Otthonszülés szabályozása óta volt már, aki élt a lehetősséggel?
válasza:szia!
leszögezem, el sem olvastam a hozzászólásokat, mert csak felhúzom magam, csak a legeslegelsőt, tovább nem mentem.
én is úgy látom a helyzetet, ahogy ő. azért még lehetséges, szerintem legalábbis, még vidéken is, hidd el:) én is itthon szültem, vidéken.
a jogszabályról csak annyit, hogy olyanok vannak benne, amiből tökéletesen kiderül, hogy nem olvasta el senki, aki értette volna mit olvas, vagy akit érdekelt volna, mit olvas. gondolok itt az újszülött kötelező karszalaggal jelölésére (persze, előfordulhat, hogy két kismama pont egy lakásban lakik és pont egyszerre szülnek...)
na mindegy is, itt tájékozódhatsz: [link]
sok sikert, sok boldogságot és jó egészséget kívánok!
válasza:na, nagyjából átfutottam.
Gabka, veled maximálisan egyetértek! ha lett volna időm és előbb látom a kérdést, nagyjából szóról szóra ugyanezt írtam volna:)
és még valamit hozzátennék: szerintem ez a rendelet kissé fordítva fog elsülni. ha valaki otthon akar szülni, vagy akár már szült is, de nincs ember, aki legálisan segíthetne, nem vagyok benne biztos, hogy nem fogja a szaksegítség nélküli szülést választani. ami viszont eléggé rizikós dolog... nem tudom. elkészült egy jogszabály, de értelme az nem sok van.
Kedves 12.24-es!
Te mikor szültél otthon? És van a 20 km-es körzetedben kórház? Mert nekünk sajnos az sincs...
válasza: válasza: válasza:" Abban teljesen biztos vagyok, hogy inkább szülök egyedül, de kórházba nem megyek!"
És ha az életed múlik rajta, vagy a babáé? Akkor sem? Ez igenis FE-LE-LŐT-LEN-SÉG!
válasza:Más kérdés, ha van indok arra, hogy kórházba menjen az ember, mert van valami probléma. Akkor ugye nincs mit tenni, irány a legközelebbi kórház.
A Szt. István számomra nem elérhető, ahhoz túl messze van. Ami pedig nálunk van kórház, oda nem.
Egyébként ha marad a tendencia, hogy mennyivel gyorsabban jött már a második babóm is, mint az első, akkor a harmadikkal esélytelen úgyis, hogy ideérjen egy bába, vagy hogy beérjek a kórházba. :-)
Nem vagyok elvakult, csak pontosan látom, hogy mennek a dogok. Nálunk az itthoni kórházban sajnos csak egy olyan doki van, akiben bízni merek (most is hozzá járok és amúgy ő teljes mértékben támogatja az otthonszülést, főleg, hogy már a harmadik babó és kettő gond nélkül megszületett), csak ő nyugdíjba meg januárban. A többiek viszont olyanok, hogy higgyétek el, nagyobb biztonságban vagyok egyedül, mint velük. Híresek a műhibákról, az elmúlt években nagyon sok baba halt meg, illetve szenvedett maradandó károsodást, bizonyítottan miattuk. Egyetlen dokit sem ítéltek el elmiatt, mind praktizál, illetve az egyiket "eltanácsolta" a kórház, de persze visszavették, ő csinálja a 4D ultrahangot, plusz megmaradt a magánrendelése. Ráadásul a szerencsétlen pont vétlen volt a dologban, mert az ő döntését a főorvos felülbírálta, de hát mégsem viheti el a balhét egy fődoki...
Amúgy csak még annyit: egy testvérem halt meg ezen orvosok miatt. Ha akkor anyám nem megy kórházba, a tesóm élne!!! Ezt nem én mondom... Átvitték másik kórházba, de már nem tudtak rajta segíteni.... Ha otthon születik, most lenne egy egészséges testvérem. Gyönyörű, időre született, 3 kilón felüli kisbaba volt, szervi vagy egyéb problémák nélkül. Csináltak neki egyet. No comment.
Higgyétek el, van okom arra, hogy ágáljak a kórház ellen.
Még egy lehetőségen gondolkodunk, amennyiben valóban nem lehet semmiféle segítséget igénybe venni az otthonszüléshez: kiveszünk Pesten egy lakást a Szt. István közelében az utólsó hónapban és femegyünk mindannyian. Nehéz lenne megoldani, de meglátjuk, mi lesz.
Nem vagyok felelőtlen, sem elvakult. Csak pontosan ismerem magamat és a lehetőségeimet.
Tudod, ne ítélj, amíg nem látsz minden körülményt...
"Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!"
válasza:szia!
én vagyok a másik, aki otthon szült.
