Féltetek a szülés előtt? Mivel tudtátok igazán megnyugtatni magatokat?

Szia!

Én még nem szültem,remélem nem haragszol hogy mégis válaszolok. Próbálj ne erre gondolni.Szerintem mindenki fél tőle,én is pedig nekem még jóval odébb van ez. Pihenj,tv-z,olvass baba könyveket. Úgyis túl kell esned rajta,semmivel nem lesz jobb,ha már jóval előtte parázol tőle. Nincs két egyforma szülés,lehet hipp-hopp túl leszel rajta. Sok boldogságot kívánok.

Azt tudom mondani - így két szüléssel a hátam mögött - hogy az elsőnél ugyan féltem kicsit, de a végén már annyira vágytam a kisbabámra, hogy vártam magát a szülést. Na meg kíváncsi is voltam, hiszen annyi mindent hallottam már.... Hosszú, nehéz, de csodás emlékű szülésem volt. S annak ellenére, hogy 14 kemény órát szenvedtem, a második babónál már az se érdekelt, hogy tudtam, sokkal jobban fáj, mint azt az ember valaha is el tudná képzelni, azt is tudtam, olyan semmihez sem hasonlítható boldogság amikor kibújik és a karomba adják, ami mindent feledtet és mindent megér.

9 hós a kisebbem, 2 és fél múlt a nagy, de már alig várom, hogy újra szülhessek. Komolyan, az embernek ez olyan, mint a kábítószer. Annyira csodás élmény, át akarom még élni sokszor, el se tudom képzelni, hogy ne szüljek többet, legalább még 3-4 babát szeretnék! :-)

Én is féltem kicsit, amíg teherbe nem estem. 15 hetes vagyok, már minden félelmem elszállt.

Egyrészt bent van, nincs visszaút, ott nem maradhat, így vagy úgy, de ki kell jönnie.

Max. egy nap szenvedés, gyötrelem nem megéri, hogy kapsz egy csodálatos kis életet? Az anyák többsége az életét is adná a gyermekéért, akkor ahhoz képest mi az az egy nap "küzdelem"?

Ez lesz az egyetlen olyan fájdalom életedben, aminek van értelme és csodás jutalmat kapsz érte.

Nők vagyunk, ez a legédesebb hivatás. Mostmár többek is annál, édesanyák!!! Mi kaptuk ezt a hatalmas, felemelő és megtisztelő feladatot, hogy embernek adhatunk életet. A mi küldetésünk, a mi harcunk.

Lehet, hogy kicsit szentimentális volt, de talán ez most segít neked!

Én végig rettegtem a terhességem. Lehet rajtam nevetni, de én annyira féltem a természetes szüléstől, hogy bármit megadtam volna egy császárért :) Pedig rengeteg könyvet olvastam, sok szülésvideót végignéztem hátha, de lehet hogy ezektől még rosszabb lett. Én is próbáltam magam nyugtatgatni mindenfélékkel, de semmi nem jött be. Aztán amikor eljött a szülésem ideje, olyan nyugalom töltött el, mint még soha. Tudtam, hogy onnan már nincs visszaút, és hamarosan a kezembe tarthatom az én csöpp kisfiamat :) Egy hang nélkül, hiszti nélkül, gátmetszés nélkül sikerült megszülni a fiamat. Egy csodálatos élmény volt. Ahhoz képest, hogy mennyire féltem tőle, ma már csak nevetek magamon.

Majd meglátod ha már ott leszel nem fogsz félni. Sok sikert, könnyű és szép szülést kívánok neked!

27 éves nő, aki egy 10,5 hónapos kisfiú anyukája

Szia!

Hasonló cipőben járok, nekem még elvileg 6 hetem van hátra. Én is féltem, de egyre többet olvastam, és most csak egy pici maradt csak bennem, az is csak azért, mert nem tudom milyen lesz. Már mások rossz élményei sem bizonytalanítanak el, valahogy olyan biztos vagyok magamban és picurban. Én egy cikket olvastam, amikor megtörtént ez a nagy pálfordulás, most nem emlékszem rá, hogy hol olvastam, de ha megtalálom, elküldöm neked. Arról nem beszélve, hogy egy hete, ha kisbabát látok, vagy netán szüléssel kapcsolatos videót, elpityeredek (tombolnak a hormonok :-)))).Teljesen bízom az orvosomban is, így tudom, hogy akármi lesz, jó kezekben leszek. Biztosan fájni fog, de nekem a védőnőm mindig azt szokta mondani, hogy ha rágörcsölsz, azzal erősíted a fájdalmat. Ugyanis a szervezeted stresszhelyzetben összehúzza minden izmodat, és akkor még jobban fog fájni. Ezért jó, hogyha pl. megtanulod a légzés technikát, és úgy hogy számolsz közben. Ugyanis ha hangosan számolsz, az agyad figyelmét elvonod a fájdalomról. Szerintem mindenki fél valamennyire, de ezzel ráérsz majd akkor foglalkozni, ha eljött az idő :-) Addig pedig nyugi!

Szia!

Én is nagyon féltem, eleve félek az orvosoktól, vérvételtől, kórháztól, minden ilyesmitől! Semmi csöpögőset nem akarok Neked írni, fáj, de tényleg ki lehet bírni! A természet nagyon okos, és elöntenek a hormonok, ott és akkor tényleg felnőtté válsz, és hiába van bármilyen segítséged ( ami egyébként nagyon jó, a férjem végig mellettem volt), bármilyen jó orvosod, szülésznőd, ezt Te fogod megcsinálni, és meg tudod csinálni, végig erre gondolj! Szerintem a legfontosabb, hogy felkészülj agyban is, lélekben is, és tudd, hogy mi vár rád! Olvass minél többet a témáról, de ne olyasmit, ahol emberek részletesen elmesélik, hogy milyen rettenetes, és fájdalmas volt, azoknak semmi értelme szerintem!

Én 4 órát vajúdtam, végig a folyosón sétáltam, és amikor megszületett, akkor nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült, aztán amikor másnap vért vettek megint ugyanúgy féltem, mint előtte:)!

Nyugi, annyian megcsinálták már, Te is meg fogod, utána pedig a babád elfeledtetti Veled az egészet, és máris újrakezdenéd!

Könnyú szülést Neked!