Milyen érzés a vajúdás?

Gondolj a szép dolgokra, a jó dolgokra. Ne arra, hogy milyen rossz lehet.

Igen, nagyon fog fájni. De hidd el, amikor bújik kifelé a baba, nem arra gondolsz majd, hogy meg akarsz halni, hanem a feladatra koncentrálsz. És amikor már kinn van, egy pillanat alatt elfelejtesz minden fájdalmat.

Soha nem voltál még annyira boldog mint amikor a kisfiad/kislányod a hasadra teszik! Végre találkozni fogtok :)

Szia!

Mindenki fél. Fáj, de utána elfelejti az ember. Én sem hittem el, de tényleg el lehet felejteni. Azért arra gondolj, ha annyira kibírhtatlan lenne, kihalt volna az emberiség! Fájni fog,de ha bátran szembenézel vele, jobb lesz. És nyugodtan halgass az érzéseidre, hogy milyen testhelyzet jó neked! Ne foglalkozz azzal amit mondanak! (Hiszen nem neki fáj!) (Én a másodikat várom...)

Szia! Erre konkrétan nem lehet válaszolni. Mindenekinek más a fájdalomköszöbbingere. Mindenki másként éli meg. lehet, hogy ami neked nagyon fáj az a másiknak csak picifájdalom. Hidd el nem olyan borzalmas. Gondolj arra, hogy a baba is sokat dolgozik azon, miközben neked fájdalmaid vannak, hogy minnél előbb kibújhasson, és neki segít a szervezeted ezzel.

Én is félek, pedig már van egy gyermekem, ez szerintem természetes.

Nyugi és könnyű és gyors szülést .

31 hetes kismama

Szia!

Nekem a vajúdás utolsó 15 perce volt a legrosszabb, előtte nem volt vészes. A kitolás meg maga a megkönnyebbülés volt, hogy végre már nyomhatom, és nem kell visszatartani.

A gátmetszést meg észre sem vettem.

Amikor kijött, már tényleg nem éreztem fájdalmat.

Sok sikert!:)

Ki fogod bírni. Gondolj bele: ha olyan rettenetes lenne, vállalnának az emberek második, harmadik, többedik babát?

Fáj. Nagyon. De közben arra kell gondolni, hogy minden egyes fájás közelebb visz a TALÁLKOZÁShoz. A fájdalom segít a babádnak, hogy kibújhasson és megismerhessétek egymást. Erre gondolj és ez átsegít a legnehezebb pillanatokon is.

Az meg tényleg igaz, hogy amint kint van a baba, minden fájdalom megszűnik, mintha elvágták volna. És ezt nem képletesen kell érteni, hanem valóban, fizikailag egyik pillanatban még fáj, a következőben már nem és csodálatos érzés a kezedben tartani, akiért az egészet végigcsináltad!

Ne félj, csak hagyd, hogy történjenek a dolgok a maguk útján! Ne akarj viselkedni, vagy megfelelni bárkinek is, csak hagyd hogy minden történjen, ahogy kell. És közben gondolj a babádra, arra, hogy érte csinálod.

Szép szülést kívánok!

életem legnagyobb fájdalma volt, s egyben a legcsodálatosabb élményem is. furcsa, mikor a fizikai fájdalom fölé tudsz kerülni. én alig emlékszem, aban a helyzetben sem tudtam hogy mi volt 1 percel korábban, állítólag az agy töröl, hogy el lehessen viselni az elviselhetetlent. csodálatos olog természet. egy mondat van, amit a dokim mondott, és nem értettem, csak a szülés közbn, és akkor jutottam át a holtponton mikor így tettem: vedd fel a szülés ritmusát, helyed magad a karjaiba, áradj vele. ezt a mondatot ne felejsd el, és életed legcsodálatosabb élménye vár rád!!!!

szégyenérzettel meg ne törődj, a személyzet sem törődik semivel. nekem székletm is jött, és egyáltalén nem zavart. természetes volt, és annak is tekintette mindenki.

a történthez hozzá tartozik, hogy minden nemű beavatkozások nélküli szülésem volt, gátvédelemmel, fájdalomcsillapító, gyórsító, minden nélkül. mégis első baba 4200 gammal egy hajszálnyi repedés nélkül bújt ki belőlem. van értelme a lassú, természet ritmusát követő szülésnek.

sok skert!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4

Azért kicsit foglalkozz azzal is amit a dokik mondanak :)

Én már úgy éreztem, hogy a végét járom, és már semmi testhelyzet nem jó. már mozogni alig volt erőm... De ekkor jött a doki, hogy gond van odabenn, mert, mert bár a gép jól írja a számokat, az hallatszott, hogy a baba szívverése nem a 130-140 körül volt, hanem valahol 60-70 körül. (két billentyű mozgását jelezte a gép, és ezért duplát számolt, ami majdnem jó értéket mutatott)

Ekkor jöttek elő azzal, hogy üljek fel, üljek a labdára, feküdjek oldalt... és láss csodát ami nekem kényelmes lett volna, pl a labda, az a babának a legrosszabb volt...

Igaz, hogy a doit kevésbé érdekli a te fájdalmad, viszont ő a babaért van ott.

De hát igen, amikor ott leszel tudni fogod mit kell csinálni! és bátor is leszel, mert amikor elkezdődik valóban a vajúdáa annyi adrenalin lesz benned, hogy nem is tudnál félni :)

De addig még csinálj sok olyat amit nagyon szeretsz, kirándulj, olvass, pihenj, menj moziba, vacsorázni a pároddal, mert ezeket miután meg lesz a baba már sokkal ritkábban fogod tudni csinálni :)

sok boldogságot!