Hogyan vezettétek le a szülés után a feszültséget? Nektek is van néha sírhatnékotok?

Én így voltam.5 napig voltunk a kórházban,de gyakorlatilag mindentől sírva tudtam volna fakadni és sírtam is eleget.Nem maga a kórház és a bánásmód miatt!Azt nem igazán vettem a lelkemre,hanem csak úgy.Magyarázatot nem igazán tudok adni rá.Ez mind elmúlt mikor hazajöttünk.

Valószínű azért érezzük mert a 9 hónap alatt annyi aggódás ezáltal stressz gyülemlik fel bennünk. És hát egyszer ki kell jönnie valahogy. csak el kell telni pár napnak ahhoz hogy az ember felfogja hogy megszületett,egészséges, és minden rendben. Eztán jöhet a nyugalom.Én ugyan így voltam nem igazán akart kijönni az a sírás de egy nap csak sikerült és mintha felszabadultam volna.

Nem szabad csodálkozni ezeken az érzelmi kitöréseken, hiszen a legszebb dolgot vittük véghez, ami megadatik egy nőnek, gyermeket szültünk, életet adtunk! Szerintem ez a természetes megnyilvánulása annak, hogy érző lelkek vagyunk. Csak arra kell vigyázni, hogy ha ez a labilitás megmarad hosszabb időn keresztül, akkor már gyanakodhatunk hogy más is van a dolog mögött. Éspedig vitamin-hiányra gondolok. Egy kismama a saját testében, szó szerint a saját testéből adja oda magzatának a kifejlődéséhez szükséges anyagokat. Ha maga a leendő anyuka is eleve hiány-állapotban van, akkor nem csoda ha a terhesség végére kimerül a szervezete, és mindenféle tüneteket észlel magán, mint pl. depresszió (B-vitaminok hiánya), hajhullás(cink nyomelem hiánya) fáradtságérzet, (vas hiánya) és még sorolhatnám estig. A mai silány minőségű ételek nem tudják teljességgel biztosítani a szükséges tápanyagokat, ezért érdemes jó minőségű táplálékkiegészítőt szedni. Figyeld magad, és ha ilyen, vagy ehhez hasonló dolgokat tapasztalsz magadon, akkor cselekedj, hogy a babád is megkaphasson mindent, amire szüksége lehet tápanyagok szempontjából.

Hát én sírtam, sokszor. És az még segített feldolgozni magát a szülést, hogy párommal felidéztük (apás szülés volt mindkettő). Sokszor beszéltünk róla. Amúgy még mindig sokszor sírok olyanon, ami másnak alap, pedig már 1 évesek a fiaim.

Persze a,9 honap meg a szules kozrejatszek, de leginkabb a hormonvaltozas miatt van ez. En a korhazban nagyon sirtam, minden aprosagon elbogtem magam, ferjem mar menekult, pedig kulon szobank volt.

Szombaton lesz 5 hónapos a kislányom, a sírás eddig valahogy elkerült. De múlt héten egyik este mikor párom éjszakás volt, nem akart aludni a kislányom, csak hisztizett, meg nyüglődött. Na akkor kiborultam. Szó szerint vele sírtam. Ő meg attól csak még jobban sírt. Aztán mindketten megnyugodtunk, ő elaludt én pedig óriási megkönnyebbülést éreztem, mintha egy óriási teher esett volna le a vállamról. Azóta sokkal nyugodtabb vagyok és nem érzem magam feszültnek. Előbb is jöhetett volna ez a kiborulás. :-)