Tényleg veszélyeztetem a gyerekemet, ha otthon akarom megszülni, és nem egy vizeletszagú kórházban?
Kedves gyakorisok, egy normaváltozásokat vizsgáló társadalomtudományi kutatás egyik munkatársa vagyok. A témáink az apás szülés, az otthonszülés kontra kórházi szülés, és a szülés természetes lefolyásával kapcsolatos elvárások. Olyan (provokatív, meglepő, csacsi) kérdéseket teszek fel, illetve a kommentekben olyan állításokat fogalmazok meg, amelyek a vizsgálati személyekkel, illetve a kórházi személyzettel készített interjúk során hangzottak el (tehát nem az én álláspontomat, vagy a kutatócsoport vélményét tükrözik).
A normák természete az, hogy igazodni kell hozzájuk, és ezt az igazodást a közösség erősen támogatja, míg a nem-igazodást bünteti. Épp ezért nagyon nehéz szóra bírni azokat az embereket, akik valamiért másként gondolkoznak, mint amit a norma előír. Ők kerülik a feltűnést. Az anonimitás azonban sokat segíthet, a gyakori kérdések közönsége pedig igen aktív és korrekt. Kérek mindenkit, aki megtisztel a válaszával, hogy ne fojtsa bele a szót senkibe azzal, hogy „te nem vagy normális!”, mert most nem az a cél, hogy valakit meggyőzzön, hanem az, hogy kiderüljön, milyen képzetek, elvárások, félelmek léteznek ezekkel a témákkal kapcsolatban, hogy pontosan mi is egy-egy norma tartalma, és hogy ezeket a tartalmakat ki mennyire ismeri.
Noha az anonimitás adott ezen a felületen, mégis hangsúlyozom, hogy minden akarva-akaratlanul a tudomásomra jutott személyes adatot bizalmasan kezelünk.
És természetesen mindenkinek nagyon köszönöm a válaszokat!
válasza:"és akkor cifrázom -- azaz idézem az érveket.
1. a szülések java spontán és problémamentes, akkor miért ne otthon, meghitten, miért kell medikalizálni, hospitalizálni egy természetes folyamatot?"
Ezzel csal az a baj, hogy nem lehet előre megmondani, lesznek-e komplikációk!
válasza:A sógornőm külföldön szülte gyermekét (másodikat). Az volt a terve és a kórház is benne volt, hogy csak szülni megy be, aztán megy is haza. Viszont a tesó oda haza nagyon beteg volt, így abban maradtak (kórházzal közösen megbeszélve), hogy inkább bent maradnak néhány napot, nehogy az újszülött elkapjon valamit a tesótól.
Itthon nem tudom, van-e erre lehetőség, mármint csak szülni megy be az ember, utána saját felelősségre haza megy?
Amúgy én is inkább kórházban szülnék. Szültem is és ott is fogok. Személy szerint meg voltam elégedve mindennel. Az ápolók igaz, hogy nem jöttek oda hozzám, hogy elmondják, hogy mit hogyan kell csinálni egy babával, de én oda mentem és megkérdeztem, ha valamit nem tudtam, és nagyon kedvesen segítettek. Szerintem sok új anyuka azt várja el a kórházi dolgozóktól, hogy körülöttük forogjanak, esetleg óránként kérdezzék, hogy miben tudnak segíteni?
válasza:Svedorszagan a szulonovel akkor foglalkoznak, ha 3-5 perces fajasa van. Akkor kell felhivni az orvosat, hogy mi is legyen akkor?! Tehat otthon van az anyuka a fajasokkal, jobb esetben valakivel.
Ha az orvos azt mondja, hogy jojjon be 5 perces fajasoknal, akkor kell a mentot kihivni, ami ingyen es bermentve egybol beviszi. A kocsiban ellatjak (infuzio, etc) es a korhazban mar csak szulnie kell.
Kb. 2-3 napot toltenek bent a csaszaros anyukak, a termeszetes uton szulok pedig 1-2 napot. Ott porognek az esemenyek, nincs olyan es nem is szeretik azt, hogy napokig valaki bent fekszik.
