Hallottatok már sokak szerint bevált fájdalomcsillapítási módszerekről?

Fajdalmat igy is erezni lehet, mivel csak fajdalomcsillapitas. Ugyhogy minden esetben faj, csak nem mindegy mennyire. En teljes egeszeben az eda mellett voksolok, a hipnozist egyebkent is veszelyesnek tartom, de ez privat velemeny. Szoval, nekem volt edam, fajt, mikor mar kevesebbet adagoltak a vegen (persze, azt mondtak, hogy sokat kaptam) akkor mar nagyon fajt. Kovetkezo szulesnek is fogok kerni. Nekem nagyon alacsony a fajdalomkuszobom, ez van. Masik lehetoseg, ha valaki nagyon fel a fajdalomtol, a csaszar, akar altatasban, de eda cagy spinalissal is jo, mert teljesen elerzestelemitenek termeszetesen. En valaszthattam volna, de a gyavasagom ellenere is utolso pillanatban ugy dontottem huvelyi szules lesz. De ez lehet egy sajatos "fajdalomcsillapitas" vegso esetre.

Igazabol, huvelyi szulesnel az eda a leghatasosabb.

Vannak akik fájdalommentesen szülnek, sőt meg is valósítható,bár én nem tapasztalhattam meg.

Ez ügyben annak idején én kiírtam egy kérdést:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szules..

Mindennek van előnye, hátránya. Az biztos, hogy a kórházban beadott vegyi érzéstelenítők nem tesznek jót a babáknak,remélhetőleg nem okoznak maradandó károsodást, sokat olvastam a témakörben.

Elviselhetetlen fájdalmat szerintem sem kell elviselnie a mamának a 21. században,de csak azért hogy egyáltalán ne fájjon és már előre én biztos nem tenném.

A szociológia megközelítésem pedig az, hogy férfiak uralják ma is a nőgyógyászatot, szülészetet, őrült pénzeket bezsebelve. Rengeteget olvastam, hogyan álltak a férfiak ehhez a kérdéshez régen, és kevés kivétellel, elszomorító. Egy példát kiragadva még Luther Márton is megvetéssel beszélt a vajúdó, szenvedő asszonyról, és úgy tartotta,megérdemlik a fájdalmat, és az sem baj ha belehalnak. Ez a dolguk, hogy szüljenek.

Valahogy úgy voltak elkönyvelve, mint a bibliai bűnösök, akik másra nem is igen jók, és a baba élete fontosabb. El lehet képzelni,az állandóan terhes és szülő asszonyokat, akiknek kötelességüket kellett teljesíteni az ágyban és a háztartásban, állandó függésben. Iszonytató.

Sajnos mindenféle női fájdalom ma is természetesnek betudott ebben a férfiak által uralt orvosi világban, különösképpen a szülészeten. Megtapasztaltam, hogy bármiről is legyen szó női egészség téren, nincs megértés, nincs kegyelem, még az ápoló személyzet részéről sem, de ez már egy külön történet. (ők nők!)

Szóval az még nagy szám, hogy egyáltalán ezek a vegyi anyagok léteznek, de nem kutatják, nem foglalkoznak vele, hogyan is lehetne egyáltalán elkerülni, és biztos hogy egészségi állapottal, terhességgel, mind kapcsolatban van ez. Manapság a "nyafogónak" titulált mamák kapnak érzéstelenítést, ha van. Hogy ki nyafog és kinek van elviselhetetlen fájdalma, honnan is tudhatnák....

Még egy kitétel, én császárral szültem, gerincérzéstelenítéssel (ez picit más kategória), azóta is vannak utóhatásaim, lábzsibbadás, bizsergés. De persze inkább vállaltam ezt, mint altatással, és érzéstelenítés nélkül nem nagyon lehetett volna a műtétet elvégezni.

Szóval esete válogatja,mikor érdemes.

* előző vagyok,

azt akartam írni, nem kutatják, hogyan lehetne a fájdalmainkat elkerülni, természetes úton csökkenteni, és nem is teremtik meg a feltételeket

Engem leginkább az szomorít el, hogy sokan lenézik azokat, akik kérnek fájdalomcsillapítást szülés közben. Nem nagyon értem, hogy miért van ez, és személy szerint örülnék neki, ha végre egyszer valaki értelmesen, normális stílusban el tudná magyarázni.

Én egy hónapja szültem a lányomat, és kértem EDA-t. Nem alacsony a fájdalomküszöböm egyáltalán, de én úgy voltam vele, hogy már nem a középkorban élek, hanem a 21. században, és miért is ne kérnék, ha lehet.

A szülésem csodálatos élmény volt, nem merültem ki teljesen, a babám is egészségesen született meg összesen 3 órányi vajúdás után.

Nem érzem úgy, hogy azért, mert kisebb fájdalommal hoztam világra a gyermekemet, rosszabb anya lennék azoknál, akik végigszenvednek napokat, és tiltakoznak mindenféle fájdalomcsillapítás ellen. Nyilvánvalóan ez meg az ő döntésük, és le a kalappal előttük. Én úgy voltam vele, hogy a babámnak is jobb, ha egy viszonylag kisimult, nyugodt anyuka babusgatja már az első perctől kezdve, nem pedig egy totál kimerült roncs (mert én tuti ilyen lettem volna, ha tizenórákat kell vajúdnom EDA nélkül).

A két utolsó hozzászólást kitűnőnek tartom! Az utolsó előtti válaszoló pontosan ugyanarról beszélt (a Luther Márton és - általában - a férfitársadalom által képviselt álláspont kapcsán), amiből a kérdés magyarázó részében (nem én vagyok a kérdező) idézett régebbi hozzászólásomban magam is. "A fájdalom, mint a női szexualitás büntetése". Nem több, nem is kevesebb, mint a lényeg.:(

Az EDA-val és adagolásával kapcsolatban azért engedjetek meg egy kérdést. Nekem még nem lehetett élnem vele; ha módomban lett volna, egy pillanatra sem gondolkodom rajta, mindenképpen ragaszkodtam volna hozzá. Sok olyan beszámolót olvastam azonban, amelyben EDÁ-t igénybe vett szülőnők írták: a kitolási szakban már nem alkalmazzák, mert - úgymond - érezni kell a tolófájásokat. Hát..nem tudom. Az én kitolási szakom úgy kezdődött, hogy a vajúdási kontrakciók pokoli fájdalma mintegy varázsütésre megszünt - és átadta a helyét a nagyon erős, rendkívül érezhető és követhető nyomási ingereknek. Ezek tehát szabályszerűen jöttek - és megszabták a kitolás "ritmusát" - vagyis pontosan tudtam, mikor és hogy kell nyomnom. Fájdalom nélkül. Hát akkor? Miben segít a fájdalomérzetet nem csillapítani, ha az inger íygy is és úgy is működik? Talán abban, hogy nyugodtabban pihenhessen a tisztelendő Luther Márton???:DDD