Olyan szülök, akiknek a szülés tragikusan alakult! Ti hogyan éltétek túl a fájdalmat? Mi volt a probléma a szülésnél?

Egy ismerős párnak két éve született volna meg a kisfia. Már mindent előkészítettek, utolsó napokban voltak a terhességnél.

Fogadott orvosuk volt, osztályvezető - főorvos. Minden rendben ment a terhesség alatt, amolyan 'minta' terhessége volt.

Mivel már 3. nap hordta túl a lányunkat, így befektették. Az orvos nem akarta indítani a szülést, mert várt arra, hogy a front beindítja.

Két napig mondta minden egyes percben az anyuka, hogy nincs jól, rázza a hideg, hányingere van, fáj a feje, görcsöl, etc..

Vettek tőle vért és vizeletet. Ebből kiderült, hogy az értékei pocsékak.. az orvos annyit mondott rá, hogy meglátja mi lesz holnap reggel.

Mivel napi 2× volt NST-n kb. 5 percet összetéve, így a szívhangot nem nagyon lehetett nyomon követni.

Pénteki nap volt.. az anyuka pocsékul nézett ki. Leküldték vizsgálatokra, onnan pedig 10 perc után vitték a műtőbe. Szívhangot nem találtak, a méhlepény levált, a magzatvíz sem volt rendben és a köldökzsinór a lány nyaka körül volt.

Beadták az anyukának az érzéstelenítőt és azonnal megcsászározták. Már csak a halott gyermeket vették ki belőle.

A vizsgálatokból kiderült, hogy a kórház mulasztott jó pár ponton belül.

Kaptak kártérítést, de azzal mire mennek ...?! A média nem verte nagy dobra, úgy tudom, hogy a házaspár nem akarta, hogy még nagyobb fájdalmat okozzanak nekik.

Azóta kiheverték a történteket. És a kertjükbe állítottak egy sírt, mert még eltemetni se temethették el a babát :((

nekem 26. héten születtek az ikreim, egyikük egy napot, másik 19 napot élt. Egyetlen oknak a méhszáj-elégtelenséget találták.

Először talán fel sem fogtuk igazán, csak fel akartunk ébredni a rémálomból. Az életünket folytattuk ugyanúgy, mások előtt nem balhéztunk, vagy drámáztunk, nem mutattuk az érzéseinket. Hétvégéken eljártunk barátokkal iszogatni, szórakozni. Olyankor hazafelé viszont előtörtek az érzéseink, persze egy kis alkohollal könnyebb... Ilyenkor tudtunk sokmindent kibeszélni magunkból egymásnak. Veszekedtünk is nagyon sokat hétköznapi dolgokon, de így összecsiszolódtunk.

Mi el tudtuk temetni őket, de nem járunk ki "mániákusan" a sírjukhoz.

Nekünk szerintem csak ez segített, hogy ott voltunk egymásnak, és a mi kapcsolatunk nagyon megerősödött ebben.

A mai napig nagyon fájdalmas ami történt.

Mégis nagyon szeretek rájuk gondolni. Nekik köszönhetjük a boldog házasságunkat. Sokkal több jót adtak nekünk rövid életükkel, mint hogy ha nem is lettek volna!!!!

És csak előre szabad nézni!!!!!!!!!!!!!!!