Ti hallottatok már olyat, hogy az ügyeletben lévő orvos nem megy be a szülő nőhöz, hanem csak a szülésznő van jelen?

Nem hinném, hogy fent lenne a honlapjukon, hogy akár nem is láthatsz orvost, ha kötelező lenne orvos a kitolási szakban.

Azt azért gusztustalannak tartom, hogy a többi friss anyuka közé berakták. Én úgy tudtam, hogy ilyenkor a sima nőgyógyászatra viszik a frissen szült nőket...

Itt mindenképp hibáztak...tehát jó lenne ha barátnőd ügyvédhez fordulna minél hamarabb.

Mi is az a protokoll?

A protokoll nem más mint a szülés alatt végzett kezelések, beavatkozások, tevékenységek rendszerezett listája. Protokoll nem csak a vészhelyzetekre, esetleges rendellenességek, problémák esetére van kidolgozva, hanem a normál, élettani szülésekre is.

Nézzünk egy általános példát arra vonatkozóan, hogyan is kellene a "protokoll szerinti" szülésnek történnie:

– kórházba érkezés után belső vizsgálat végzése, hogy megállapítsák mennyire nyitott a méhszáj – ezt az ügyeletes orvos végzi

– magzati szívhang regisztrációja Ctg-vel

– előkészítés: beöntés, borotválás

– zuhanyozás

– a szülőszoba, vagy a vajúdó elfoglalása

– 1-2 óránként a méhszáj tágulási ütemének ellenőrzése

– általában 2 ujjnyi méhszájnál a burokrepesztés elvégzése

– a legtöbb intézményben folyamatos CTG kontroll a baba szívhangjainak ellenőrzésére, ahol nem, ott is óránként kb. 10 perces megfigyelést végeznek

– ha nem megfelelő ütemű a méhszáj tágulása – általában óránként 1 ujjnyi az "előírás", – akkor oxytocinos infúzió bekötése. Néhol már a felvételkor behelyezik a kanült a vénába, hogy szükség esetén biztosítva legyen az infúzó bekötésének a lehetősége

– sok helyen a vajúdás ideje alatt is feküdni kell, néhol engedik a vajúdás alatti testhelyzet változtatást

– a gyógyszeres fájdalomcsillapító eljárások meghatározása és alkalmazása

– a kitolási szak ideje alatt szinte mindenhol hanyatt fekvés az engedélyezett póz

– gátmetszést sok helyen szintén rutinszerűen végeznek, első szülés alkalmával csak ritkán tekintenek el ettől a beavatkozástól

– a lepényi szakot általában aktívan vezetik: infúzióval gyorsítják a lepény leválását, ill. a köldökzsinór húzásával gyorsítják meg a lepény távozását

– a protokoll kiterjed arra is, hogy a szülés egyes szakaszainak – tágulás, kitolás, lepényi szak mennyi ideig tarthat, és ha ettől eltérés van, akkor mi a teendő

Természetesen kórházanként lehetnek eltérések, Például: idő előtti burokrepedés esetén (amikor a magzatvíz elfolyását nem követik rendszeres kontrakciók) van ahol csak 6, van ahol 12, de van olyan is ahol akár 24 órát is várhatnak a kontrakciók jelentkezésére, ill. az étel-ital fogyasztásának korlátozása is nagyon változó lehet. Azonban az alapvető dolgok nagyjából minden kórházban azonosak.

Miért van protokoll?

Azért, mert így próbálják meg a szülés folyamatát behatárolni, kiszámíthatóvá tenni. Valamint azért, hogy egy esetleges műhibaper esetén nyomon tudják követni, hogy az orvos a meghatározott protokoll szerint járt-e el, mivel ezáltal tudják eldönteni, hogy követett -e el hibát vagy nem. Ezért a kórházi rutin az orvosra is kötelezettségeket ró, melyet csak ritkán léphet át.

Azonban önmagában abszurd már a gondolat is, hogy egy természetes élettani folyamatot megpróbálnak korlátok közé szorítani. Hiszen ahány nő van, a szülés lefolyásának is annyi lehetséges módja van, sőt még ugyanannak az anyának sem lesz két egyforma szülése! A protokoll azonban nem tudja figyelembe venni azokat a tényezőket, melyek ezeket az egyedi sajátosságokat eredményezik. Háttérbe szorítja a természetes testi folyamatokat, azzal, hogy meghatározza a szülés lefolyásának módját. A protokoll nem foglalkozik azzal, hogy Neked milyen lesz a szülésélményed, a szülést kizárólag a test szintjén végbemenő eseménynek tekinti, és nem veszi figyelembe annak lélektani tényezőit sem. Azt is figyelmen kívül hagyja, hogy a szülést minden nő mérföldkőnek tekinti az életében, amely komoly lélektani változásokkal jár, és ezek a változások hatással lesznek rá a későbbiekben. Például növeli-e az önbizalmát, önbecsülését, a saját képességeibe és erejébe vetett hitét, döntésképességet és egy érettebb, elégedettebb önértékelést kap-e a szülés által.

Nagyon sokszor történik tehát beavatkozás, akkor is, amikor egyébként nem volna rá szükség. (Például idő előtti burokrepesztés esetén lehet, hogy néhány órányi várakozás után maguktól is beindulnának a kontrakciók, azonban ha lejárt a protokoll által kiszabott idő, akkor oxytocinos infúzió bekötésére kerül sor.) Egy beavatkozásnak pedig mindig van kockázata, és nagyon gyakran újabb beavatkozásokat tesz szükségessé, pedig a szülések 80-95%-a mindenféle orvosi beavatkozás nélkül lezajlana.

