Melyik a "nagyobb para"? A császár, vagy a természetes szülés?

Szia, kislányunk természetes úton született. Most várjuk a kis tesót. :) Rettegek a császártól! Persze, ha szükség lesz rá, nincs mit tenni, de inkább szeretném, ha Ő is természetes úton születne meg.

Szerintem a császár nehezebb!!! Elismerésem Nekik, nehezebben regenerálódnak utána.

Én is várom a szülést, nagyon. Mondtam is a Páromnak, hogy szívesen kezdeném rögtön az egészet már a szüléssel.. :D Én sem vagyok mazochista! :D

Valószínűleg az endorfin lehet az oka tényleg. Gyors szülésem volt, viszonylag (8,5 óra). A végén oxitocinnal, a legvégén már csak annyit tudtam komunikálni a külvilággal, hogy: meddig tart még??? Ezt kérdezgettem folyamatosan. Mégis valahogy olyan más volt az a nap. Olyan felejthetetlen (jó értelemben), és gyönyörű. Nem lehet ezt elmagyarázni előtte szerintem... át kell élni ;) Ne félj!!!!! Ha pedig császárod lesz, nyugtass meg kérlek, hogy én se féljek!!! :D

Én rettegek a császártól.

Két természetes szülésem volt, remélem a harmadik is az lesz. A gondolattól rosszul vagyok, hogy átvágják a hasamat, a méhemet, meg mindent :S Hát még utána a lábadozási időszak.

Két természetes szülésen vagyok túl, most a harmadik kimenetele bizonytalan. A baba abszolút nincs irányban, pedig közelítek a 39. héthez. Állítólag befordulhat vajúdás közben is. De mi van, ha nem. 3 esélyes vagyok: sima szülés, faros vagy császár. Engem a bizonytalanság idegesít eléggé, de nincs választásom, várni kell...

A császár gondolata elborzaszt. (Hozzá teszem az első szülésem után a szexuális életem egy év után állt helyre mindenféle komplikáció miatt, de még így is...)

A császár.

Az műtét, míg a szülés egy természetes folyamat.