Mikor született gyermeked/gyermekeid?

2008ban szültem először, most 14 hetes vagyok.

Most is itthon vagyok, mert nem vettek fel gyes után sehova.

Amikor bekerült az oviba, furcsa volt. Éreztem, hogy kell neki a társaság és a foglalkozások. Foglalkoztam én vele, de nem vagyok óvónéni, pontosan nem tudom, mivel lehet lekötni őt.

Furcsa volt, hogy nem vagyok vele egész nap. Mindig az órát néztem, hogy mikor mit csinálhat és mikor láthatom megint. Aztán elhalványodott ez az érzés, mindig van mit csinálni ithhon. Meg hogy újra várandós vagyok, minden hétre jut valami elintéznivaló.

Változott, fegyelmezettebb lett, többet pakol maga után, egyszóval pozitív irányba változott. Nem hisztizik, megérti a dolgokat elsőre, az oviban ugyebár nem beszél vissza, így megszokta, hogy ha egyszer nemet mondok, akkor az úgy is van.

Nem távolodtunk el, sőt jót is tesz a kapcsolatunknak, jobban tudjuk értékelni a közösen töltött időt, például a hétvégét.

2010-ben szuletett a kisfiam.

1 evesen ment bolcsibe (ahol elunk 1 ev a gyes). Maradtam volna meg szivesen vele egy evet otthon de kettot mar nem. Szamomra sok a harom ev de termeszetesen mindenki mashogy gondolja. Egyaltalan nem sirt a bolcsibe a kisfiam a beszoktatasnal es utanna sem. Gondolom ennyi idosen azert annyira nem fogta fel mint 2 evesen vagy 3 evesen. Napi 6 orat van bolcsibe azota is hetfotol-pentekig. Egy evvel ezelott majdnem megszakadt a szivem de ma mar tudom, hogy jol dontottem. Kell ez a plusz fizetes es manapsag az ember orul ha van hova visszamennie foleg ugy, hogy az ember meg szereti is a munkajat. :)

Nallunk pozitiv iranyba valtozott a helyzet. Rengeteg mindent tanult meg a bolcsibe. Sosem volt hisztis de gondolom ez 2 eves kor utan kezdodik. Nagyon szereti a gyerek tarsasagot. Rengeteg mondokat tanult, igaz neha csak a minden masodik szavat ertjuk amikor probalja elmondani. :)

A kozelseg, ha a ferjemet nezzuk pozitiv iranyba valtozott. Mivel en viszem reggel 9-re a fiam es a ferjem hozza el delutan 3-kor igy 2 orat ok vannak csak kettesbe. Elszoktak menni tekeregni, fagyizni, sutizni, ugralo varba, jatszoterre... Ez sokat valtoztatott az apa es fia kapcsolatukon jo iranyba. En reggel vagyok vele. Bolcsibe menet ha jo ido van meg hintazunk egyet a parkba, megetetjuk a kacsakat, mokusokat aztan indulas. Szerencsre 5 perc kocsival igy nem gond. Rugalmas a munkaidom tehat az sem gond ha kesek kicsit. En 17:15 korul erek haza es jatszunk, tekergunk, kimegyunk a kertbe (persze idofuggo, ugyhogy mar nagyon varjuk a nyarat) vagy meset nezunk, gyurmazunk egesz 18:30-ig mert ekkor van a vacsora. Aztan ismet egy kis jatek, furdes es 20 ora elott mar alszik is. Persze banom, hogy mar nincs egesz nap velem de oszinten bevallom jo ismet dolgozni, kikapcsolodni, meginni nyugodtan egy kavet es leulni dumalni a kolegakkal ebedidoben. Mivel a kisfiam szereti a bolcsit igy nincs lelkiismeret furdalasom. Szoktunk nyaralni, hetvegen nem dolgzunk ugyhogy mindig csaladi programokat szervezunk szinten babas baratokkal stb. Szombaton mindig etterembe eszunk, hogy ne kelljen otthon a fozessel foglalkozni, hogy a fiammal legyunk, tekeregjunk. Szoval meg tudjuk oldani nem szenved szeretetbe es torodesben hianyt. Nagyszulok is jonnek ritkan de hosszabb idore (3-4 het) ekkor is megy az elkenyeztetes es nincs bolcsi. En nem erzem, hogy valtoztatott volna a kettonk kapcsolatan.

Mivel rugalmas a munkaidom kivehetem a penteket ha a tobbi napon ledolgozom. Otthonrol is tudok dolgzoni laptop-rol ha valamit el kell inteznem. Szoval ilyen gond nincs amennyiben megvan a heti 37 ora. Bizalomra alapul az egesz de senki nem el itt vissza vele igy nagyon jol mukodik.

Nallunk ami negativ az egyedul a hazimunka. Megoldani a hazimunkat ugy, hogy mindket szulo dolgozik nagyon nehez. Sokszor a hazimunka vagy jatszani a gyerekkel kozott kell valasztani. Probalok par dolgot elvegezni amikor este 20-kor elalszik de en is faradt vagyok. Elkeszitem pl. masnapra a vacsit. Furodt konyhat neha ki tudom ilyenkor is takaritani stb. de nem egyszeru es faraszto. Jobb volt amig otthon voltam es delutan amig aludt tudtam tevekenykedni, meg ketten proszivoztunk, portalanitottunk stb. :) Mindenesetre bele kell razodni. Az “elszakadassal” mindenkeppen egy uj eletresz kezdodik es nagyon embert probalo de sajnos van akinek nincs valasztasi lehetosege.

1. gyermekemet 1996. júniusában szültem. 3 évig voltam vele otthon, majd oviba írattam. Kb. 3 éves korára már szüksége volt a társaságra, nem csak rám. Ez akkor nagyon rosszul esett, hogy nekem dolgoznom kell szegény picúr meg az óvodában van, közben ő teljesen jól érezte magát. Pozitív volt a változás, mert elég sok barátja volt, mindenki kedvelte őt. Éreztem az új fejezetet persze, de addigra már beletörődtem az "elválásunkba". De ez is pozitív volt, nagyon sokat beszélgettünk, játszottunk stb.. úgy gondolom ezek is köszönhetőek annak hogy mindent megbeszélünk egymással és barátnőként tekintünk egymásra.

2. gyermekem 2007-ben született, ő is 3 éves korában ment óvodába, én pedig otthon dolgoztam mert amíg otthon voltunk jártam körmös tanfolyamokra. Vele is nagyon szoros ( volt ) a kapcsolatunk, nehezen engedtem el az oviba, pedig ő is vágyott már a kis barátokra :-) De szerencsére már ebéd után érte mehettem, és itthon aludt így tudtam dolgozni úgy hogy ő is itthon van "biztonságban". Most 5 éves , és vele is nagyon sokat beszélgetek , próbálom az ikreimet apára "tuszkolni" amikor hazajön a lányom az oviból.

3. és 4. gyerekeim 1 évesek, róluk csak annyit nyilatkoznék hogy imádom őket, mint mindegyik gyermekemet és nagyon nehéz lesz az elválás ( nekem .. :-D )

És végül, de nem utolsó sorban lehet hogy ismét babát várok.

Köszönöm hogy megoszthattam veletek ezeket, jó volt egy kicsit felidézni a múltat.

Egy anyuka :-)