Miért néz mindenki olyan szánakozóan, ha meghallják, hogy császárral szülök?

Azért, mert rengeteg hátrány van, szívesen felsorolom, ha gondolod, de nem akarlak ijesztgetni.

Én császárral szültem és nagyon sajnálom magam :)

Mert sajnálnak, együttéreznek. Mégiscsak egy nagy műtét előtt állsz. De ma már rutinműtét, nem kell félni. Sajnos vágnak, altatnak, de sokan kibírták már.

Örülj, hogy együtt éreznek veled. Jobb lenne, ha kárörvendeznének, vag mit szeretnél?

A szülés sem jár vágással feltétlenül "alul"

Csak a párod megnyugtatására, ha mégis a 10%.

Bár a császár lassabban gyógyul biztosan, úgyhogy házasélet ilyesmi később lesz. Ha arra gondol.

Azért sajnálnak sokan, mert nem éled át a vajúdást és a szülés folyamatát. Én két gyermeket szültem simán, hatalmas élmény volt, nagy munka, de megéri. Azonban mindvégig tudtam, ha gond van, akkor megműtenek. Nem volt rá szükség, de ha a helyzet úgy hozza, hát legyen.

Nem hiszem, hogy sajnálni kellene azt, aki császárral szül, hiszen ő is ugyanolyan édesanya, mint bárki más.

Hogy miért sajnálnak? nem tudom. igen, általában azok szoktak így hozzáállni, akiknek nem volt.És jönnek a te meg sem szenvedsz érte, nem is tudod milyen a szülés dumával. Miután engem császároztak, azt mondtam, ha legközelebb ilyet hallok, nem kívánok az illetőnek semmi mást, csak hogy egyszer ő is tapasztalja meg, hogy milyen a császáros szülés!

Nem mondom, hogy könnyű volt, de nekem sem volt más választásom, természetes úton nem tudtam volna a babámat megszülni, valahogy meg csak ki kellett jönnie.

Jó egészséget és gyors felépülést!

Szia!

Nekem is 90%-ra mondták a császárt, és én is éreztem a síjnálatot. Akkor nem tudtam mire vélni, de ma már értem. Ez egy nagy hasi műtét, és az emberek sajnálják, akit valamiért megműtenek.

De nem kell evvel foglalkozni, fogd fel úgy, hogy az a lényeg, hogy a babád és Te is egészségesek legyetek.

Én nem sajnállak!! 11 hete szültem, és már megbeszéltem a dokival, hogy ha lesz következő azt is császárral szeretném. Ez véletlenül alakult így de amikor 14 óra vajúdás után odajött és azt mondta, hogy "műtét lesz" könny szökött a szemembe az örömtől mert tuti nem bírtam volna kinyomni a babót. Én annyira nem bírtam, hogy már a szülésznőt kérdeztem, hogy nem lehetne kérni, hogy császározzanak meg? De nem lehetett. Hál' Istennek 10 perc múlva jött a doki a "jó hírrel".

Nekem semmi bajom nem volt utána sem, hiszed vagy sem még én segítettem másnap a rendesen szülő szobatársaknak annyira jól voltam, ők meg szegények menni is alig bírtak. Hazudnék ha azt mondanám, hogy szaladtam de tényleg jobban voltam nálunk. És azóta sincs a világon semmi bajom. Én nem szülnék máshogy.