Otthonszülés szabályozása óta volt már, aki élt a lehetősséggel?

[link]

Ez egy érdekes cikk az oxitocin hatásairól.

Még mindig nem kaptam választ a kérdésemre.

De ha otthon szülés közben történik valami akkor ki vállalja a felelősséget?

A szülő? Ő nem hiszem, hogy beismerné ha gond van, hogy az ő hibája.

A bába szülésznő? Aki NEM vezethet le szülést. Mert az ő kompetenciájukba amikor tanulják a szakmát nem tartozik bele.

Egy példa ápolónőkén még én sem köthetnék be infúziót most más kérdés, hogy a gyakorlatban megteszem mert muszáj vagyok, ha elakarom látni a betegeket. Ha marad időm még akkor megkeresem azt a linket amire én hivatkozok.

Az orvos? De hát ő ott sincs?

Tök jókat írsz de sajnos egyik szavad üti a másikat. Kérdezem én akkor hogy a pikulába halhatott meg a pici bab és hogy sérülhet a baba ha előre látni lehet a gondokat.

Egészségügyis révén tudom, hogy igen is vannak pillanatok amikor minden perc számít. Igen is van sürgős császár.

Én mindig vallom azt, hogy neked nagy szerencséd volt a szüléseddel kapcsolatban, ugyan akkora erővel lehetett volna baj is belőle.

Erre sem válaszoltál különben, hogy a nem így alakul a szülésed akkor is ugyan olyan büszke lennél magadra, hogy sikerült természetesen megszülnöd a babádat?

De most őszintén.

Mint írtam, az a baba, aki meghalt, nem énszerintem, hanem a Szt. István kórház főorvosa szerint meghalt volna a kórházban is. Sajnos a vállelakadás olyan, hogy néha lehet segíteni (de akkor azt bárhol meg lehet tenni, mert nem műszerek vagy műt kell hozzá, hanem műfogások) máskor meg nem, mint ebben az esetben is. Az a kisbaba a kórházban is meghalt volna.

Ha nálunk történt volna tragédia? Pontosan ugyanazt csinálnám, mint azok, akiknek a kórházban hal meg a gyermeke. Sírnék. Óriási veszteség, azt hiszem, igazán fel se lehet dolgozni. De szerinted azok, akiknek a kórházban hal meg a gyerekük, esetleg műhiba folytán, azok mit éreznek?

Egészségügyis vagy, abból, hogy elvileg egy infúziót sem köthetsz be, látom, a létra legalján. Mit gondolsz, mit tudsz te olyan jól, jobban, mint azok, akik értik és látják az otthonszülés értelmét, lényegét? Téged arra képeztek ki, hogy lázat mérj, ágytálat cserélj, stb., ami nagyon szép és hálás vagyok, hogy vannak ilyen emberek, hisz óriási szükség van rátok. Azt gondolom, nagyobb megbecsülést és mindenekelőtt több fizetést érdemelnétek. De ne gondold azt, hogy mert te kórházban dolgozol, jobban is tudod ezeket a dolgokat. Nincs ismereted erről, ami nem gond, csak addig nem szabadna véleményt alkotni valamiről, amíg nincs meg hozzá a megfelelő ismereted.

A felelősség kérdéséről pedig: normális országokban ahogy létezik orvoskamara, úgy létezik a bábákat tömörítő szakmai kollégium is. Ha egy szülés során bármi baj történik, a szülést kísérő bábának a szakmai kollégium előtt kell számot adnia arról, mit tett vagy mit nem tett az ominózus esetben. Csakúgy, ahogy egy orvos is a kamara előtt felel a tetteiért.

Geréb Ágiék ezt a szakmai kollégiumot szerették volna 20 éve folyamatosan létrehozni, csak nem volt benne partner soha a magyar állam. A bábáknak szakmakóddal kellene rendelkezniük és ehhez kapcsolódó felelősségvállalással.

Nyugaton a bába hatáskörébe tartozik, az ő felelőssége, hogy engedi-e egy anyának az otthonszülést, vagy kórházba utalja. A bába felelőssége a szülés során felmerülő bármilyen komplikáció elhárítása, időben való felismerése és ha szükséges, a további lépések megtétele mondjuk a kórházba szállításhoz.

Amikor eldöntöttem, hogy itthon szeretnék szülni, az én döntésem volt. Hogy szülhettem is itthon valóban, az pedig a bábámé - ő volt az, aki figyelemmel kísérte a várandósságomat, aki megnézte, értékelte a leleteimet, aki maga is megvizsgált és aki végül rábólintott, igen, szülhetek otthon, nincs jelenleg olyan akadály, amely ezt gátolhatná. Én pedig elfogadtam, hogy amennyiben mégis lenne bármi, akkor hallgatok a bábára és aképpen cselekszem, ahogy ő jónak látja. Vagyis, ha kórházba utal, elfogadom, mert a babám és saját érdekemben történik.

