálhattak valami szúráspróbát is,mert kérdezte hogy éreztem-e,de mondtam hogy semmit.

Megérkezett Anyu is a fejemhez,nagyon örültem neki.

És elkezdték.Semmi fájdalmat nem éreztem,csak hogy rajtam,bennem turkálnak.Nagyon furcsa érzés.Beszélgettünk Anyuval,meg az anesztes dokival(tök jó fej volt),és nemsokára egy nő(nem tudom ki vagy mi volt:) ) mondta hogy most lehet kellemetlen lesz mert most fogják "kipréselni" a babát.Nem volt semmi rossz benne,hanem egyszer csak megszűnt a turkálás,és felsírt a Drágám pontosan 2 órakor.Anyuval elkezdtünk sírni,de én nem annyira tudtam,mert ugye elvolt zsibbadva itt a mellkasom is,és nem tudtam valamiért.Egyszer csak fent megmutatták,hát annyira szép volt,kis formás.Aztán elvitték leméregetni,stb,és bebugyolálva odahozták a fejemhez,adtam neki egy csomó puszit,Anyu meg annyira sírt hogy nem tudta lefényképezni,így az anesztes doki jobbnak látta ha ő fényképez.:)Jó képeket csinált.

Összevarrtak,Anyu kiment,jött egy betegszállító srác és átrakott egy másik ágyra.Na hát ez is egy furcsa érzés volt.Mondta hogy kapaszkodjak a nyakába,lenéztem és a lábaimat már fogta.Hirtelen meg sem ismertem hogy mi van a kezében,nem éreztem semmit.Áttolt az őrzőbe.Eleinte elvoltam,de aztán azt hittem beleőrülök abba hogy nem tudok megmozdulni.Olyan 11 körül kellett felkelnem,háát mit is mondjak,nem volt kellemes,de kibírható.Hozták a babámat is valamikor,majd késő délután átköltöztem egy másik szobába.

Nagyjából ennyi. :)

Üdv!