Szülőszobai "horror"?

Nincs két egyforma szülés, ezért erre a kérdésre valószínűleg nem is fogsz két egyforma választ kapni. Mindenkinek mások a tapasztalatai, de azért van néhány dolog, amiben szinte mindenki egyetért.

Először is: kívülről nézve szülni sokkal rosszabb és nehezebb, mint amikor te magad fekszel a szülőágyon. A tévé tele van ordibálós szülési jelenetekkel, pedig a valóság az, hogy a kitolási szakasz már nem fájdalmas, hanem egy nagyon intenzív, erős inger szakaszos ismétlődése, amire szükség van ahhoz, hogy a baba világra tudjon jönni. Inkább fárasztónak nevezném, mint fájdalmasnak.A vajúdás fáj ugyan, de saját tapasztalatból mondom, hogy az ember sokkal rosszabbnak képzeli el, mint amilyen a valóságban. Nekem a vajúdás olyan volt, mint egy nagyon erős menstruációs görcsroham, de ez az egyetlen olyan fájdalom, amelyben bizonyos időközönként van "szünet", amíg meg lehet pihenni. A vajúdás közti szüneteken pedig az ember a hormonok hatására úgy érzi, "lebeg". Semmihez sem fogható érzés, ráadásul minél jobban fáj, annál közelebb a pillanat, hogy a karodban tarthasd a babádat. A fájdalom a segítőd, és ha így gondolsz rá, akkor sokkal könnyebb az egészet végigcsinálni. Amint elmúlik a félelmed a fájdalomtól, kész vagy a szülésre, és a babád is megérzi ezt. Nálam legalábbis így volt.

A beöntés egy szükséges rossz, de egyáltalán nem fáj. Egy nagyon vékony gumicsővel csinálják, és miután teletöltöttek vízzel, hagynak elvonulni a wc-re, nem olyan megalázó, mint elsőre hinné az ember. Ha valami okból a beöntés kimarad, akkor sem történik semmi. Az esetleges "balesetek" természetes velejárói a szülésnek, és senki nem fog megszólni miatta, te magad valószínűleg észre sem veszed majd.

A gátmetszés elvileg gátvédelemmel elkerülhető, de már a terhesség alatt készülni kell rá. Első szülésnél azonban általában vágnak, és a vágás is egyénenként változó. Van, aki érzéstelenítésben nem is érzi. Én éreztem, nem is kicsit, de csak egyetlen pillanatig fájt. A varrás inkább kellemetlen, mint fájdalmas, és utána néhány napig bizony nehéz még az ülés is. Egy hét alatt azonban általában már javul annyit, hogy el lehessen viselni. Kb. 6 hét, mire teljesen rendbe jössz, és egyéntől függően kb. fél év, mire teljesen olyan leszel, mint voltál. Hüvelytornával a feszességet visszaállíthatod, de egyébként sem változik meg túlságosan semmi. Magyarán: fél évvel szülés után olyan leszel, mint voltál, és sem te, sem a párod nem érzi majd meg azt, hogy szültél.

Mindez azonban másodlagos. Abban a pillanatban ugyanis, amikor a hasadra teszik a gyerkőcödet, megváltozik a világ. Más dolgok lesznek fontosak, mint azelőtt, és minden fájdalom és küzdelem ellenére a szülésed napja válik életed legboldogabb napjává. Megtanulod a feltétlen szeretetet, és megtapasztalod a fizikai tökéletességet annak a csupasz kis békának a személyében, aki belőled született. Bármit is csináltál azelőtt, a legnagyobb sikered, életed fő műve az a kis ember, akinek te adsz életet, és akinek te segítesz abban, hogy boldog gyerekkora, és sikeres felnőtt élete, egészséges értékrendje legyen.

Az első szülésnél általában gátat metszenek, de ez kötőszöveti lazaságtól, babafejmérettől, illetve orvosi, szülésznői beállítottságtól is függ. Nekem volt gátmetszésem, de ez csak utólag derült ki, mikor mondta a doki, hogy mindjárt kész van a varrással ("mit varr doktorúr??". A gátam egy percig sem fájt szülés után.

A hüvelyem 6 héttel a szülés után már nem volt kitágulva, de a nedvesedéssel nekem is gondom volt kb 3-4 hónapig, de ennél nagyobb gondom bár sosem lenne...:) És büszkén mondhatom, hogy bár a mennyiség csökkent (heti 3-4-ről inkább 2-re), de a minősége nagyságrendekkel jobb mint szülés előtt!:)

Én kaptam beöntést, sok helyen nem adnak már(abszolút nem volt fájdalmas, vagy kellemetlen, pedig nagyon brutális aranyerem volt, ezért féltem tőle). Ha magától indul a szülés, akkor általában hasmenés is van az elején, tehát a nagyját elvégzi a dolognak a természet, de ez nem olyan extra dolog a szülőszobán, amitől meglepődnének az ott dolgozók!:)

Szia!

Egy jó tanács, ne olvasgass ilyesmit, és ne gondolkodj előre ezeken a dolgokon! Az jó, ha felkészülsz, de a rémtörténeteknek semmi értelme, és nem mindenki ugyanúgy éli meg a fájdalmat, ill. van nagyon egyszerű, gyors szülés, és van tényleg rémes. Az, hogy a tiéd milyen lesz elsősorban tőled függ, de persze az adottságaidtól, fizikai állapodtól is, és persze szerencse kérdése is! Szóval ne félj, olyan sokan megcsinálták már, nekem a szülés előtt mondta egy öreg néni, hogy repülő fent, gyerek bent még nem maradt, és ez nagyon tetszett:)!

