Volt gyermekágyi pszichózis-od? Túlélted? Hogyan és mennyi idő alatt? Miket éreztél és hol kezeltek?

Dettó ugyanabban a cipőben jártam, mint az előttem szóló, rá sem bírtam nézni szegény gyermekemre, nem akartam őt, vissza akartam csinálni az egészet, látni sem akartam, iszonyat volt. Meg emellett még ilyen tüneteim voltak:

-nem tudtam aludni olyan szinten, hogy a lányom születése napjától, szept. 22-től egészen október 05-ig minden éjszakám álmatlan volt

-folyton izzadtam

-nem volt étvágyam, egész napokat elvoltam egyetlen falat nélkül

-1 hét alatt 7 kg-ot fogytam

-alig ittam

-folyamatosan szédültem

-nem éreztem ízeket

-teljesen közömbös volt számomra minden (pl. az otthonom, a rokonok, a párom, stb...)

-nem akartam senkit sem látni

-a baba iránt nem éreztem semmit, nem akartam a babát

-a baba teljesen idegennek tűnt számomra

-úgy éreztem, hogy nincsenek anyai érzéseim

-úgy éreztem, nem tudok szeretni

-úgy éreztem, hogy nem tudom szeretni a páromat és a babámat

-elutasítottam az anyaságot

-elutasítottam a saját gyermekemet

-ha ismerős keresett telefonon, szándékosan fel sem vettem, mert hallani sem akartam senkiről

-úgy éreztem, hogy nekem mégsem kell gyerek

-mondogattam a babámnak, hogy bárcsak oda született volna, ahol szerető anya gondozza

-szürke volt az egész világ

-azon járt az eszem, hogy az éj leple alatt összepakolok és apácának állok

-azt olvasgattam a neten, hogyan lehet gyereket örökbe adni...

...és még sorolhatnám...

Nem vagyok magamra büszke, nagyon nem... sőt... utálom magam, hogy ez is én voltam, ez is része volt az életemnek. Nagyon sötét, nagyon durva része.

Ma már a lányom 11 hónapos, 2010. október 05. óta kezel egy pszichiáter főorvos gyógyszerekkel. Még ma sem vagyok gyógyult, de már szépen haladok kifelé a betegségből.

Pszichózis szintjét talán nem ütöttem meg, de így is éppen elég volt elviselni magamat, az egész helyzetet. Mára annyit már javult, hogy jövök ki a depiből, de mostanra meg kényszergondolataim vannak és mindegyik a gyermekemmel kapcsolatos, vannak nagyon durva gondolataim is... sajnos :(

hát, ha nem élte volna túl, akkor nem tudna most neked válaszolni :)

kedves második, le a kalappal előtted hogy ilyen őszintén írtál magadról. drukkolok hogy sikerüljön kijönnöd a mélyről, látom azaz érzem soraid között hogy te is ezt akarod...sok sok erőt hozzá!!!

és kedves első, te se szégyenkezz semmi miatt, fel a fejjel :) te is erős vagy látom!

Kedves kérdező!

Talán érintett vagy a kérdésben? Mikor alakulhat ki a pszichózis szülés után közvetlenül vagy később? Én is tartok egy kicsit az ilyen jellegű betegségektől,mert sajna már álltam pszichiátriai kezelés alatt(igaz egy szorongásos kórkép miatt). De remélem megúszom egy enyhe baby blues-val vagy enyhe depivel a szülés utáni időszakot.

Kedves második!

Nálad mire vezethető vissza, hogy kialakult nálad ez az állapot? Egyébként nagyon bátor vagy, hogy leírtad az érzéseidet! Minden elismerésem a tied!

Off.

Második,sok erőt és kitartást neked,mielőbbi gyogyulást!

