Császárral szült anyukák nincs hiányérzetetek?

Nekem nincs ,nem is volt.

Terhessegi cukor,tul sok magzatviz,inditottak 38+3-ra.Voltak fajasaim a zsele elott is(itt az van nem oxitocin),valoszinu inditas nelkul is szultem volna.

Bezorult koldokzsinor miatt surgosen megcsaszaroztak,altatasban.

Ha huvelyi uton szulok meg heg se lenne ami emlekeztet ra, nem?

Nincs. Jó, hogy túl vagyok rajta. Sokat segített, hogy már a 30. héttől készített a doki a császárra lelkileg, így nem ért traumaként utolsó pillanatban. Engem altattak, első nap olyan kómás voltam, hogy fel sem fogtam volna szerintem, ha a kezembe adják a kicsit. Reggel műtöttek, este láttam először a fiamat, jó volt ez így.

Szerintem neked is azért van főleg hiányérzeted, mert - mint mondtad - kevésen múllott, hogy nem természetes lett.

Én természetesen szültem mind3-at és utána jó darabig még is hiányérzetem volt. Ott volt mellettem a baba és mégis belőlem meg hiányzott. Milyen jó a kengurunak. :)

És ami nagyon zavart engem is, hogy az utolsó szülésem utáni pár perc teljesen kiesett. Gyors szülésem volt, de a kitolás nagyon brutál volt, és nem emlékszem arra hogy felsirt a babám. Csak arra mikor odahozzák már a kezembe. És ezt nagyon sajnálom.

Én sem gondoltam még a szülőágyon sem, hogy császár lesz, az első kitpéásnál szólt a doki, hogy ha beleegyezem akkor operálnak, mert nem úgy bírja a baba, ahogy kellene.Mondtam, hogy oké (azon imádkoztam, hogy legyen már vége, mert az utolsó 4 órában lévő fájásaimat még a halálos ellenségemnek se kívánnám, pedig extrém magas a fájdalomküszöböm).

Aztán meglett a lányom, felsírt a világ legédesebb rekedt hangján és pár perc múlva láthattam is, egy óra múlva megölelhettem, megpuszilhattam.

Otthon már volt egy kis depim emiatt, főleg, hogy a párom a mai napig azt mondogatja, ha szóba kerül a szülés, hogy én nem is szültem meg, csak kivették belőlem és fogalma sincs róla, hogy ez nekem mennyire fáj.Szerintem a természetes szülés annak a folyamatnak a vége, amikor egy nő kínok közepette válik anyává és onnantól semmi nem érdekli, csak a gyönyörű babája.Ezt az érzést nem ismerheti olyan nő akit császároztak és nekünk ez hiányzik.

Már 10,5 hós a lányom (azért műtöttek, mert a kisasszony még az utolsó percben is igencsak izgága volt és össze-vissza gubancolta a köldökzsinórt)most makk egészséges és én örülök, hogy az orvosom így döntött, és, hogy meghagyta nekem a választás lehetőségét és, hogy jól döntöttem!

Imádom a gyerekemet, én vagyok az anyja és ezt az érzést nem veheti el senki tőlem, még akkor sem, ha csak kivették...