Mennyi az az idő ami a vajúdásnál kőkeményen fáj? Kinél meddig tartott? Mennyi idő alatt lett meg első babátok?

Délelőtt fél 12 körül jött az első fájás egy laza 10 percessel indítottunk, fél 4 körül értem a kórházba,ideges voltam, de még mosolyogtam,hogy ennyi. Na aztán indult a jó része, fél7 körül már érezhető volt,11kor már nagyon szenvedtem,fél2kor kötötték be az oxitocint,akkor már nem kellhettem fel, na azt hittem ott halok meg. Leírhatatlan a fájdalom, amit akkor éreztem,és az még semmi volt a 40 perces kitoláshoz képest. Nem volt leányálom. 17 óra.De amikor megláttam az én gyönyörűségemet,mindent elfelejtettem,nem fájt a varrás sem, két óra múlva már zuhanyoztam és saját lábamon mentem át a gyerekágyas osztályra. Ülni egy hétig volt kellemetlen. A lelki része jobban megviselt,nem gondoltam,hogy ennyire nagyon fáj:(5 hónapos kellett,hogy azt tudjam mondani,hogy majd szeretnék másik babát,addig hallani se akartam róa. Most 9 hónapos a kistündérem, nemsokára szeretném a kistesó projektet indítani.

Nyugi, ne izguljm fő a bizalom,fel a fejjel!!

Gyors és könnyűszülést kívánok neked.

Nekem hajnali 2 kor jöttek az első fájások.

reggel 7-re benn voltunk a kórházban.(akkor már eléggé fájt)

majd 10:20 kor burkot repesztettek,és onnan volt iszonyú fájdalmas.és hogy "jó" legyen még oxitocin infuziót is kaptam.vártunk és vártunk de tágulni nem akartam.

közben kiderült hogy a kislányom feje nincs benn rendesen a szülő csatornában így segíteni akart a szülésznő!(hogy majd ő besegíti a kicsi fejét)

és végül 16:58 kor császárral lett meg.

majd 18 óra vajudás.

este jött a növérke hogy keljek fel.

az rossz volt olyan mintha szét akart volna szakadni a hasam.pár hétig fájt a vágás de mindent megért a gyermekem,és mára már szép emlék.

az első éjjel nem lehetett velem.

reggel 7kor volt az első fájás amire felébredtem, aztán visszaaludtam de 20 perc múlva újra felébredtem :D

azok még semmik nem voltak. délután 2kor már sűrűsödtek, akkor már a fájás tényleg fájt, fel kellett állnom, de még kibírható volt.

este 8kor kaptam meg az oxitocint, na onnantól szünet nélkül jöttek a fájások, az már nagyon nehéz volt, nem igen voltam magamnál sem, igaz mindenre emlékszem. aztán f10kor megszületett a fiam, a kitolás férjem elmondása szerint 20 perc volt, nekem 5 percnek tűnt :)

tehát az utolsó 1,5 óra volt nagyon nehéz.

éjszakára nem adták oda a picim, hogy pihenjem ki magam de a szobatársam babája egész éjjel sírt, egy percet nem aludtam :( hajnalban elájultam mikor kicsoszogtam a pisilni ezért azt mondták akkor kaphatom meg ha ki tudok érte menni. remegtem és szédültem, délután 5kor tudtam magam összeszedni annyira, hogy elmenjek érte.

nagyon fontos, hogy a szülés után nagyon sok vizet igyál, min. 2 literrel!

nekem csak délután szóltak erről, legurítottam a 2 liter vizet és elmúlt a szédülés :/

A nyákdugó elment hajnalban, és elkezdett szivárogni a víz.

Ez volt reggel 6kor. 11kor bementem a kórházba, én kis naiv, rendszeres de szülni semmi fájással, 12óra sétafika, ami csak fárasztó, hogy "fájsz" meg sétáltatnak. Aztán sűrű bocsánatkérések közepette levették a buroksapkát(már császárra készült lélekben a doki:()

Na onnatól volt még 6óra, amikor végre fájtak is a fájások, addig 5perces fájásokkal "rohangáltam", 2perces anyámboroggasra ugrottunk egyből:( így is nagyon lassú volt. Szóval 18óra volt az első csemete.

