Beengedtétek a párotokat szülés közben?

Én nem akarom, hogy bent legyen. Mikor vetélésem volt, nagyon jól esett, hogy ott aggódik a közelemben, pedig dolga lett volna, de irtózok attól, hogy bejöjjön velem szülni. Szerencsére nálunk (külföldön) nem divat az apás szülés. Tudjátok meg, hogy még azt is jobban bírnám, ha medikusok aszisztálnának, mintha a férjem vagy anyám, vagy bárkim bejönne. Orvos meg szülésznő kell oda, a többi nem hiányzik. Aztán meg csak szebb élmény egy apának, szerintem, ha egy rendberakott babát láthat meg, mintha egy vértócsa közepéből kivennének egy véres, lila, magzatmázas csúnya babát. Az nem ugyanaz a feeling, mint mikor ultrahangon látja. Elég trauma nekem, ha így látom szegényt. Remélem, nem egyedül vagyok a viszolygásaimmal. Különben nem félek a szüléstől, de nem hiányoznak nekem onnan a rokonok, meg szülők, meg a párom sem. Csak elvonják a figyelmet.

Férjem legcsodálatosabb élménye volt, pedig mindent meglesett:-) Most várja a következő ilyen élményét:-)

Én nem. De igazából nem is akart. Az én kedvemért talán megtette volna, de nekem őszintén nem is hiányzott. Pedig nagy a szerelem. Lehet, hogy lemaradt a csodáról de lehet, hogy ő nem így értékelte volna. Már nem tudjuk meg :) Egyébként én annyira magamba fordultam és befelé koncentráltam, hogy még zavart is volna a jelenléte, mert tudom milyen aggódó típus, nem tudta volna hova tenni, hogy miért nem szólok hozzá vagy miért nem mondom, mi van ? :) Elgondolkodtál azon, miért szeretnéd, hogy bent legyen? És hogy megtudja-e adni neked azt akkor, amit elvársz tőle? Szerintem eröltetni nem szabad, készülj úgy, hogy egyedül kell végigcsinálnod, aztán az utolsó pillanatban lehet meggondolja magát!