A kérdéseidre válasz:

A gátmetszés nem kötelező, de néha elkerülhetetlen, nekem volt, meg sem éreztem, fájás közben csinálták, utána kb egy hétig érzékeny volt, de nem vészesen, tudtam ülni stb.

Szülés után szerintem kb 6 hét, amire összeszeded magad, fizikailag legalábbis, lelkileg, érzelmileg sokkal több ( de az nem baj, sőt)!

A beöntés: én nagyon féltem tőle, nem fájt, de ha jön valami közben, hidd el senkit nem fog érdekelni, téged a legkevésbé:)!

Nekem is rengeteg félelmem volt, de az egész csak zajlik, nem tudod visszacsinálni, megállni közben, és a hormonok dolgoznak rendesen, úgyhogy nem lesz gond, ne félj!!!!

1. nem biztos, hogy kell, de első szülésnél inkább számíts rá. nekem 5 napig fájt annyira, hogy nehéz volt ülni, utána már jobb volt

2. nekem 3 hónap után is fáj, de nem vagyunk egyformák

3. Igen valószínű, inkább ragaszkodj a beöntéshez. :) nem kellemes, de ez a legkisebb dolog, ami akkor fog érdekelni

Szülésnél amikor a gátmetszést végzi nem érzed a fájdalmat. Utána nekem csak picit fájt, de már csak akkor amikor kb. egy hét múlva száradt a seb. Egyáltalán nem volt vészes.

Szülés után nekem kb. 3 hónap kellett, hogy minden rendbe jöjjön. Beleértve a kedvemet is:)

Nekem már nem volt idő hogy beöntést adjanak, de nem történt baleset.

Én két hónapja szültem, és hidd el nekem, iszonyúan féltem ugyanezektől a dolgoktól, amiket teleírtál. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy az embernek nem fáj, mikor odalent vagdossák meg fércelik, nagyon féltem, hogy többet nem leszek olyan, mint voltam, satöbbi.

A gátmetszést éreztem, de nem fájt, mert pont a fájás alatt adták a zsibbasztót, és mikor vágta rendesen jó érzés volt, hogy enyhült az a feszítés ott lent. A varrást is éreztem, de nem fájt, csak épp hogy érződött ahogy ott valami matatnak. A varrott seb nem fáj, csak húzódik, vagyis kellemetlen, és valószínüleg jobban fogod félteni, mint kellene (én így voltam vele) de egy hónappal szülés után már bicikliztem... Most, két hónap után minden a régi, bár a hüvelyem még nagyobb, mint volt, de szinte napról napra jobb, áll vissza a régi kerékvágásba minden. A csípőm sem lett szélesebb, minden ruhámba visszaférek.

Ja, beöntést én sem kaptam, nem volt sem idő, sem aki csinálja, de nem volt semmi gond, és hidd el nekem, akkor egyáltalán nem érdekelt volna, ha lett volna sem...

sztem nem furcsa kérdések, a még nem szült nők kb 100%-át foglalkoztatják. :)

de majd meglátod, ha ott leszel, akkor nem fog zavarni egyik sem. amúgy én kaptam beöntést, mégis odarittyentettem kicsit, de hogy stílusos legyek, pont lesz*artam. :)))) a beöntés meg a szülés közt eltelt vagy 8 óra, biztos létrejött még odabenn vmi. :)

a gátmetszés a szülési fájdalmakhoz képest kutyafüle, utána meg sztem az orvoson is múlik, mennyire jó munkát végez a varrásnál., az én dokim nagyon ügyes volt, felszívódóval varrt, és én az elős pár napot leszámítva nem is éreztem semmit, addig se fájt, csak kicsit bizsergett, meg égett ha véletlenül hozzáértem pl. vécépapírral. nekem nyom nélkül elmúlt, kitapintani sem lehet. az első pár hónapban szex közben kis nyilallást éreztem, de már az a múlté. mi a 6 hetes kontorll utén voltunk együtt először, nem kívántam egyáltalán, gondolom a szoptatás miatt is, de összevéve nem volt rossz, síkosítót használtunk szintán az első pár hónapban. nem tágultam ki túlzottan, és végeztem intim gyakorlatokat is, mondjuk azt nem vittem túlzásba. kérdeztem a férjemet, hogy nem vagyok e nagyon kitágulva, nem zavarja? azt mondta nem érez ilyesmit. és mondjuk nem is láttam jelét hogy zavarná. :)

de ez biztos hajlam kérdése is, nekem mindenhol nagyon kötöttek az izmaim, lehet ez emiatt is van h nagyon nem tágult ki, egyébként emiatt szülés közben szívtam is, mert alig tágultam, ésvégül oxitocint kaptam, ami fájáserősítő, az kitágíottt hamar, de miylen áron, azt hittem meghalok.

szóval a szex minősége az romolhat, a hormonok meg ez az amaz miatt, de ha türelmesek vagytok akkor minden visszaáll a régire. :)

a szüléstől meg normális hogy félsz, ezzel is midnen első szülő így van, néha még a többedszwr szülők is. persze rémséges meg minden, nem leányálom, de túlélhető. eddig sokmillió, sőt milliárd nő túlélte már. és ott van a gyümölcs, az ember legnagyobb kincse, a gyermeke. azért megéri. :)

én egyébként az első szülésem előtt nagyon féltem, most nem félek egyáltalán, pedig elég borzasztóra sikeredett. :)

2,5 éves kislány anyukája + 30 hetes km