Szülés utáni napokban/hetekben hogy, érezted magad testileg-lelkileg?

Utolsó vagyok :)

Az elsőnél pocakkeményedéseim voltak...ennyi. Csak amiatt mentem kórházba, mert szabályosak voltak, és csökkent köztük az idő. Ez így 18 óra volt, de fájdalmat, görcsöt, nem éreztem. Inkább fárasztó volt, mint fájdalmas.

A második lányom 15 perc alatt megvolt. Közepesen erős ötpercesekkel mentem kórházba, NST alatt elkezdtek gyengülni a fájások, a végén már tízpercesek voltak, aztán felkeltem. Jött egy nagyon erős fájás, utána 15 másdpercesek, és tíz perc múlva mégegy erős fájás.5 perc múlva APGART néztek. :) Az a két fájás erős volt, de nekem ez is pocakkeményedés volt, csak hozzájött egy szorító érzés kb a méhszáj környékén. Ezt sem hívnám fájdalomnak, csak kellemetlen. Szóval nem olyan szúró, szaggató fájdalmat kell elképzelni, hanem inkább amikor egy izmot összeszorítasz amennyire csak bírsz, és már ki van fáradva, de még szorítod. Azt hiszem ezzel tudnám a legjobban leírni milyen. Nekem semmi görcsre emlékeztető dolog nem volt, pedig az a két fájás gyakorlatilag eltüntette a méhszájamat. Elötte egy ujjnyira volt nyitva, a második után meg eltűnt.

A légzés is sokat segít, nekem a szülésznő mondta hogyan vegyem a levegőt, és tényleg úgy jobb volt :)

Drukkolok neked, nem vészes az egész, csak ne pánikolj. :)

ÉN az első baba után fizikailag jól voltam- bár kellett a 6hét mire a régi voltam, de azért mindent megcsináltam- szép lassan, lelkileg oké voltam, de a hormonváltozás, amint keresztülmegy ilyenkor az ember, az megríkkatott 2hétig.

A másodiknál viszont nagyon kibuktam lelkileg. 1hónap alatt alig bírtam magam összekaparni... a baba kis súllyal született, és mindenki csak izélgetett, hogy biztos nem ettem, nem volt jó a lepény, meg a k.zsinór... a gyerekorvos is nagyon leszólta a gyereket, hogy nagyon gáz... szóval én ettől padlóra kerültem. 1hós korára 1.2kg-t hízott és mindenkinek bebizonyította, hogy neki aztán semmi baja az égvilágon- így kezdtem megnyugodni én is. :)

Szia, nem tudod kiküszöbölni, de két különböző dolog, hogy egy kicsit lelkileg érzékenyebb vagy a szülés utáni hetekben és a szülés utáni depresszió. A szülés után óriási hormonváltozás van az anya szervezetében. Ez lelkileg megviseli az embert. RÁjösz, hogy anyuka vagy, felelősséggel tartozol mostmár nem csak magadért, a kicsiddel megismerkedni- megszeretni, az egész egy új helyzet, ki kell alakulnia mindennek. MInden kezdet nehéz, nincs ez másként most sem. És ehhez jönnek még a sírások, éjszakázások... stb. hogy eszik a pici, mennyit, jól hízik-e... DE: a lényeg, hogy ez csak az első pár hét, max egy hónap, és olyan de olyan boldog leszel a babáddal, hogy érdemes mindent átvészelni érte. Ehhez fogható boldogság nincs, semmi! Majd meglátod! TE is ügyes leszel, nem lesz semmi baj. Ha kicsit rákészülsz, hogy egy kicsit nehéz lesz az eleje, akkor már ki sem fogsz tőle borulni. :)

SZerinetem talán ez a legjobb módszer rá. :)

Könnyű szülést és jó babázást neked!

Szia!

Az én szülésem mindennel együtt kb 13 óráig tartott. Kétszer vágtak. 3 napot voltunk kórházban. 21:32-kor született a lányom, kb éjfélig együtt voltunk a szülőszobán ott egyből cicire tettem. Éjfél körül elvittek a szobámba, majd hajnal 3 körül már hozták is a babámat. Azóta együtt vagyunk, újra. A 3. napon már török ülésben ültem... Szóval azt gondolom, h a szülés inkább lelki, mint testi teher lenne. Nekem az a szerencsém,h az anyukám és párom segít mindenben. Borzasztó hullámvasúton megyek keresztül. Egyszer kiugrok a bőrömből, másszor vitát szítok és ok nélkül sírok...semmi nem jó...stb. De úgy érzem lassan kimászok belőle. Most már egyedül vagyok a babával( a párom dolgozik, anyukám hazament) és ez segít. Mert tudom, h nem hagyhatom el magam.

Könnyű szülést!