Másodlagos fájásgyengeséggel szültem?

Szia!

Bár nekem csak elsődleges (primer) fájásgyengeségem volt, ami nálam úgy történt, hogy este 10-kor elfolyt a magzatvizem, és egyáltalán nem volt fájásom. Hajnali 1-kor kötöttek be infúzióba oxitocint és reggel 9:30 ra lett meg a babám. Az hogy miért nem volt fájásom én sem értem, remélem valaki tud rá választ. Azon aggódok, hogy a következő szülésem milyen lesz. Neked milyen volt a szülésed?

[link]

Első vagyok, ezt találtam.

Én mindkétszer, elméletben így szültem. Kitolás elején állapították meg, hogy gyengültek a fájások és jött az oxi.

Ennyi a tény, a privát érzésem az volt hogy minden OK, gyorsan szültem mindkétszer,és voltak folyamatosan fájásaim. Mellesleg olvastam hogy a kitolás előtt sokszor van egy kis szünet, rápihen a szervezet. Én úgy éreztem hogy csak ez van, mert közben így is éreztem ahogy történnek bennem a dolgok, konkrétan ahogy halad lefelé a baba... Nekem van egy olyan gyanúm hogy ez egy ürügy hogy beadják az oxit, és gyorsítsák a szülést.

Nem kell félreérteni, nem jártam utána, nem vagyok biztos ebben csak nem értem hogy ha van egy össz 1,5 óra alatt kitolásig jutó szülés, akkor miért nem lehet hagyni 10 percet hogy újra erősödnek-e a fájások.

Na de ezek csak elmélkedések, alapvetően bízok a dokikban, lett 2 egészséges gyerekem, csak kíváncsi vagyok mi lett volna ha a természetre bízzák. Van egy olyan érzésem hogy valami oka lett volna egy kis pihinek (pl tágulnak a dolgok addig, ilyesmik....)

De ugye egészséges lett a babád?

Én is így szültem. Egyszer csak elmúltak a tolófájások. Vákum lett a vége, mert nagyon leesett a babám szívhangja.

Szia!

Ne emészd magad, közhely, de tényleg az a legfontosabb, hogy egészséges kisbabád született, és te is túlélted.

Nekem mondjuk furi, hogy 2 ujjnyinál tágítgattak, meg burkot repesztettek..., de nem vagyok orvos, nem tudom.

Én amikor beértem a kórházba (nem volt vészes otthon a vajúdás), már 8 cm-re voltam tágulva, felfektettek a szülőágyra, és csak kb 40 perc múlva repesztettek burkot így is. Onnantól kezdve folyamatosak voltak a fájásaim, de kaptam oxitocint is (vajon miért?), és kértem epidurált ezen a ponton.

2 órás lett a kitolási szakaszom, pedig erőn felül nyomtam, szülésznő is azt mondta, hogy jól csinálom, csak éppen nagyon nagy volt a baba buksija (38 cm körfogat).

A doki végül ráírta a zárómra, hogy fájásgyengeségem volt.

Én sem értettem, de már nem neheztelek senkire (szörnyű volt az a 2 óra, majd az a 3 hónap utána, amíg nagyjából elmúlt a végbélrepedésem...), most 7 hónap után már úgy látom, hogy végtelenül hálás vagyok, hogy egészségesen született a kisbabám, és én is egészséges vagyok, lehet(ne) még ismét kisbabám.

Jól csináltad, ügyes voltál, így vagy úgy, de meglett a baba, csak ez számít! Tudom, hogy idő amíg feldolgozza az ember az egészet, én is még a mai napig lepergetem az egészet a gondolataimban, de már kezdenek szelídülni az emlékek.

Boldog babázást neked!