Szerintetek melyik jobb természetesen szülni vagy császárral? Van aki ezt mondja van aki azt. Azt mondják a természetes közbe nehéz utána jó . A császár meg utána rossz. Első babámat várom .

Ez nem választás kérdése. Ha orvosilag indokolt, akkor indokolt. Ha nincs szükség rá, akkor nem fognak mindkettőtöket kitenni a műtéti kockázatnak. A Földön hány milliárd szülés esett meg már...ki lehet azt bírni. Sőt! Lehet h hülyén hangzik, de hidd el, íg yigaz. Nekem életem két nagyon nagy élménye. Pedig oxitocinnal szültem, fekve, kényelmetlenül, de ez lényegtelen. Ezt elmagyarázni nem lehet, de a fizikai kényelmetlenségek egy pillanat alatt jelentéktelenné váltak, maga az "életet adás " élménye annyira elsöprő. Nameg az első pillantás a gyermeked szemébe nézni! Onnan már lényegtelen, hogy hogy jutottál idáig.

Nekem hosszú gátmetszés volt(ami elfér) úgy sikerült, de Pár hét múlva folytattam a megszokott életemet,. persze sok babázás-pihenés-szoptatással.Mármint testileg a sima szülésnek nem volt különösebb utóhatása, a lefolyását meg nem hagynám ki, ha választhatnék. Fájdalom ide vagy oda. Persze minden szülés más, nekem sem oltak egyformák, a kettő.

Ez az egész anyaság dolog olyan - ez meg ymagától. Megszoktuk, hogy mindent előre tervezünk: a munkahelyen amanapság a férfi oldalunkkal lehetünk siokeresek. De ez a szüléás-szoptatás-nevelés: ez olyan dolog, legjobb bízni a Teremtőben, hogy elrendez mindet. (testedben, természetben, ösztönben....) Persze meg kell tenni, amit lehet, eljárni védőnőhöz, stb, de ezt megtervezni nem kell, mert nem is lehet. Itt engedni kell folyni az életet...engedni..ez olyan női dolog, ..tudod, olyan archaikusan női, úgy értem. Engedni az életet folyni, elfogadni amit hoz..Érdemes erre ráérezni, a gyermeknevelésnél is nagyon jó lesz. Ez olyan örvéyn féle: ha kapálózol, leküzdöd magad. Ha felveszed a forgást, fel fog dobni :)

Van még eg yjó a természetes szülésben, most mondta egy szülésznő.

Amennyiben a szölő nő nem kap semmilyne gyógyszert szülés közben, akkor keletkeik egy olyan "hormon-koktél" a szervezetében, ami kiváltja azt az ösztönös(állati) anyai érzést. TEhát nem érzelmet, hanem testi ösztönt. Ezáltal az első napok izgelmeit és kétségeit sokkal könnyebben veszi az ilyne anyuka, meg a zsülés után pár nappal jelentkező "fáradtság, kedvetlenség" is enyhébb így. Könnyebblesz a gyermekágy.

Én császárral szültem, simán indult, aztán 20 óra vajúdás után komplikációk miatt császár lett.

Nekem ami rettenetesen rossz élményként maradt meg, hogy műtét közben - ugye ébren van az ember, csak ritkán altatnak - tudtam, hogy fel vagyok nyitva szó szerint, és hiába nem éreztem fájdalmat, de azt érezni, hogy "matatnak" benned. Ehhez még hozzájött, hogy senki nem mondta, hogy ne nézzek bele a fejem fölött lévő műtős lámpába, mert akkor premierben látom a szétnyitott hasfalamat, és minden benne lévő dolgot, mert tükröződik...

Műtét közben a kimerültségtől, meg gondolom magától a műtét tudatától légszomjam lett, be is pánikoltam, mert olyan volt, mintha ráültek volna a mellkasomra.

Rossz érzés volt, hogy deréktól lefelé gyakorlatilag "béna" voltam, hogy utána nem mozdulhattam hét vagy nyolc órán át, csak simán háton fekhettem, és csak a fejemet forgathattam.

És persze az is rossz volt, hogy nem lehettem rögtön a babámmal, csak megmutatták, és utána jó ideig nem láttam, aztán valamikor behozták, hogy szoptassam meg, de felülni még nem lehetett, így ez elég fura helyzet volt, majd vitték is el.

Ja és rajtam kijött a spinális érzéstelenítésnek egy olyan jó kis hatása, hogy műtét után remegtem mint a kocsonya, bármit csináltam, legalább egy órán át rázkódtam.

