A szülési fájdalom ehhez hasonló?

12:37 es vagyok, az utolsóval nm értek egyet!

Ne aggódj, nem biztos, hogy lassan fogsz tágulni!Ahogy írtam, én is nagyon görcsölős voltam, mégsem tágultam lassan.

este 10re mentünk be a kórházba, akkor 1 ujjnyira voltam tág, aztán 3/4 12kor repesztettek burkot, akkor 3 ujjnyira voltam tág, 3/4 2re meglett a fiam.Gyorsnak mondható,de fájt:))

Viszont megéri:)

Nem azért vállalnak több gyereket a nők mert nem fáj, hanem mert elfelejtik a fájdalmat.A szülés után azt mondtam, hogy fogok mégegyet szülni, annyira fáj...aztán mikor vérzett a mellem, hogy fogot mégegyet szülni, annyira fáj...aztán mikor az első 6 hétben talán 2 órákat aludtam éjjel azt mondtam, hogy fogok így még egyet szülni, ezt nem birom....most 10 hónapos a fiam, hihetetlenül szeretem, vannak jobb-rosszabb napok, de soha nem csinálnám vissza:)

És tervezzük a hugicát:)))

Én már szültem egy babát és az utána következő 2 menzeszkor hasonló görcsöket éltem át, mint a tágulási szakaszban.Na persze akkor nem remegett tőlük a lábam, csak begörnyedtem.Nem kellett azért fájdalomcsillapító, de a görcsök jellege nagyon hasonló volt.

7 hónapos a lányom

sztem nem ugyanolyan a kettő. vannak olyan típusú erős fájdalmak, amik ha kicsit még erősebbek lennének, és hosszabban tatanának, akkor nem lehetne elviselni, és nem hasonlítanak a szülési fájdalomra. ez egyénenként változó ki mire érzékenyebb. mondok egy példát, nekem ha csikar a hasam vécézés előtt, az valami iszonyú, épp addig tsrt, amíg még el tudom viselni, de be kell görnyednem, és nem volt még annál intenzívebb fájdalmam (pedig már szültem egyszer). szerencsére termsóészetesen nem minden nagydolog előtt van ez. :) de pl. a férjem azt mondta, neki nem szokott, vagy ha igen, akkor egyáltalán nem ilyen erős.

viszont: amikor szültem, akkor nem mondom, hogy kismiska görcsieim voltak, de kibírtam őket, erős mensigörcsök voltak. ez eltartott 20 órán keresztül, de alig tágultam , úgyhogy a végén oxitocint kaptam, és burokrepesztés volt. innentől3/4 óra alatt kibújt a kislányom, de az az időszak valami iszonyú , elmondhatatlan volt. nem olyan görcsök voltak, mint a mensis görcsök, és nem is olyanok, mint a már említett hascsikarás. valami teljesen más, de sokkal elementárisabb jellegű dolog, és én biztos voltam benne,m hogy kész vége, meghalok. minthogyha a saját testemből akartak volna kifordítani, mindezt kb 2-3 perces szünetekkel. nyögni, kiabálni, sikítani, semmire nem volt erőm, képességem tőle. csak szorítottam a férjem kezét és azt mondogattam, jaj meghalok, meghalok, nem bírom...

hát nálam ilyen volt. :)

egyébként sztem mivel minden szülés más, és a lefolyás is egyénenként változó lehet, ezen egyelőre nem érdemes agyalnod. és már írták többen is, hogy olyan amilyen, de akármiylen is, már rég kihalt volna az emberiség, ha nem működne az a mechanizmus, hogy ezt a nők többször is képesek bevállalni, a gyermekük kedvéért. :)

2,5 éves kislány anyukája + 37 hetes km

bocsi ha hosszú lett. :)