22.54-es ne aggódj! szülésem előtt 9 évvel kezdődtek nálam is a pszihés gondok. idegösszeroppanás, depi majd pánik. Biztos voltam benne hogy beleesek a "baby blues"-ba. sajnos korababa lett a lányom, időm sem volt búslakodni. voltam persze még pontos én is amikor kb. 4-5 hónapos volt a babám, voltak rossz gondolataim és hogy nem bírom tovább, de közel sem az amire anno számítottam. nem törvényszerű hogy bekövetkezzen!

a lényeg hogy fel tudd ismerni!!! nekem az volt a jó hogyha éreztem valami nem stimm akkor mentem a dokimhoz! és sokat számít ha van egy társ akivel beszélhetsz, aki megért.

22,19-es voltam

kedves kérdező, igen, veled mi van?

Kedves 23:05-ös!

Nagyon bíztatóak voltak a soraid, hogy nem törvényszerű a depi még akkor sem, ha valaki erősen hajlamos rá. Engem is pánikkal illetve depivel kezeltek. A baba miatt (előtte 2 hónappal)hagytam el a gyógyszereket, igaz mellete havi egyszer min. jártam a terhesség alatt is terápiára. Egy szem gyógyszer nélkül vittem végig a terhességet és nagyon jól éreztem magam végig ( egy pár nehezebb napot leszámítva).Remélem a szüléshez és az első hetekhez is lesz elég lelki erőm és nem jön elő a pánikom. Amikor beteg lettem kb. 2 éve, akkor nekem is a második válaszolóhoz hasonló tüneteim voltak (gyors fogyás,kiszáradás, inszomnia, minden és mindenki elutasítása, öngyilkossági gondolatok). Nagyon remélem, hogy szülés után nem esek hasonló mély gödörbe mint akkor,mert tudom mennyire borzasztó!!! 40 hkm

Én rám most tört rám a nyáron,pedig már 1,5 éves a legkisebb.

Gyógyszereket szedek,de elég húzos mellékhatásai vannak.

A második válaszadó vagyok.

Mire vezethető vissza, hogy kialakult ez az állapot? Hát talán úgy fogalmaznék, hogy sok apróságból lett egy nagy gond, és talán ezt nem tudtam feldolgozni... Nem tudom pontosan, de az apróságok ezek voltak:

-3 héttel voltam elszámolva, és még az utolsó hetekben sem tudta egyetlen orvos sem megmondani, hogy mikorra várható a szülés

-6 héten át minden nap NST-re kellett járnom, ez naponta gyakran 4-5 órás várakozást jelentett

-volt fogadott orvosom, de le sem szart, az NST-k alkalmával sem foglalkozott velem

-faros volt a babám, és a fogadott orvosom közölte, hogy természetes úton fogom megszülni a gyermeket, mert az, hogy faros, az "csak egy dolog"

-majd egy másik doki a végső napon mondta ki, hogy mégis császár lesz, még fel sem fogtam

-a császárt reggel 6-ra beígérték, helyette este 6-kor császároztak meg, addig étlen-szomjan egy vajúdóban fetrengtem, a kutya nem nézett rám, hogy élek-e még

-a "csúszást" azzal magyarázták, hogy sürgősebb esetek voltak (semmit nem jelentett az, hogy volt fogadott dokim, egyáltalán nem foglalkozott velem)

-császár után türelmetlen, ostoba, bunkó nővéreket fogtam ki, nem segítettek semmiben, sem zuhanyzásban, sem a baba etetésében, stb... (első babám)

-már a kórházban elkezdődött, hogy nem tudtam aludni, de ez persze senkit nem érdekelt

-nem volt tejem, a babám éhezett, de ez sem érdekelt senkit

...és még sorolhatnám...

Szerintem idegileg kikészítettek már szülés előtt, és ez csak folytatódott a szülés után is.

Talán ebből a sok apró dologból jött össze a végeredmény, vagyis a szülés utáni depresszió.

Persze ezeket az apróságokat mindenki másként éli meg, attól függően, hogy ki milyen érzékeny. Én sajnos nagyon érzékeny típusú ember vagyok, nem tudtam könnyen és gyorsan feldolgozni az eseményeket.