(ezzel szemben a lányom össz-vissz 2óra volt:D és kimaradt az anyámborogas fájás)

A szülés után azonnal olyan erősnek éreztem maga, szelíden vissza is nyomott a szülésznő az ágyra, mert nagykislányként megindultam volna pisilni. De a gyerekágy mozgalmassága miatt kb vizihulla votlam.

Arra gondoltam, hogy Mit tettem???!!! Soha többet!!! Hogy ezt nem hittem, hogy ennyire fááááj!!! Hogy ezt nem élem túl!!! Csak kiabáltam, hogy Jézus, segííííts!!! Jézusom, Istenem!!!!

Úgy bírtam ki, hogy egyszer csak vége lett... Én nem tudtam közben semmivel (légzés) csillapítani, a férjem csak ült és nézett (nem tudott volna ő sem mit csinálni, segíteni), én meg csak reszkettem, ő meg néha hozta rám a vizes törölközőt.

Hála Istennek, csak egy óra volt ilyen.

De utána még kiheverni. Nekem sokk volt. Három hónap kellett, hogy szép emlékként emlékezzek. Addig a hátam borsózott, és sírhatnékom volt, ha rá gondoltam.

De nem mindenki így éli meg, kivánom, hogy könnyű legyen.

Utólag azt mondom, az enyém is könnyű és gyors volt.

Az első szülésnél fél óra volt a kemény fájás majd jött a kitolás és kész is volt :) A második szülés 14 órán át tartott ebből a nagyon nagy fájdalom volt kb 2 óra + 1 óra a kitolás.Kérdezed hogy lehet kibírni, mi segített? Kibírod, mindenki kibírja gondolj közben arra hogy minden fájás közelebb visz a picikéd megszületéséhez hogy már eggyel kevesebb van hátra és jön a csoda :)Amikor jön a fájás képzelj magad elé egy nyíló virágot ez segít a tágulásban is.NE feküdj !!! Állj, sétálj lógj a bordásfalon vagy ülj a labdán mindegy csak ne feküdj ezekkel is gyorsítod a tágulást a gravitáció csodákat tesz.A másik ami nekem segített a férjem jelenléte volt.Itatott csokikockákat adott, masszírozott fogta a kezem biztatott és Ott volt velem nekem ez rengeteg erőt adott! (de csak ha mindketten így szeretnétek).

A lényeg az hogy ne stresszelj ezen már most, menni fog ügyes leszel.Látod nekem 14 óra volt de mégis gyönyörű emlékként maradt meg :) A fájdalom pedig amikor a pici kibújik rögtön elmúlik és csak a pici babád lesz akivel lesz erőd foglalkozni ettől se félj.Bízz magadban minden ok lesz! Remélem segítettem Sok sikert! :)

nekem rettentő nehéz volt a terhességem, egy nagy stressz ahogy van, sokat voltam kórházban, először izgultunk, hogy megmarad-e, aztán, hogy koraszülött lesz-e, mert 27. héten mondták, hogy napok vannak hátra.

szóval én felkészültem, a 38. héttől meg kifejezetten vártam, már az se érdekelt, hogy belegebedek majd a vajúdásba csak legyen vége a terhességnek.

így én teljesen másképp éltem meg, nagyon fájt, nem tagadom, de megváltás volt :) két fájás között röhögcséltünk a férjemmel, telefonálgattam a családnak, elmosogattam, sokat fürödtem az nagyon jól esett.

az utolsó 1,5 óra meg annyira durva volt, hogy nem gondolkodtam, már csak feküdtem mint ha nem is ott lennék. a kitolás közben párszor mondtam, hogy nem bírom, elfáradtam, szétszakadok, de erőt adott, hogy mondták már mennyire közel van :)

ne rágódj ezen, csak készülj fel, várd úgy mint egy pozitív dolgot amivel eljutsz oda, hogy végre láthasd a babád! :)