Történt már olyan valakivel, hogy a vajúdás során gyorsan kitágult aztán több óra után sem jött a baba és császár lett vévül?

Már bocs, de ha a szeretteid nem nyújtanak vagy úgy érzed nem nyújtanak neked támaszt és nem próbálják meg tudatosítani benned az ellenkezőjét, hogy ezen át tudj lendülni, az baj. Ha ez mind megvan és Te mégsem tudod túltenni magad ezen és már előre rettegsz attól, ami még be sem következett, akkor lassan szakemberhez kellene fordulni. Félre ne érts, ezt jó indulatból mondom. Én ezt tenném, ha így lennék, mint te. Ez nem ciki, nem mindenki tudja egyedül feldolgozni, amit ő traumának él meg.

Én sajnálom, hogy az ismerősöm idáig jutott, mert teljesen tönkre ment a házassága is. Nem vagyunk egyformák, remélem sikerül megoldást találnod, mert minél tovább rágódsz, annál rosszabb lesz és nem keveredsz ki a mókuskerékből. A babának és a férjednek nem egy depis anyukára van szüksége. Merj segítséget kérni, mondjuk a védőnőtől. Szerencsére, az enyém nagyon lelkes és számíthatnék rá ilyen esetben.

Azért, nem tudom miért kell elhinni ennyire ezeket a császáros tévhiteket :(

Igaz én mindegyik gyermekem természetesen szültem, de szoptatás nem jött össze velük és pont igy érzek mint te! Nem birom elfelejteni, túltenni magam rajta, pedig már a legkisebb is két éves lesz. Én is emiatt selejtesnek érzem magam és hibáztatom is magam miatta. Úgy hogy tudom miről beszélsz.

Viszont valóban annak kell örülnöd, hogy a dokid jól döntött és időben kivette a babát és nem lett semmi baj. Kiszenvedted a magadét, azért neked végül is nem tervezett császárod volt, csak épp a kitolás nem ment. De igenis mindent bele adtál!! És gondolom a császár után is minden anyuka még megszenvedi a magáét. Csak fejben kell helyre tennünk a dolgokat. :)

Ugyanezt akartam írni, mint a 12-es... Tök gáz, hogy csak az lehet jó anyuka ezek szerint, aki természetesen szült és még évekig szoptatott. Nem tudom ki találja ki ezeket a baromságokat, de nagyon nagy károkat okoznak!

Nekem is csak a szoptatással volt / van gondom. Ha megfeszülök is tápszer a vége már a második babával, jóval tapasztaltabban is.

Az eredeti kérdésnél maradva, az első babámnál majdnem császár lett, 16 óra szenvedés után mondták, hogy még max 1 órát várunk. Mondjuk nálunk nem volt téraránytalanság, csak a kicsi lány nem akart együttműködni, azaz a feje az istenért se akart volna beilleszkedni. Az eüs tesóm már szinte toporzékolt, hogy csináljanak már vmit, mielőtt baj lesz. Nála ez mondjuk inkább volt szakmai ártalom, mert szerencsére a bébi jól volt meg én is, csak már eléggé elfáradtam, meguntam az egészet (meg ugye közeledett az a bizonyos 3 óra, amit írtál te is, kérdező). Végül a doki valahogy beforgatta a bébit a helyére, aztán később a szülésznő megsúgta, hogy ha bármelyik másik orvos van ott, akkor nem ússzuk meg császár nélkül. Én is azt mondom, hogy annak kell örülni, hogy mindenki jól van, és akiknek nem tetszik, hogy a bébi hogy jött világra, aztán meg hogy alakul az étrendje, az elmehet a sóhivatalba. Szerintem :)

Nálunk szülésfelkészítőn elmondják nagyvonalakban az eshetőségeket, utána lehet kérdezni a szülész orvostól. Ha van fogadott orvosod/szülésznőd, vele is mindent meg lehet beszélni, ha nincs, azért a normálisabb könyvek leírják hogyan zajlik egy szülés, császár.

Neked kell utánajárni, senki nem fog bekopogtatni, hogy felkészítsen. Lehet, azért, mert még ennyi baba sem születne, ha a nők tudnák a teherbeesés előtt, milyen a terhesség, kockázatok, szülés. Mondjuk a szüléstől félek legkevésbé, szerencsére van bőven anatómiai és élettani ismeretem, hogy tudjam, mikor mi történik és miért.