Tudatosan készültem a gyermekvállalásra. Most, hogy már a finisben vagyok (40+1 napos vagyok ) várom már a szülést, de aggódom kicsit, hogy biztosan fel vagyok-e készülve?

Teljesen normális dolog. Én még akkor is paráztam, mikor már itthon voltunk, hogy elég jó vagyok-e neki. A párom mindneben segített, mellettem állt, lelkileg is, és az nagyon sokat jelentett. Néhe még most is elbizonytalanodom, de már nem vészes, pedig 8 hós a manó. Szerintem ez normális. De mikor rámmosolyog, vagy hozzámbújik, akkor mindne kétely elmúlik. Ha már egyátalán eszedbe jut, hogy aggódj, akkor szerintem nem lesz semmi gond!

Kellemes babázást és szép szülést kívánok!

Mikor megszületett és a hasamra tették, egyből csodálatos érzésfogottel,milyen csodálatos, csöppnyi édesbébi.

De az az igazi, hogy tényleg én vagyok az anyukája, az 2-3 nap után jött rám. Akkor sírtam el magam (először)

Boldog babavárást és nagyon jó babázást!