A 9 honap alatti vizsgalatok max. 3 ultrahangot jelent, minden honapban vervetelt es vizeletett. Ott nem az orvos vegzi ezeket, hanem a vedono. Az orvos terhesseg alatt max. 5× hajlando latni az anyukat.
Tehat egyertelmu, hogy teljesen mindegy, van-e valakinek orovsa vagy nincs.
Amit ker a szulo no, azt mind megkapja az ellatasban.
Nem eroltetik a szoptatast, mindenki eldontheti, hogy akarja-e vagy nem. Aki igen, arra nagy hangsulyt fektetnek! Tehat tobb figyelmet kap, mint azon anyukak, akik osszerazzak a tapszert es berakjak a gyermek(ek) szajaba.
Baratnom 2 napig volt bent. Kulon szobaban, ahol egyedul voltak a gyerekkel. Fizetett erte, lehet ezt is. Ha nem fizetsz, akkor marad a normal korhazi "elet"!
Az apuka is bent aludt a korhazba, tehat, mintha otthon lettek volna.
Amikor en szultem volt egy kora szulott baba, aki 28. hetre jott vilagra. 100%-os volt az eletbemaradasi eselyei, mert ritka jo felszerelessel dolgozik a korhaz.
Egyebkent nekik a szulesek, akar csaszar, akar sima, akar kora szulest jelent nem fennakadas. Rutin nekik az osszes, mindenki tudja mi a dolga. Ez a normalis, nem ami odahaza megy ..
JA es, akikkel en eddig talalkoztam, tartom a kapcsolatot, etc. azoknak eszukbe se jutott idekint otthon szulni!
Jo orvosiellatas es korhaz mellett sokan feleslegesnek tartjak "zavarni" a korulottuk levoket!
válasza:Tényleg veszélyeztetik.ha lehetőségem lenne rá,akkor sem szülnék itthon.rossz volt az a pár nap a kórházban,de inkább bent vagyok pár napot ,nem magam miatt,hanem a baba miatt,ha bármi baj lenne vele,azonnal elláthassák.
szülésnél is,ha csak az utolsó negyed órára jön be a doki,akkor is inkább ott vagyok,mint itthon.
nem is értem azokat a nőket,akik kockáztatják a babájuk életét azért,hogy otthoni,nyugodt környezetben szülhessenek..és ha a babának azonnali segítség kell?perceken múlik,h sérült lesz e szegény,vagy akár rosszabb???
válasza: válasza:köszönök minden választ.
természetesen olvasok mindent, pro és kontra, netes véleményeket, blogokat is, szakirodalmat is, mert minden forrás nagyon hasznos. így a gyakorin kapott válaszokat is elemzem, azzal a távolságtartással, amit egy tudományos igényű kutatás megkíván.
bejárok szülészetekre is, pesten is, vidéken is, és személyesen készítek interjúkat anyákkal, apákkal, orvosokkal, szülésznőkkel, védőnőkkel. emellett elemzem a statisztikákat is, a külföldieket is. hatalmas anyagról van szó, amely hatalmas és éles vitákat generál. normaváltás zajlik, és az viharos.
nem szeretném, ha valaki azt hinné, hogy a tudományos kutatás abból áll, hogy feldobok egy kérdést a gyakorira (meg a többi fórumra, portálra, blogra stb.), és kicsit provokálom a válaszolókat. valójában csak azt a forrást tekint(het)em hitelesnek, hivatkozhatónak, akivel személyesen készítettem mélyinterjút egy beleegyezési és titoktartási nyilatkozat átnyújtása után.
de azért feldobom a kérdést a netre is, mert így kapott válaszok rendkívül hasznosak, kibontakoznak, megerősítést nyernek különböző trendek, új szempontok merülnek fel, vizsgálandó/bizonyítandó hipotézisek születnek, végül néhány esettanulmány, amelyek -- reményeink szerint -- hozzájárulnak ahhoz, hogy lecsillapodjanak a kedélyek, hogy a felek jobban érveljenek, hogy megértsék egymást, jobban kommunikálják az igényeiket és az álláspontjukat az ellenzők, a mást akarók, az intézmények és a törvényalkotás felé, és kialakuljon egy mindenki (mindenki!) számára megfelelő helyzet.
