Felfogtátok, hogy hamarosan megváltozik az életetek?

Szerintem ezzel nem vagy egyedül. Ezen mindenkinek át kell esni. Első terhességnél azt, hogy szülő lesz valaki, onnantól felelősséggel tartozunk valaki iránt.

Második babánál meg hogy hogyan is lehet két gyerekkel foglalkozni, hogy egyik se sérüljön? Hogyan lehet két gyermeket ugyanúgy szeretni?

Én most a másodiknál kb a feléig fel sem fogtam, hogy tényleg babás vagyok. Évekig próbálkoztunk, hiába. És amikor feladtuk a reményt, akkor költözött be a pocakomba. A férjemnek még tovább tartott felfogni!

Elsőnél még fiatal voltam, én csak addig gondoltam végig a dolgokat, hogy megszülök, de hogy onnan hogyan lesz tovább? Abba soha nem gondoltam bele. De megoldottuk! :)

30hkm

Sose felejtem el, a Fiamnál egy éjszaka, ahogy ültem az ágy szélén, bóbiskolva szoptattam már vagy harmadszor azon az éjjelen, háromszori fejés, mosogatás, sterilizálás, tejelraktározás után kb. 2 hetes korában :-)... Akkor hirtelen belémnyilallt a gondolat, hogy ÚrIsten, ez most már mindig így lesz! Ez a gyerek mindig itt lesz, nem jön érte az Anyja, merthogy én vagyok az!

Döbbenetes volt ... És nem tagadom, kétségbeejtő. Később is sokszor estem pánikba, hogy mi lesz így velem, hát itt ez a gyerek, senki nem jön érte :-) Most 14 hónapos, 24-ből 24 órát együtt vagyunk, de nem tudom elképzelni, hogy bárkinek odaadnám akár egy fél napra is.

És nagyon-nagyon vágyom a Kistestvérre, aki egyelőre várat magára, de remélem, nem sokáig. Ha viszont belegondolok, hogy mi lesz majd két gyerekkel, van olyan, hogy egy pillanatra görcsbe rándul a gyomrom :-) Ha azokra a bizonyos ágy szélén dülöngélős éjszakákra gondolok ...