2010. januárjában szültem otthon, volt 20 km-en belül kórház. ugyanazok voltak a feltételek, mint Gabkánál (tanfolyam, leletek...)
igazából nálam is fontos érv volt, hogy a lakóhelyemhez közeli kórház, amelyhez tartozom, egy katasztrófa. sok jót nem hallottam róla, és az orvosok hozzáállása sem olyan, hogy bármelyiknél is szívesen szültem volna.
mi bő 2 órányira lakunk Budapesttől (ahonnét a bábák érkeztek), és féltünk a havas-jeges útviszonyoktól, így amikor kezdtem érezni a fájásokat, elkocsikáztunk édesanyámékhoz, akik 50 percre laknak Bp.-től és 15 percre egy megyei kórháztól, és ott szültem. persze tegyük hozzá, csak a megérzéseim helyességén múlott, hogy odaértünk, és nem az út szélén kellett szülni. nem tudtam, mennyi van még vissza, hiszen első baba volt, de bőven odaértünk:) másodszorra nem kockáztatok, maradok otthon, ha odaérnek, odaérnek, ha nem, akkor nem; ebben is egyetértünk Gabkával:) persze, ha bármi felmerül, ami nem teszi lehetővé az otthonszülést, akkor megyek kórházba, nincs más választásom; nem vagyok hülye én sem, csak kissé öntudatosabb, mint az átlag.
ha bármiben tudok segíteni, szólj nyugodtan!
Kedves Gabka és "Utolsó Válaszoló"!
Nagyon sok hasznos dolgot írtatok, köszönöm! Sajnos úgy látom, hogy nekem esélytelen megvalósítanom, hogy itthon szülhessek. Nagyon sokat gondolkoztam alternatívákon, de nem jutok semmire. Szóval egyrészt a legközelebbi kórház 50 km-re van, ismerős, rokon sem lakik közelebb. Lakást bérelni sem tudunk a közelben, mert a férjem dolgozik, a kisfiam iskolába jár, nem tudnának velem jönni. És igen, a következő a szaksegítség... Mivel én kórházban szültem előzőleg - bár nem hiszem, hogy ott bármilyen segítséget kaptam közben, lelkileg viszont erős hátráltatást igen - nincs tapasztalatom, hogy milyen otthoni körülmények között.
Kiválasztottuk a legközelebb lévő bababarát kórházat, de mikor voltunk bent, legszívesebben elrohantam volna. Nagyon nyomasztó, az épület elhanyagolt, a személyzet lekezelő (szerintem ez általánosságban jellemző a felénk lévő kórházakban), és persze ott van a sok dohányzó, igénytelen kismama, akik után majd fel kell feküdni a steril szülőágyra. Orvost annak reményében fogadok, hogy legalább apás szülés lehessen (bár így sem biztos, mert hallani olyanról, hogy zsúfoltság és egyéb indokok miatt nem engedik be), és lehetőség legyen szülés után szoptatni. Egyébként a fogadott orvos dolgot kidobott pénznek gondolom, az első szüléskor nem is fogadtam, így nem is foglalkozott velem senki, emberszámba sem vettek. Persze így sem garantált, hogy ezúttal másként lesz...
Sokan gondolják felelőtlenségnek, ha valaki nem akar kórházba menni szülni, mert szerintük ezzel nem teszi meg az ember a gyermekének a legjobbat és veszélyezteti. Meg persze azt mondják, azt a pár napot ki lehet ott bírni. Igen, tényleg így van. Én is kibírtam. Viszont máig lelkiismeret furdalásom van amiatt, mert úgy érzem, nem adtam meg a kisfiamnak a legjobbat. Ha háborítatlan szüléstörténeteket látok, olvasok, összeszorul a gyomrom, hogy ilyen is lehetett volna. És ez nem azért van, mert akkor a szülőszobán nemcsak női, hanem emberi mivoltomban is megsemmisülten éreztem magam, hisz ezen túl vagyok. Azért sem, mert azt éreztették velem, hogy nem vagyok képes kihordani egy gyereket, sem megszülni, szoptatni, ellátni meg végképp nem. A gyerekem miatt sajnálom, mert bár komplikáció mentes szülés volt, pár perc után mégis elvitték, és csak 5 óra múlva kaptam meg; mert nem lehetett végig velem, csak 3 óránként szoptatáskor, aminek ha lejárt az ideje, esetenként le is tépték a mellemről, majd tápszerrel megetették; ablakon keresztül megnézhettem, hogy ordít a csecsemős nővér kezében, viszont nem adták ide, hogy megnyugtathassam; és ki tudja, mennyit sírhatott, amit nem láthattam, miközben én nem tudtam mit kezdeni magammal, mert nem voltam fáradt, csak iszonyatosan hiányzott.
Történt mindez abban a kórházban, ahol szeptemberben meghalt egy ikerterhes kismama. Biztos hallottatok róla. Az is érdekes, hogy az ő esetében nem adnak információt, hogy mi történt, és le sem tartóztattak senkit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!