A párom bent akar lenni a szülésnél. Undorito?

Nos,az apás szülés ma már bevett dolog,de ha te nem szeretnéd,akkor beszéld meg vele,hogy te ezt nem akarod,mert szerinted ez rád tartozik,és úgy érzed nem tudnál kellőképpen a feladatra koncentrálni.Illetve elmondhatod mindazt,ami miatt idegenkedsz attól,hogy ő bemenjen.

Az én párom is be akar jönni,kezdetben idegenkedtem tőle,és most sem tartom teljesen természetesnek,de engedtem a kívánságának.Megfodadtattam vele,hogy nem nézheti,hogy mi történik lent,csak a fejemnél lehet,nem ellenkezhet a dokival.Ha a doki azt mondja császár,akkor császár,ha gátat vág akkor gátat vág,és semmi szüksége egy akadékoskodó apára.Ezt megértette,és megfogadta.Így azt mondom,hogy ha úgy alakul,akkor jöjjön be ő is.

Neked valószínűleg jó, ha bent van a férjed,mert így nem vagy egyedül, de két dolgot jó észben tartani:

1. Ígértesd meg a pároddal, hogy nem fog akadékoskodni, jobban tudni valamit az orvosnál, vitatkozni, mert előre lehetett tudni, hogy ez bizony fájdalmas lesz, és az orvos nem azért nem segít rajtad, mert nem akar, hanem mert ezek a fájdalmak hozzá tartoznak a szüléshez és nem lehet elmúlasztani őket, még akkor sem, ha te ordítasz, és látszik rajtad, hogy szenvedsz. Ha a férjed egy nyugodt típus, aki nem izgulni fog, hanem megnyugtatni téged, akkor menjen csak be. De ha végigidegeskedi a szülést, akkor nem javaslom, mert te sem leszel a toppon, így meg csak még idegesebb leszel. Akkor inkább valaki nőrokon, barátnő menjen be, aki már szült, és tudja, mi fog történni.

2. Szüléskor bizony nem nyújt az ember valami szép látványt, az maga a nyers természet, bizony gyakran előfordul, hogy nyomás közben pukizol, vagy kicsusszan némi széklet is, és ha ez téged vagy a párodat feszélyez, akkor nem jó, ha bent van. Persze szülés közben neked ez lesz a legkisebb gondod, de azért utólag visszagondolva nekem pl. elég kínos volt, még ha a páromat ez nem is zavarta.

A kislányom születésénél bennt volt a férjem, elhúzódó vajudásom volt, reggel 8-tól és csak este 9-re lett meg a baba! Én hálás vagyok a férjemnek, hogy bent volt velünk, mert ő azért agyon aggódta magát, de nekem nagyon jó volt, hogy ő végig mellettem volt! Nagyon sokat számított! A lányom a végén vákum rásegítéssel jött a világra, amimnél egy kicsit nagyobbat vágtak... Ő is segített a kitolásnál, egészen lent a lábamnál volt és látott mindent! Nem zavarta és nem is találta undorítónak, pedig a nagy erölködések közepette még széklet is került az asztalra, amit secperc alatt eltakarítottak, egy teljesen természetes mozdulattal. Nekem volt csak kellemetlen, de ez rajtam kívül senkit sem zavart! Mellesleg ezren álltak körül és még egy másik orvos is segítet. Bántam is én hogy hányan is vannak körülöttem!!!Csak kint legyen már a babám!! És egyszer csak kint volt! Akkor én voltam a világ legboldogabb embere!A férjem vághatta el a köldökzsinórt, pedig eleinte nem akarta csak a dokim beszélte rá! Végig ott volt mellettem és nagyon, de nagyon megváltozott a kapcsolatunk, de jó írányban! Azóta még belsőségesebb!

Azt hallottam, hogy a férfik kétféleképpen reagálnak, ha bemennek a szülésre:

-vagy még jobb lesz a kapcsolatuk a feleségükkel és csodaként élik meg a kisbaba érkezését;

-vagy megundorodnak az egésztől.

Szerintem, te ismered a legjobban a párodat, adj neki választási lehetőséget, ha akar, akkor menjen be, ha nem, akkor ne erőltesd!

Gyors és könnyű szülést kívánok!