Tényleg olyan borzalmasan fájdalmas a szülés? Ha igen melyik része a rosszabb a vajúdás vagy a tolás?

a vajúdás rosszabb volt, de azt még kibírtam, csak nem tágultam elégg, és végül oxitocint kaptam, na ott azt hittem meghalok. nem tudom hány fájás volt oxival, mondjuk talán 5 vagy 6, nem tartott sokáig, de rendesen halálfélelmem volt akkor. utána a kitolás már nem fájt egyáltalán. akor kellett nyomnom, amikor jött a fájás. csak már iszonyú gyenge voltam akkor, mert előtte 20 órát vajúdtam , éjjel nem aludtam , nem ettem már rég...de az már nem fájt, csakalig volt rá erőm. de végül mikor kibújt a babám, akkor megszűnt minden fájdalom. :)

nyugi, te is túléled majd, mint itt mindenki.

Hát nem tudom, nekem annyira nem volt borzalmas. A vajúdás végén volt egy 20 perc, amikor már összefolytak a fájások, azt hittem, ott maradok az asztalon, akkor kezdtem künyörögni a dokinak, hogy csináljon valamit. Utána a kitolást már nem is éreztem.

Nekem ami nagyon fájt, az a varrás volt.

hát nekem brutális fájásaim voltak.

a hátam közepére se kívánok még egy szülést.

Utólag mindenki kevésbé fájdalmasnak látja (az agy jól működik, letompítja a kibírhatatlan fájdalom teljes érzetét, utólag meg el is halványul). Annak, aki azt mondja, azt hitte, hogy meghal annyira fájt, annak is legalább 1,5-2x annyira fájt, mint amire emlékszik.

Az én fiam nagyon hamar megszületett, délelőtt fél 11 körül repesztettek burkot, és háromnegyed háromkor már felsírt. A vajúdás sokkal rosszabb volt, a szülés már szinte megkönnyebbülés volt nekem.

Szerencsére a gyerkőccel minden rendben volt, nálam lépett fel komplikáció, de végül meg tudták oldani:)

Ezzel együtt is életem legszebb órái voltak, és remélem lesz még részem benne.

Nem kaptam fájdalomcsillapítót és gyerek voltam még jó alacsony fájdalomküszöbbel, de óriási szerencsém volt és van azóta is a fiammal.