Szerinted jó lenne ha még a szülés előtt el lehetne dönteni ki hogy akar szülni (hüvelyi, császár)? Hogy döntenél, és miért?

Nem lenne jó.

Én szerettem volna császárral szülni, de amikor oda jutottunk, imátkoztam magamban, h minden rendben legyen, és hüvelyi szüléssel tudjam világra hozni a babámat.

Szóval az ember nem tud okosan dönteni, amíg nem tudja, h mi hogyan történik, az ember lánya úgy van összerakva, h ha nincs baj, simán tud szülni hüvelyi szüléssel, akinél meg gond van, azon tudnak segíteni.

Ez egy általános vitatéma itt is a gyíkon, szerintem semmi különbség nincs lelkileg, h ki hogyan szült.

Lett egy gyereke, és kész, lehet örülni egymásnak:)

Benne lenne ebben a dologban szerintem az is, h sok anyuka akkor is a sima szülést választaná, ha lehetősége lenne rá, aki pl anatómiailag képtelen rá, (téraránytalanság), ezt jobb az orvosra bízni, megbízni benne, és majd ő tudja, h meddig mehet el, h mindenki épségben, biztonságban túéléje a szülést.

Ha lenne válogatás, akkor csak hüvelyi úton.

A császározás csak vészhelyzet esetén megoldás, és ez így van rendben.

Aki annyira odavan, hogy nem hajlandó gyereket szülni, az ne legyen terhes.

Volt részem mindkettőben, és a tapasztalataim alapján mondom, hogy a császározás sokkal rosszabb. Lassan gyógyul, megmarad a heg, három napig mozogni se lehet, nem úgy indul meg a tej, stb.

Tiszta nyomoréknak éreztem magam.

Sima szülés után másfél órával már lépcsőztem, emelgettem a babám, jól voltam, mintha mi se történt volna.

A vajúdást meg egyik esetben se hagytam ki, szóval még csak azt se mondhatom, hogy kevesebb volt a fájdalom.

Harmadik vagyok, és a másodiknak.

Nem értek egyet, van különbség lelki szempontból, legalább is nálam volt.

A természetes szülés után oltári büszke voltam magamra, hogy megcsináltam, sikerült, fájdalomcsillapítás és egyéb hacacáré nélkül, rögtön a karomba vettem a babát, utána is energikus voltam.

Császárnál nem volt meg a sikerélmény, elvégre tényleg nem sikerült a babát megszülni, sokáig kézbe se vehettem, csak megmutatták, és elrohantak, és még sokáig betegnek, "hadirokkantnak" éreztem magam, rászorultam másokra, szóval lelkileg is egészen más természetesen szülni, mint császárral.

Addig rendben van, hogy van két szép, okos, egészséges gyerekem, és mindkettőt egyformán szeretem, meg örülök nekik.

De ha rólam van szó, én igenis elég határozott különbséget éreztem.

3-4nek, 2. vagyok.

Olyan furcsa amikor ezt írod, hiszen büszke lehet így is, mindkét babádat kihordtad, vigyáztál rá, óvtad, olyan nehéz így elképzelni, h a császáros anyukák máskép gondolnak erre.

Nem lehet, h csupán arról van szó, h a szülés során olyan anyagok szabadulnak fel a szervezetben, hormonok, adrenalin stb, ami hiányzik császárnál?

Nem lenne jó, mert szerintem az orvos általában jobban tudja, hogy mehet-e a természetes szülés, vagy császározni kell. Mondjuk van kivétel :(

Az első előtt legalábbis szerintem nem lenne jó. De a másodiknál már adnék lehetőséget, mert van aki a rossz szülésélménye miatt inkább eleve a császárt választaná, ami igenis indok. És persze fordítva is, hiszen sokan akarnak normál úton szülni az első császár után. Én engedném, hogy megpróbálja, ha nincs orvosi akadálya.

Nekem az első szörnyű volt, nagyon hosszú és végül császár. A másodikat sem akartam volna ezért rendesen szülni, de ott is orvosi indikáció miatt császár lett. A következőnél -ha lenne- nem kérdés : császár.

És egyáltalán nem kívánságműsor. Nálam hiába volt több indikáció, mégis az utolsó napokig úgy tűnt, hogy rendesen kell szülnöm, annyira császárellenes volt a kórház. Majdnem az életünkbe került sajnos.

Nem lenne jó.

Ha lehetett volna hüvelyi szülést választottam volna, de 3 különböző okból 3 gyermeket hoztam a világra 3 császármetszéssel.

Viszont én se értettem soha a lelki okokra panaszkodó császáros anyukákat, én nem éreztem kudarcot vagy levertséget vagy bánatot, elvégre nem rajtam múlt és van 3 egészséges meseszép gyerekem. Én mindig boldog voltam maradéktalanul.

6. vagyok. Csak annyit tennék hozzá, hogy egy percig se volt hiányérzetem a 2 császár miatt. Ha nem vajúdtam volna, vagy progis lett volna valamelyik, akkor se lenne.

De akinek van, és nincs különösebb ellenjavallat, az hadd szüljön rendesen, ha akar. Engem személy szerint kicsit se zavar ez a lelki része.