Mitől hal meg a baba a végén?

Nagyon sajnálom,hogy meghalt a baba,tényleg szívből mondom.

Megnéztem az angyalok szülei oldalt,majdnem az összes történetet végig olvastam és szinte az összesen sírtam.Sírtam a babákért,a szüleikért, azért,hogy hogy lehetnek ilyen felelőtlenek egyes kórházak és orvosok,hogy lehetnek ennyire bunkók.Egy történet volt,ami annyira lesokkolt,hogy nevetni kezdtem,persze nem az örömtől hanem a dühtől és a sírástól.Ahogy írta az anya,hogy a tizen egynéhány hetes babáját feldolgozták,ott szakadt el a cérna.A gimnziumba,ahová jártam,volt egészsgügyi szak is és volt,hogy az ő oktató termükben kellett lennünk.Amikor elmentünk pár üveg mellett ránéztem az egyikre és egy halott magzatbabát láttam benne.Akkor azthittem valami gumi,de később rájöttem,hogy ez egy egykor élő kicsi volt.

Nehéz volt külön azért is olvasni a történeteket,mert két unokatestvérem is meghalt szülés közben.Egyikük 4 évvel előttem,másikuk egy évvel utánam született,így nem emlékszem semmire,egyikükkel agyvérzés,másikukkal a köldökzsinór végzett.Azthiszem a kisebb a születése előtt meghalt,legalábbis így gondolom a leírások alapján.Egészen addig amíg el nem olvastam ezeket a történeteket,nem tudtam megérteni milyen fájdalmat érezhettek akkor a nénikéim,most már ha csak egy kicsit is de át tudom érezni.Mellesleg az abortusszal is így voltam kamasz koromban sajnos.Úgy gondoltam mint sok más fiatal lány,ha megesik akkor megyek,kiszedik és kész,de mára már tudom,hogy az a kis élet engem akar,ha akar és nekem foggal körömmel harcolnom kell érte,ha pedig mennie kell,el kell engednem...