Az baj, hogy nem voltam szülésfelkészítő tanfolyamon? Így is tudni fogom mit kell csinálnom és mikor?

Ha megnyugtat, én jártam, de ez nem segített semmin. Hiába tudtam előre, hogy hogyan kell nyomni, ráadásul a szülés közben is mondta a szülésznő, én elég nehezen éreztem rá.

Szóval nem veszítettél semmit, nyugi.

Gondolj bele, hogy az emberiség hány évig szült úgy, hogy nem mondott neki senki semmit, nem volt kórház, se szülészorvos. A természet kialakította, hogy a nő meg tudja szülni a babát, ő pedig meg tud születni, csak segíteni kell neki, hogy az ember nyomja ki. A méhösszehúzódások (nem fájások...) olyan jelleggel működnek, mint ahogy a szíved is összehúzódik, mikor kilöki a testedbe a vért. Nem is érzed. Amikor szüléskor a méhed összehúzódik, a tested csupán jelez neked. Félelmet az ember azért érez, mert elvész a kontrollja, mások mondják meg neki, hogy kellene szülnie. Pedig meg az a saját ritmusában is, és a ritmusunk nem egyforma. Te vagy a főnök, a te szülésed. Figyelj befelé, a babára. A sok gép, a kórház azért van, hogy neked segítsen, és a lehető legnagyobb biztonságban szülessen a babád. Csak arra figyelj, amit neked mondanak, az orvosok, nővérek egymás közt mondanak mindnenféle "rutin kifejezést", de ez téged ne zavarjon. Minden rendben lesz :) Az a dolgod, hogy világra segítsd a babádat, engedd ki őt, hadd szülessen meg :) A fájdalom sokszor amiatt van, amit leírtam: félelem, kontrollvesztés,elvárások - azt várják tőled, te is magadtól, hogy fájjon. Pedig azok csak méhösszehúzódások, ahogy feljebb írtam.

(a "cukormázas-filmes" kommentírónak melegen ajánlom, hogy nézzen utána, mi az, hogy negatív szuggesztió)