Az első felkelés az szörnyű, olyan volt, mintha kiszakadna az egész hasam, nem is tudom leírni. Utána viszont minden felkelésnél jobb, könnyebb, és ha mozog az ember, nem hagyja el magát, akkor már nem vészes, de ha csak feküdtem volna, biztos lassabban regenerálódom.

Én viszonylag gyorsan felgyógyultam, mikor 3 nap után hazajöttünk igazából már nagy fájdalmaim nem voltak, csak vigyázni kellett a hirtelen mozdulatokkal, köhögéssel, felüléssel, ilyesmi, és úgy két hétig még nagyon fáradékony voltam.

Mindent összevetve nekem közben és közvetlenül utána (1 nap) rosszabb volt a császár "élménye", mint maga a felépülés.

Most gondolom le leszek pontozva a korom miatt, de elmondom.

17 éves vagyok, nem terveztük a manónkat, de megtartottuk.

Nekem azt mondta egy nagyon nagyon kedves védőnő ismerősöm, hogy fejben dől el.

Ezért én végig arra készültem, hogy simán fogok, szülni max 6 óra alatt és el is képzeltem mindent és ezt a manómba is "betápláltam". 5 óra és 15 perc alatt lett meg a kisfiam, simán szültem és teljesen úgy volt, ahogy én ezt elképzeltem, annyi különbséggel, hogy én otthonról akartam indulni, de már 2 napja a kórházba feküdtem.(túlhordás és toxémia gyanú miatt.)

Minden nap megbeszéltem a terveim a fiammal.

Őszintén iszonyúan szép szülésem volt!!

Csendben voltam, ott volt a párom, az utolsó 1,5 órában bejött édesanyám is a szülésznő javaslatára, ami tényleg még több erőt adott, a dokim poénokkal segített. Egyetlen rossz dolog volt az egészben, az pedig a másik szobában szülő nő volt.. Végig visított a végére semmi ereje nem volt, 4 doki próbálta kiszedni belőle a gyereket, mert nem tudott nyomni, elkiabálta az erejét..

A dokim meg is jegyezte : "Az a nő a másik szobában 10 évvel idősebb, mint maga, mégis olyan, mintha 10 évvel fiatalabb lenne magánál":)

A szobatársammal akivel még a terhes-pathológiáról együtt mentem szülni tök közel voltunk egymáshoz a gyermekágyon is. Ő császárral szült, le se tudott feküdni úgy fájt a sebe, 3 napig a kórházban csak ment, mint a mérgezett egér, annyira sajnáltam.(bár én meg menni alig tudtam. Vagyis sokkal jobban viseltem volna, ha itthon vagyok, de én akkor már a 3. hetemet töltöttem kórházba a 9 hónap alatt, a választott doki-kórház miatt az otthonomtól 100 km-re voltam)

Engem már toltak át a gyermekágyra ő még ott vajúdott, még a szülésznőm megállt, hogy beszélgessünk egy kicsit, de aztán őt vinni kellett a műtőbe. Megcsászározták, nem is látta a lányát csak 12 óra múlva...

Én mentem át néha meglátogatni, mert nem kelhetett fel(EDA), végig olyan ideges volt. Végül megkérdeztem, hogy mi van a lányával, lefotóztam neki, így nyugodott meg..

Ráadásul ahogy kibújt, úgy véresen mindenhogy megkaptam Őt és magamhoz ölelhettem, megpuszilhattam és azért a pillanatért minden fájdalmat ki lehet bírni és mindent megér.♥

Egyébként a mai napig egy gyönyörű emlék a szülés számomra, mert így akartam, így álltam hozzá!:)

(homeós bogyók nekem sokat segítettek.)

8 hetes gyönyörű kisfiú nagyon nagyon boldog anyukája:)

én császáros voltam, nem választás kérdése volt, hanem így alakult

de azért a 2. válaszolónak annyit, hogy nem voltunk betegek, sem én, sem a babám, 10/10-es apgarral született, és 3 napot voltunk kórházban (a császár oka: EDA után leállt a folyamat, nem tágultam, majd leesett a szívhang, a papíromon meg relatív téraránytalanság volt)

személy szerint nem bánom, mert nagyon nagy buksija volt a babámnak 38-as

nekem az első 3 nap volt rossz, nagyon nehéz volt a felkelés a seb miatt, de utána már jól voltam, két hét múlva meg már bringáztam

en nagyon nagyon friss csaszaros vagyok (5 napos) de amin most en keresztul megyek nem kivanom senkinek se!

szultem mar termeszetes uton is de nem lehet a ketott osze hasonlitani sem, sem aludni se menni se nevetni se kohogni se felkelni semmit nem tudok mert borzasztoan faj a sebem,ugyhogy en azt mondom mindenkeppen a sima szules partjan allok!