A fekve szülés tényleg a legrosszabb szülési "póz"?

Sok helyen csak hangoztatják, hogy úgy szülsz, ahogy akarsz, aztán felfektetnek az ágyra és kuss.... Akkor már nem tudsz pattogni, csak nyomni...

Ne vízszintes fekvést képzelj el, hanem felülésezést :-D

Azért van, ahol lehet térdelve, guggolva, vagy éppen vízben, kádban.

Az én térdem spec. nem bírná a guggolást vagy a térdelést :P Jó volt az félig ülve is.

Én is gondolkoztam mindenfélén előtte, hogy hogy lenne jó.

Na, a szülésznő meg az orvos el is döntötték (pedig szabad kórház volt, és nem volt semmi komplikációm, sem fájásgyengeségem).

Rám kötötték egyik oldalról az oxitocint, a másik oldalról a ctg-t, aztán járkálj na vajúdás közben. Csak feküdni tudtam, ami nagyon rossz volt!

Aztán bejött a doki vizsgálni egy fél óra múlva, és mondja, hogy ott a feje, szülünk, a hátamra vágott, aztán ki is nyomtunk harmadszorra. Akkor már nekem is mindegy volt, hogy mi a póz, mert annyira szörnyűek voltak az 1 percenként jövő fájások, hogy azt hittem, meghalok. Egy dolog érdekelt csak, hogy valahogy szedjék ki.

Nekem nem volt nehéz fekve. Felkapták a lábam, tartották, nekem pedig haspréssel nyomni kellett. Állat mellkasra szorítva, levegő visszatartva. Szerintem hatékony volt.

Én kipróbálhattam mindent. Eredetileg a szülészékre "vágytam", de - tudom, hogy hülyén hangzik - nem mertem rajta igazán izomból nyomni, mert úgy éreztem, hogy fejre eshet a baba...:)))

Nem tudom megmagyarázni, ösztönszerű érzés volt...

A kitolás felétől végig álltam és csak az utolsó két fájáskor ültem fel az ágyra (félülő pozíció) és végül úgy is bújt ki a babám.

A fekve dolgot azért nem úgy kell elképzelni, hogy hanyatt fekszel. Engem ki is párnáztak, tulajdonképpen félig ültem, közben a combomba kapaszkodtam, úgy nyomtam.

Ha vajúdás közben feküdni kell,az tényleg gáz, nekem pl egyedül úgy volt jó, ha álltam, amiatt nem szóltak.