és megint köszönöm a válaszokat. ritkábban írok, de mindent elolvasok, ami itt megjelenik.
válasza:Tuti, hogy nem szülnék/szültem volna otthon.
Teljesen problémamentes terhességem volt, a szülés során mégis akadtak gondok. Írta valaki még az első oldalon, hogy egy 20 éves még könnyen "kipottyantja" a gyereket. Hát én ezt valahogy nem így éltem meg, pedig pontosan 20 éves voltam, amikor a fiam született. És mondom, semmi előjele nem volt annak, hogy gondok lesznek, a 9 hónap során minden a legnagyobb rendben volt.
Én maximálisan meg voltam elégedve a kórházi szüléssel, pedig "csak" ügyeletesnél szültem, nem volt fogadott dokim. Annyi volt, hogy reggel hétkor fájásokra ébredtem, szép nyugodtan bementem a kórházba, ahol aztán kiderült, hogy a fiam feje nem ékelődik be rendesen, és a feje előtt útban van a köldökzsinór, kicsit a nyakán is rajta volt, és ahogy jött volna kifelé, úgy tartotta vissza a köldökzsinór. A végén már nem kevesebb, mint NÉGY szülész-nőgyógyász volt jelen, plusz a szülésznő, plusz kb. 3-4 szülész tanuló. És bizony mindannyiuk munkájára szükség volt. Nagyon úgy nézett ki, hogy császár lesz, végül nem volt rá szükség, de ez igazából a pillanatnyi helyzeten múlott. Ha otthon szültem volna, és végül mégis úgy alakul, hogy császárra lesz szükség, baromira késő lett volna már, mire kiér a mentő és bevisz a kórházba. Arról nem is beszélve, hogy 1-2 személy (bába plusz a segítője) szintén kevés lett volna.
Amikor szóba került, hogy otthonszülés vs. kórházi szülés, még a terhességem alatt, természetesen nulla tapasztalatom volt az egészről, nyilván, első terhességnél a legtöbben így vannak. De akkor is úgy gondoltam, hogy egy szülés során millió probléma adódhat, és egyértelmű, hogy azt a megoldást választom, ami biztonságosabb, ahol ha baj van, rögtön be tudnak avatkozni. Meglehet, hogy maga a szülőszoba nem egy túl kellemes hely, na de nem is nyaralni megy oda az ember.
Szóval mindent egybevetve, nekem az otthonszüléssel annyi a gondom, hogy oké, egy problémamentes szülés esetén ez biztos jó dolog annak, aki ilyen beállítódottságú, viszont ha probléma van, koránt sem biztos, hogy időben érkezik a segítség, még akkor sem, ha az anya a kórhától két utcányira lakik.
Ha valakinek ennyire problémás a kórházi környezet, akkor már inkább ennek a megoldására kéne törekedni, azaz magán a szülőszobán változtatni úgy, hogy ne kórházhoz hasonlítson, hiszen lényegében a szülés, terhesség nem betegség, VISZONT nagyon könnyen adódhat olyan probléma, ami miatt már kimondottan kórházi szakértelemre és körülményekre van szükség. Tehát: a szülőszoba ne egy kórházszerű hely legyen, az orvos pedig inkább mint megfigyelő legyen jelen, menjen minden a maga útján addig a pontig, amíg a dolgok rendben zajlanak, viszont ahogy probléma adódik, azonnal be tudjon avatkozni.
Na persze az ilyen esztétikai és kényelmi szempontok a magyar egészségügyben egész biztos, hogy nem fognak helyet kapni, mivel ennél sokkal nagyobb problémák vannak ezen a területen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!