Hasmenés lehet szülés előjele?

Szorítok neked tényleg :) A nyákdugóval én csak az utolsó nap találkoztam, reggel elment (fene gondolta hogy az a nyákdugó, véres paca volt) este jöttek a fájások. Egészen addig izgatott, már-már poénkodó kedvemben voltam míg be nem értünk a kórházba...na ott nagyon féltem :( amit nagyban csökkentett, hogy bejött a kedvesem. Veled lesz valaki? Hogy tervezed?

Húú utána számolok. Valahogy akkor megszünt az idő, nem tudtam mi mióta van. Este 10 körül már éreztem, hogy fájogat, olyan nagyon enyhe mensis fájás volt. El is aludtam még, mert meg voltam győződve róla hogy csak viccel (úgy hogy reggel jött a nyákdugó :D) éjfél után ébredtem, hogy ez most már tényleg kezd fájni, de még ez sem volt vészes. Egy darabig feküdtem, néztem az órát, 8-11 perces fájások. Aztán meg éreztem, hogy szinte folyamatosan kell pisili, meg olyan kaksizni kell érzés mint mikor megjön. Kimentem a fürdőbe, lemostam a körömlakom (mert mégse fogadhatom a babám csúf körmökkel) ide-oda járkáltam, néztem az órát, 6-8 perc, itt ébresztettem apát, ez volt 2 óra körül. Szegény azt se tudta hol van :) Még ezek sem voltak vészesek, de erősödtek. Közben gondolkodtam, hogy akkor tudok vezetni vagy nem? (kedvesnek nincs jogsija) Nem akartam volna mentőt hívni, de a papit sem, mert szegény reggel indul Pestre a szívműtét után altatott anyához (Szolnokról) de csak hívtam fél 3 körül. Hol tartunk? 5 óta hossza de még mindig szinte poén, mert fáj de nem brutál. Jött a papi, még hazamentünk a fényképezőért, meg megálltunk csokiért, mert hisztiztem érte, hogy biztos nem adnak majd enni. (nem is értem miért hittem hogy az éhség lesz a legnagyobb gondom :)) 3 körül beértünk, itt már erősödtek 2-3 perc. Megvizsgáltak, itt kezdtem el iszonyatosan rettegni. Aztán bejött apa, aki kissé elsápadt mikor megtudta, hogy nem most azonnal bújik a gyerek, hanem várni kell. Utána már nem néztem az órát, csak a fájásokra figyeltem. Jöttek is viszonylag sűrűn, és egyre erősebben. Már alig kaptam levegőt a fájás alatt de kibírhatatlan csak a vége felé lett. Azt tudom, hogy 6kor a kedves lement kávézni, meg elszívni egy cigit (megmondom őszintén nem cigiztem a terhesség alatt, de akkor a fene evett meg egy cigiért, nagyon irigyeltem) Onnan már tényleg eléggé fájt, fél 8-8 körül repesztettek burkot, még meg is jegyeztem milyen jó meleg a doki keze :) Onnantól kezdve volt igazán durva. Nem volt jó ülve, állva, sétálva, sehogy (itt volt, hogy eutanáziát kértem volna) Azt mondta a szülésznő, hogy lazítsak ha jön a fájás, hát mondom lazítanék én, esetleg ha elárulná hogy kell. Próbáljam elengedni magam, levegőt venni, oké. 9 óra múlt, mikor elvesztettem a türelmem, mert szerintem a baba is, mert jönni akart. Kiabáltam, hogy kaksizni kell kaksizni kell valaki!!! Jöttek is, de persze nem jól nyomtam, mert nem tudom miért, de hátra hajtottam a fejem nem előre. A doki megállított, hogy nem jó, mutatta hogy csináljam, apa tartotta a fejem, a nyakam, a doki nyomta a hasam (amiért én hálás voltam, szerintem kedves volt tőle hogy segített). Nem volt gátmetszés sem, mert nekem is kicsi volt a hasam, (az aktuális bunkó doki meg is kérdezte jártam-e tanácsadásra nem b.meg és kiterigettem elé a papírjaimat) szóval megúsztam 2 öltéssel, utána mintha kicseréltek volna. Kb 12 óra volt, tehát ha az első fájástól nézem, de abszolút semmi fáradtság nem volt rajtam, megszoptattam a babámat (vagyis mellre tettem) néztem milyen szép milyen tökéletes, és ha hiszed ha nem, éhes voltam. :) Hozott is apa némi kaját, meg kaptam inni, de fáradt nem voltam kicsit sem. Mikor a babát levitték az újszülöttre én még fent a szülészetem lezuhanyoztam, ettem, és mentem a babához. Szóval rájöttem, jobb ez a császárnál, mert kibújt a gyerek és vége volt. Már nem fájt, jól voltam, még meg is jegyezték a nővérkék, hogy úgy járkálok mint aki nem is szült. :) Persze folyamatosan kész voltam agyilag, keveredett bennem az öröm, a helyzet furcsállása, és az elképedés, hogy nem gondoltam, hogy ez tényleg így fáj. :)

Jesszus jó hosszú lett bocsi :)

Már szülsz? Jajj de izgulok!!!

Szegénykém de csalódott lehetsz...ilyenkor már az ember minden nap azzal kel, hogy hátha majd ma. Időnként büszkén járkál fel alá a szép kerek hasával, időnként meg elbújna akkora bálnának érzi magát :) Szeretném majd elolvasni a te szülésed történetét is, biztosan szép lesz. Olyan mélyen beleég az emberbe. Mondhatják, hogy legszebb élmény meg minden, kinek milyen, így utólag nekem is szép volt maga a szülés ha a körülményektől eltekintek, de mindenképp ÉLMÉNY így csupa nagy betűvel. Nagyon várom már milyen tapasztalataid leszek. Igazán szorítok érted és őszintén kívánom neked, hogy igazán boldog és zavartalan eseménye legyen ez az életednek. Oké ez az utolsó mondat kicsit öregasszonyos lett :D Várom mi van veled.