Milyen volt a terhességed, a szülésed?

1978 április 18-án, este 8 körül születtem Veszprémben.

Teherbeesés "hagyományos" módos, gond nélküli terhesség (az elején egy kis "barnázgatás" az elején, de nem súlyos), könnyű és gyors szülés.

Ha megkérnélek leírnád nekem is mire jutottál? (Bár elég szkeptikus vagyok az asztrológiával kapcsolatban.)

Egy kérdésben nemrég válaszoltam, de bemásolom azt ide és kiegészítem :)

A terhességem csodálatos volt, sosem hánytam, jól viseltem, már-már idilli volt.

Ám mikor jött a szülés...na megkaptam a sorstól rendesen..

Az oxitocin bekötése után 26-27 (!) órát vajúdtam!

Azt hittem bele bolondulok már, annyira rettenetes volt az egész szülésem.

Nem volt fogadott orvosom, így az foglalkozott velem, aki éppen benn volt, öreg hiba, soha többet nem szülök így, az tuti!

39+5 napra megindították nálam a szülést, mert nagyon magas volt a vérnyomásom.

Reggel 7-kor kezdték adni az oxitocint, jöttek is rendesen a fájdalmak, de a fenéért nem tágultam.

Kaptam tágító kúpot is, de aznap egyszerűen semmi sem történt!

Ott "aludtam" a szülőszobán, mert fájásaim voltak, de nem tágultam sehogy sem.

Másnap reggel 8 körül azt mondták, hogy burkot repesztenek, és "belevágunk".

Aha, semmi, kaptam még mindig az oxitocint, szerintem ember nem kapott annyit, mint én, de akkor már infúziót is, mert előző nap ugye semmit nem ehettem.

Gyeneg voltam, nagy fájdalmakkal, de kb déltől már elviselhetetlenül hatalmas és sűrű fájásokkal.

A párom mellettem volt, és nélküle teljesen kikészültem volna, ő borogatott és próbált erőt adni.

Majd délután 3 után belátták, hogy ebből sima szülés nem lesz, mert sehogy nem tágultam, bármit is tettek.

Én meg már nagyon izgultam a gyermekem miatt, hiszen már délelőtt burkot repesztettek!

Majd "kegyelemből" elvittek végül megcsászározni, mert olyan nagy fájásaim voltak.

Mikor betoltak a műtőbe már úgy éreztem, mintha az ufók raboltak volna el, annyira homályos volt minden, még az érzéstelenítőt sem éreztem, amikor adták a gerincembe, mert úgy el voltam foglalva a fájásaimmal.

Megváltás volt, amikor elmúlt a fájdalom, és kiemelték belőlem a lányom.

Miután kihoztak a műtőből az osztályra még olyan szinten ki voltam 2 napig merülve, hogy gyógyszerekkel, infúzióval "pumpáltak" és a vérnyomásom sem bírták normalizálni.

3 napon bírtam először rendes ételt enni..

Ismerőseim azt mondták, hogy az egész sztorim megérne egy cikket bármely újságban.

Életem legszebb és legszörnyűbb élménye volt 2008.december 13(pont Luca napja)

Ja, és hab a tortán: SZÜLÉSZNŐ vagyok...