Az aktuális statisztika alakulása is ezt tükrözi, igen csak elgondolkodtató adatokat foglal magába:

– A gyermeket világra hozó asszonyok 90-100%-a esik át burokrepesztésen – ez a szám azokra vonatkozik, akik még a burokrepedés előtt érkeztek a kórházba

– 64% kap oxitocin-infúziót.

– csaknem 100%-nál végeznek gátmetszést első szülés esetén, az összes spontán szülést tekintve az arány 88,2%

– 59,1%-nál alkalmaznak hasfalon keresztül gyakorolt nyomást – holott már az 1980-as

évek elején kiadott szülészeti tankönyvek is kifejezetten veszélyesnek és kerülendőnek tartják ezt a műfogást).

A császármetszések száma is jelentősen emelkedett az utóbbi években Magyarországon, klinikákon 30%, nagyobb kórházakban 21-23%, kórházanként 10-48% között mozog, és egyre tovább emelkedik. – a WHO /az Egészségügyi Világszervezet/ által a világ bármely részén indokoltnak elfogadható 7-12%-kal szemben. Kutatások bizonyítják azt is, hogy a 15% fölötti császármetszések aránya indokolatlan, tehát a statisztikai valószínűség nem lépheti túl a 15%-ot.

Hivatkozás: Semmelweis Mozgalom Alapítvány, 2010, A szülészet újjászületése

A fenti statisztika alapján azt gondolhatnánk, hogy a nők nagy része nem képes segítség nélkül világra hozni gyermekét. Pedig erről szó sincs! Ezek a számok csak azt mutatják, hogy a nők nagy része olyan módon nem képes világra hozni a gyermekét, ahogyan azt a kórházi protokoll előírja számukra. Pszichológiai kutatásokból tudjuk, hogy gyakran ezek az orvosi beavatkozások a legfájdalmasabbak a szülő nő számára (nem a kontrakciók), és azt eredményezik, hogy a nők negatív élményként élik át gyermekük születésének pillanatát. A beavatkozások jelentős része tehát nem indokolt – ezt a nemzetközi adatok is bizonyítják – az orvosok gyakran azért teszik, mert a protokoll előírja számukra.

Tehát fontos, hogy tisztában legyél az általad választott kórház protokolljával, hiszen ez alapvetően határozza meg lehetőségeidet. Vannak ugyanis olyan intézmények, ahol sokkal rugalmasabb a protokoll, sokkal szélesebb a skálája a kipróbálható, megvalósítható dolgoknak, mint egy másikban. Ezáltal viszont sokkal nagyobb az esélyed, hogy sikerüljön megteremteni az ideális helyzetet ahhoz, hogy valóra tudd váltani az elképzeléseidet.

De hogyan ismerheted meg a kórház protokollját?

Ennek legegyszerűbb módja, ha szülési tervet készítesz, melyben leírod az összes olyan dolgot, melyet szeretnél. Ezt aztán célszerű pontról-pontra átbeszélni az orvosoddal, aki részletesen fog válaszolni a kérdéseidre, és elmondja, hogy melyek azok a pontok, melyben az adott kórház protokollja támogatni tud és melyek azok amelyekben nem. Egy szülési terv arra is jó, hogy az orvos is tisztában legyen a Te igényeiddel, elvárásaiddal, hogy ne a szülőszobán derüljön ki, hogy Te teljesen mást szeretnél, mint amit ő biztosítani tud számodra. Ha nincs választott orvosod, akkor az osztályvezető főorvossal célszerű konzultálnod.

A szülési terv tehát alapvető fontosságú abban az esetben, ha szeretnél olyan dolgokat megvalósítani a szülésed kapcsán, melyek bizonyos előkészületeket igényelnek.

A férjem is orvos, és többek között ezért döntöttünk úgy, hogy nem lesz fogadott orvosunk. A szigorló féléveiben még anno az egyetemen, a nőgyógyászaton töltött hónapok alatt számtalanszor találkozott azzal, hogy a szülészeknek eszük ágában sincs bemenni akár a saját betegeik szülésére sem, kivéve, ha épp be vannak osztva a szülőszobára. Ezenkívül a múltkor voltunk bent meglesni a szülőszobát: 4-en szültek, a szülésznőnk azt mondta, hogy orvos csak akkor jön, ha baj van, vagy ha épp saját betege szül, és bent is van, akkor is csak általában az ún. "elkapásra", amikor már csak ki kell emelni a babát. Ez a gyakorlat.(Debrecen)

Az egyetlen menthető időszak az ügyelet: számtalanszor van sürgős műtét, éppen érkező sürgős beteg - az orvoshiány ilyenkor adja ki az igazi természetét: egyszerűen nincsenek elegen. :/ És pár hónap múlva még kevesebben lesznek, sajnos.

Őszintén, és nagyon sajnálom, ami a barátnőddel történt! :(

A sima szüléseket a szülésznő vezeti le, gátat vág, méhszájat vizsgál, infúziót köt be, előkészít,CTG-z stb. Burokrepesztésnél és a gát varrásnál van ott az orvos, és ezt a kettőt csinálja ő, meg persze a császár metszést is. A szülésznő azért szülésznő, mert mint a nevéből következik, erre "specializálódott" így tehát egy normál szülést egyedül orvos nélkül le tud folytatni és le is kell folytatnia hisz ez a dolga.

Ha meconiumos a baba vagy retard stb, akkor mindenképp egy gyerekgyógyásznak meg kell vizsgálni az újszülöttet, és egyből az orvos is veszi át közvetlen a megszületés után hogy megbizonyosodjanak hogy minden rendben van.

Szülésznő hallgató