Ha mégis baj lett volna? Az ellenségemnek sem kívánom, hogy probléma legyen a gyerekével, gondolod, hogy magamnak sem. De a pakliban sok minden benne van. Ha ezt nem vállalod, akkor nem az otthonszülést nem szabad vállalnod, hanem egyáltalán a szülést, hiszen garanciát senkinek nem adnak előre.

Amúgy már leírtam: az otthonszüléseknél a halálozási arány annyira alacsony, hogy a kórházakban erről max. álmodoznak. Ebből a szempontból Magyarország kifejezetten vezető helyen van. Nálunk még jobb a statisztika, mint sok más országban. Ugyanez a kórházainkról nem mondható sajnos el.

Szakápoló vagyok. Úgyhogy tudom miről beszélek azon amikor azt mondom, hogy infúziót nem adhatnék mert vénás injekciót csak is kizárólag orvos adhat.

Én csak elmondom a véleményem. Úgyhogy ez rád is vonatkozik mire valamiről véleményt alkotsz néz utána. :)

Talán az lenne az alternatíva, ha szülőotthonokat hoznának létre, ahol minden adott a műtéthez szükség szerint.

Otthon én semmiképp nem szülnék.

De azt hidd el nekem vannak olyan helyzetek amikor minden perc számít.

Igen, biztosan vannak. Ahogy olyan helyzetek is, ahol ha otthon született volna a kisbaba és ezáltal nincs szükségtelen beavatkozás, ma is élne.

Mondom, garancia soha semmire nincs. Van, aki egész életében röpköd és soha baja nem esik, más egyszer az életben felül a repülőgépre és lezuhan vele a gép. Soha, semmit nem tudhatunk előre. Mindig mérlegelnünk kell a lehetőségeinket, a lehetséges kockázatokat és aszerint dönteni. Lehet, hogy rosszul döntünk, pro vagy kontra. Csak remélhetjük, hogy egy adott dologból az fog kisülni, amire számítunk, amit remélünk. De a jolly joker akkor is ott van a pakliban és néha átrendezi. Ilyen az élet.

Nézd, én nem akarlak meggyőzni arról, hogy jó lenne otthon szülnöd. Senkit nem akarok meggyőzni erről. Az ellenkezőjéről sem. Egyetlen dolgot szeretnék, de azt nagyon: a szabad választás lehetőségét. Minden embernek.

Amerikában tök nagy hagyománya van az "otthonos szülésnek"

Vannak úgynevezett szülőházak, ahol egy teljesen normálisan berendezett szobában, barátságos körülmények között, családi körben, bábaasszonnyal lehet világra hozni a kisbabákat.

De ott a másik fele is, hogyha bármi közbejön, a folyosó végén ott a műtő az orvossal.

Ez itthon is elfogadható megoldás lenne, csak nincs rá pénz...

Nem a pénzhiány a felelős. A dokik nem akarják kiengedni a kezükből az aranybányát. Ezt sem én találtam ki, konkrétan szülészorvostól hallottam (többtől is). Ha a nők elhiszik, hogy képesek szülni és elég hozzá a bába, akkor a hálapénzeket a dokik elfelejthetik, pedig most ebből élnek elég jól. Ez a titok nyitja, nem más.

Magyarországon az ambuláns szülésért is úgy néznek rád, mint a véres rongyra, pedig nyugaton teljesen normális és elfogadott, hogy komplikációmentes szülés után két órával hazamehet az anya és a baba. Az alapvető szemlélettel van a gond nálunk, nem a pénzzel. A születésház és a bába konkrétan olcsóbban jönne ki, mint a kórházi ellátás.

Az USA-ban ha van egy bármilyen beteg, akinek infúziós kezelést kell kapnia, nem fektetik be a kórházba, nem foglal ágyat, hanem kijár egy ápoló, aki beköti az infúziót, beadja az injekciót, stb. Ez sokkal olcsóbb megoldás, ráadásul a betegnek is jobb otthon, mint a kórházban. Nálunk persze ezt sem lehet. A mindenható dokik miatt.

Bár ehhez kellenének emberek és olyan fizetést kellene adni ami miatt megérné az egészségügyben dolgozni.

Mert a szakápoló képzés a béka feneke alatt van.

Amikor én végeztem 3 évvel akkor a mi csoportunk volt olyan aki nappali tagozaton végzet és mi voltunk 24 és közülük is már egy páran kijelentették, hogy nem akar ebben a szakmában dolgozni.

Meg mi amikor átveszünk valamit akkor nem teljes egészében vesszük át, hanem csak egy részét.

Például ugye az eüben lenne egy piramis rendszer amit tök jól átvettünk csakhogy nincsen meg az alján lévő emberek.