Szülés apával vagy nélküle, hogy legyen, hogy jobb? nem tudom, jó lenne-e, ha bejönne a férjem a szülésre. én kicsit tartok tőle, ő pedig nem ugrándozik, hogy de igenis, be akar jönni. Szerintetek?

A Ti döntésetek kell, hogy legyen, ami az ő szempontjai figyelembe vételével a Te igényeiden kell alapulnia. Szerintem Te most fontosabb vagy. Mert egy dolog, hogy vk fél a vértől, de Te életed egyik legnagyobb megpróbáltatása előtt állsz. Fizikailag is nagy dolog, de lelkileg is. Ha Te szeretnéd, hogy bent legyen, sztem igenis meg lehet kérni! Te is mellette állnál pl egy nagyműtét előtt, akár beöntésnél is, bármikor, ha neki fontos lenne, nem? Persze erőltetni nem érdemes. Beszéljetek őszintén a vágyaitokról, kétségeitekről!

Nálunk bent volt a szülésnél, habár elájul a vértől, semmi baja nem volt, fogta a kezem, nélküle nem is sikerült volna. Előbb fogta meg a kisfiúnkat, mint én, hatalmas élmény volt!

4-es válaszoló vagyok.

szerintem van alapja hogy sok párnál közre játszott az elhidegülésben a szülésen való részvétel.

Párom családjában sok az orvos, így nem is értettem párom miért viszolyog a vértöl és orvosoktól. de ö olyan típus aki még a kozmetikushoz is bejön és megnézi hogy nyomkodja a pattanásaimat. (beeeeee) vagy is nagyon érdeklik attól függetlenül ezek a dolgok.

Ja és párom mindig is rajongva szeretett és szerintem ö ilyen miatt nem tudna elhidegülni tölem.

Bent volt. Amikor kibújt a kislányunk, akkor láttam harmadszor "sírni" a férjem. :) Na persze nem zokogott, de megkönnyezte a boldogságtól. Először az esküvőn láttam hogy könnyes kicsit a szeme. :) (amúgy nem egy mulya típus...).

Aztán mikor az első lányunk megszületett (császárral) és a férjemnek adták oda, majd ott volt mikor lemérték... (csak videóról láttam) Majd a második lányomnál (term. szülés) mikor kibújt, aztán elvághatta a köldökzsinórt, és megpuszilhatta 1 perces kislányát... :)

velem mindkét szülésnél bent volt apa..

Nagyom jó volt hogy ott volt,tartottam bennem a lelket,segített mindenben amiben kellett.Mindkétszer a fejemnél állt a szülésnél és fogta a kezem.

Mikor a mellkasomra rakták a babáinkat,hozzánk bújt és együtt sírtunk örömünkben..Kisfiam 8 hete született,még friss az emlék,mikor kibújt én kegyetlen nagy zokogásban törtem ki,ő hozzám bújt és mondta hogy nagyon szeret és büszke rám ismét..Aztán rám rakták a bébit és ő is odabújt hozzánk.:)Tiszta lázban volt hogy mikor hozza vissza a csecsemős nővér a babát hogy megszeretgesse :)Életem legszebb pillanatai,emlékei ezek.

Apával. :)

Mi úgy indultunk neki, hogy nem jön be. Én sem akartam, ő meg nem bírja a tűket. Aztán a várandósság előrehaladtával, ahogy bejött ugye az UH-vizsgálatokra, meg ahogy változott a testem, egyre jobban alakult a hozzáállásunk is, mindkettőnké! Aztán a 35. hét körül elkezdtük a gátmasszázst, ugye azt főleg ő csinálta, én oda sem fértem igazán, meg nem is olyan kellemes dolog, hogy magamat kínozzam vele.

Végül úgy alakult, hogy bejött a szülőszobára is. Végig ott üldögélt mellettem, szerintem ő jobban izgult mint én.

Amikor meg a kitoláshoz értünk, előrement meglesni, hogy bújik ki a kisfia - ezt utólag vallotta csak be, én ugye nem láttam, mit csinál, hol van, mert csukva volt a szemem. És azt mondja, olyan hihetetlen büszkeség fogta el, hogy az ő asszonykája ilyen ügyes volt, hogy ki nem hagyta volna. Hónapokig emlegette még utána.

Ez az elhidegülés-dolog meg szerintem sántít egy kicsit. Egyrészt, ha apuka nem akarja, akkor nem kell látnia semmit az alsó régiókból, mert elvileg anyuka válla mellé ültetik egy kis székre. Ha meg valaki megundorodik a feleségétől, mert a szüléskor kitágul a hüvelye, meg tiszta trutyi ott minden, hát akkor ott valami nem stimmelt már előtte sem. Akkor az a férfi nem fogta fel, nem érezte át a baba születésének, megszülésének a lényegét. Hogy a közös gyerekért történik.

18. vagyok. Az utolsó kommentedre: Én semmilyen fájdalomcsillapítót nem kaptam, bár nem is kértem. És nem is jajgattam vagy kiabáltam, inkább próbáltam elsóhajtozni a vajúdási fájásokat - de szerintem nekem könnyű szülésem volt, a 10 órán át tartó 5 perces fájásokkal zajló vajúdás ellenőre. És arra koncentráltam, hogy haladunk előre, és figyeltem az órát, mert úgy jósolta a szülésznő, hogy 10-re meglesz a gyerek (10 percet tévedett :)). Ez a kiabálás meg önmagamból kifordulás dolog szerintem főleg hozzáállás kérdése.

A férjemet szalasztottam a szülésznőért amikor hánynom kellett, meg amikor megjöttek a tolófájások. Amúgy "hasznát" nem vettem hogy ott volt, mármint nem masszírozott vagy ilyesmi, mondjuk nem is kértem rá. Épp eléggé meg volt illetődve. :) Ja de bocs, ő adogatta a homeós bogyeszokat. :)

14:23 -as Én is fájdalomcsillapítás nélkül szültem és persze, hogy kifordultam magamból, bár nem kiabáltam, de azt hittem meghalok (: De nem gondolom, hogy ez baj lenne! Nekem teljesen összefolynak a dolgok, ő meséli el nekem, hogy mi is történt. Ez az elhidegülés dolog nekem is fura, el sem bírom képzelni, hogy e miatt ilyen történjen velünk. Akkor már inkább az első hónapok miatt, amikor egy rettenetesen sírós gyerektől állandóan fáradt és ingerült voltam... (: Nekünk nagyon jó volt az apás szülés, megerősítette a kapcsolatunkat, szerintem szuper, hogy ma már az apukák is bent lehetnek, mert szerintem ez nem csak az anyáról és a gyerekről szól, hanem az egész családról. Annyi minden van, amiből az apa nem fogja tudni kivenni a részét (pl szoptatás)!

De! Úgy látom, hogy kétségeitek vannak. Nekünk nem voltak, azért is írok ilyeneket. Szóval nem kell erőltetni, főleg nem a külvilág miatt. Soha nem jutna eszembe vk-t elítélni vagy megszólni, mert nem apás szülése volt! Szuper apuka lesz enélkül is, szuper család lesztek! Ha meg Neked nem fontos, feszélyezne, akkor végképp ne erőltessétek.