Szülés előtt nem féltetek attól hogy esetleg a gyereketek nem fog tetszeni nektek?

Bizony megfordult a fejemben, és gyorsan elhessegettem a gondolatot, mert annyira elviselhetetlen gondolat.

Az tényleg nem jutott eszembe, hogy ronda is lehet, meg az nem is zavart volna, csak a torzság zavart volna, mert az hátrány neki. Mondjuk végtaghiány, ilyesmi.

Hát az én férjem nagyon aggódott e miatt, főleg amikor kiderült, hogy lányunk lesz. Tudni kell, hogy majdnem 2 méteres, hosszúkás arcú, karakteres orrú- szerintem full jóképű, szerinte full ronda - pasas a párom.

Attól tartott, hogy a lányunk "lófejű, nagyorrú óriás" lesz, ha rá fog hasonlítani. Hát rá hasonlít. És csodaszép. Minden vonásában benne van az apja, csak lágyabb, kislányos vonásokkal.

Én féltem tőle, hogy mi van, ha csúnya lesz, vagy nem fog tetszeni. Aztán megszületett, és eredetileg az egyik lábán 6 lábujja lenne, de a két kicsi össze van nőve. Édi, mert szív alakú, két köröm van rajta. De nekem annyira nem tetszik, én már kérdeztem a gyerekorvost, mit lehet vele csinálni. De mondta, hogy még semmit, majd ha zavarja a cipő viselésében esetleg. És hozzátette, hogy "De neki ez a szexepilje.".

Amúgy pedig természetesen gyönyörű kislány, mindenki dicséri, de nekem ez a lábujj kérdés fájó pontom.

Nem félek ettôl. Semmi nem szàmit csak az egészség!

Egyébként mult héten àlmondtam a kislànyommal és àlmomban egyàltalàn nem olyan mint ahogy én azt elképzeltem. Se nem csunya, se nem szép. De, olyan szeretetet éreztem àlmomban hogy azt nem lehet le irni. Tudtam hogy àlmomban nem a vilàg legszebb kislànya, mégis ô volt nekem a legszebb és imàdtam. Kis artatlan... Szerintem màr bennem van az anyai ôsztôn :)

36+5hkm

Nekem is sokszor megfordult ez a fejemben, de barátnőim, munkatársak mindig elviccelték a dolgot :o)

Az egyikük közölte, hogy az akkor már 20 éves fiát amikor meglátta, csak annyit tudott kinyögni, hogy biztos az övé -e :O) Mert kicsit lila volt,kicsit kék kicsit nyomi...mint minden baba amikor megszületik ^^

Amikor megtudtuk, hogy kislányunk lesz, mindig arra gondoltunk, hogy tuti barna bőrű, barna szemű, barna hajú baba lesz mint a párom (mert ugye a lányok az apjukra), ehhez képest lett egy zöld szeme és vörös haja..mint a tündéreknek a mesékben:O) Na onnantól nagyon nagy szerelem volt a mi kis pirospopsis páviánunkkal :O)(mert faros volt)...

Fogyatékkal élő gyereket pedig nehéz nevelni az biztos, én itt elsősorban a szellemi elmaradásra gondolok...ha az lett volna, ha tudta volna a doki előre, biztos, hogy nem tartom meg, mert ha mi meghalunk és nincs testvére, akkor nem tud kire támaszkodni.

Ha testi fogyatékos lett volna azzal lehet és teljes értékű önálló életre tudom nevelni, de ebben a mai világban nehezen fogadják el őket.

Szülés előtt nem nagyon jutott ez eszembe.

Viszont mikor kibújt és megláttam... jujj. Bevallom nem tetszett. Kicsit ráncos volt, duzzadt a szeme alatt, nagy pocak, vékony végtagok és az illata sem tetszett. :)

Persze azóta minden megváltozott. Imádom a kisfiamat!