Szerintetek melyik jobb természetesen szülni vagy császárral? Van aki ezt mondja van aki azt. Azt mondják a természetes közbe nehéz utána jó . A császár meg utána rossz. Első babámat várom .

Szia!

Én is nagyon féltem, és az még tetőzte, h mindenki mondta, h tuti nem fogok tudni rendesen szülni, mert vékony vagyok, kis csípővel! Sokáig győzködtem az orvosomat, h császárt szeretnék, ő mondta, h próbáljuk meg a természetes szülést, és ígéri, ha szólok közben, akkor megcsászároz! Nagyon örülök, h végül természetesen szültem! Látva a kórházba azokat akik császárral szültek, nem irigyeltem őket! Ráadásul a sok rosszindulatú ember aki azt gondolta, h tuti nem fogok tudni megszülni, vagy nagyon nehezen, iszonyatosan meglepődött, h magzatvíz elfolyástól számítva 5óra alatt megszültem ráadásul gátvédelemmel! És szülés után rögtön csak úgy szaladtam, ültem stb... Nem hiszem, h ilyen pozitívan élném meg, ha esetleg császár lettem volna! Az ismeretlentől mindenki fél, de hidd el, hogy nem annyira szörnyű, mint ahogy az elképzeled! Jó babavárást és könnyű szülést kívánok neked!

Én is így halottam, mint ahogy a kérdésedben írtad. Én a második babámat várom, de mivel az elsőt tavaly 22 hetesen megszületett, így az első lesz. Igen, fájdalmas a spontán szülés bár még kicsi volt, de ha életben ,maradt volna megérte volna. Ez a fajta fájdalom sebei nehezebben gyógyulnak be mint a szülés sebei.

Megkérdezhetem, hogy hány hetes vagy? Én most 25 vagyok.

Sziasztok,

volt egy spontán sima szülésem és egy sürgősségi császárom. Nehezebben épültem fel a császár után, főleg, hogy itthon várt rám a nagyobbik gyermek.

Számomra egyértelműen a sima szülés sokkal jobb, mindkétszer vajúdtam is, így az nem maradt ki, csak míg az első 15 perc alatt megszültem (a kitolásra gondolok), a másodiknál azonnal toltak a műtőbe. Borzalmas érzés volt, és még most is az, pedig már néhány hónapja történt.

Ha rajtam múlik, inkább vajúdok hosszan, de simán szülök, mint császár.

Kérdező, hol fogsz szülni? Lehet kérned a császárt?

Én nem kértem volna, nem gondoltam soha arra, hogy császárom lesz, de sajnos az lett.

Testileg jól viseltem, lelkileg viszont nehezen.

Ha valaki akarja a császárt, bizonyára lelkileg is fel tud rá készülni, engem viszont váratlanul ért.

Amúgy bárhogy is szülsz, arra gondolj, hogy te így is úgy is lehetsz jó anya, és ebben az intoleráns társadalomban csak magadra hallgass, ne az ítélkező kívülállókra.

Ha nincs ok rá (lelki-pszichés, testi), akkor szerintem kerüld el a császárt. Ha bármi gond van, akkor viszont a babád és te magad vagy fontos, nem pedig az, hogy ki hogyan élte meg a szülést/császárt, mert ez nagyon nagyon egyedi dolog.

Bárhogy is lesz szép babavárást, és sok boldogságot a Picurkához!

És ha lehet majd írd meg, mi hogy történt, mert én kíváncsi lennék rá!