Nem merek szülni?! Többi lent.

Vágj bele!! Nagyon jó várandósnak lenni,és a szülés is hatalmas élmény szerintem. Igen baromi fájdalmakkal jár,de már nagyon sokan túlélték. És amikor először a kezedbe kapod a saját babád az fantasztikus érzés!! Ha meg nem múlik a félelem akkor még mindig kérhetsz epidurálást.

Én is mindig nagyon féltem a szüléstől. Aztán jött a párom, és azt éreztem, hogy annyira szeretem, hogy szeretnék tőle egy babát. Ne gondolj ilyenekre, a terhesség 9 hónap, elég idő arra, hogy megbarátkozz a szüléssel. A női testnek a szülés egy természetes folyamat, és legtöbbször nagyon szép emlék. Ne rágódj ezen, az csak néhány óra az életedből, az ajándék egy gyönyörű kisbaba.

Igaza van a 16.05-ös válaszolónak. Ha igazán akarod, nem fogsz majd félni a szüléstől. Erősebb lesz benned az ösztön. És igen, 9 hónap alatt fel tudsz készülni lelkileg. Én személy szerint alig vártam. A fájdalom elmúlik, és amikor a kezedbe adják a kis mázgás testű babádat, mindent elfeledsz. Nem félni kell a fájdalomtól, hanem elfogadni. Nem hadakozni ellene. Szülés közben az éreztem, minden fájdalom hamarabb hozza el Őt nekem. Epidurál nélkül szültem, és csodálatos élmény volt. Senki ne ijesszen el, hogy így fájt-úgy fájt. Minden szülés más. Olyan orvosnál szülj, akiben megbízol. Nálunk apás szülés volt. Jó volt, hogy bennt volt, de megkértem, ne szóljon hozzám, csak fogja a kezem. Én otthon vajúdtam sokáig. Érzi az ember, mikor is kell indulni a kórházba. Onnantól kezdve pörögtek az események. Mindíg arra koncentráltam, ami épp előttem állt: borotválás, beöntés...(ezektől se félj!!!) aztán burokrepesztés (meg sem éreztem), oxitocin (ez sem fáj), és kb. a kórházba érkezés után 3 órával megszületett természetes úton, érzéstelenítés nélkül a 4440 grammos nagylányom. Végtelenül boldog voltam, és büszke. Rá is és magamra is. Ne foszd meg magad ettől az élménytől, ami egy nő életében valószínűleg a legnagyobb boldogság! Sosem felejtem el, hogy akkor láttam először könnyezni a páromat, mikor meglátta kibújni a kislányunkat. Ne maradjatok ki ebből a boldogságból! :-)

16,05 vagyok, kedves előző, baromira nem nyugtattál meg. :) vagy inkább :((((

Én ugyanígy voltam vele. Aztán egyszer pozitív lett a tesztem, és akkor rájöttem, hogy innen már nincs mese, meg kell szülni, mert elvetetni nem fogom. Úgyhogy lassan kénytelen voltam beletörődni, nem volt más választásom. Nekem segített a tudat, hogy van epidurális, amit aztán kértem is.

Hány éves vagy, kedves kérdező? Ha fiatal vagy, akkor ez természetes, majd jönnek az anyai ösztönök, ha 30 körül vagy már akkor viszont beszélgess el egy szülésznővel, ő elmond neked mindent a szülésről és hidd el megváltozik a véleményed.

[link]