Hogyan készültetek fel a szülésre?

Félelem nem volt, inkább nagyon vártam, mindkét szülésem könnyű volt, a másodikat hypnózissal szültem, szinte fájdalom nélkül.

Sokat olvastam a terhesség alatt, videókat is megnéztem, és én nagyon vágytam rá, hogy átéljem az egész folyamatot, terhes nem szerettem lenni viszont szülni imádtam!

Nem féltem, nem olvasgattam szüléstörténeteket, próbáltam nem stresszelni magam. Az ismeretlentől való félelem azért bennem volt, de ez inkább izgalom volt és kíváncsiság.

Természetes szülésre készültem (orvosom is), el sem tudtam volna képzelni, hogy nem tudom majd megszülni. De sajnos komplikáció lépett fel, így császároztak. Erre nem készültem fel, de hát nem is lehet.

Hagyd hogy sodorjanak magával az események, és engedd át magad a fájásoknak. De felkészülni erre nem nagyon lehet.

Én sokat készültem lelkileg- jártam kismamajógára ott is sokat beszélgettünk.

Minden nap elképzeltem, hogy hogy fogok szülni. Könnyen gyorsan...

FÉlelem nem volt benne, csak várakozás.

A vajúdás rövid volt- a fájások közben a babára gondoltam, és az járt az eszembe, hogy hogy segíthejtük egymást... A fájásokkor jó mély nagy susogós levegővétel és kifújás... Közben arra gondoltam, hogy a fájdalmat is elengedem. MIndössze 25percet vajúdtam 2perces fájásokkal és 2nyomásra megvolt a baba. :-)

Nekem végülis úgy zajlott a szülés, ahogy elképzeltem- könnyen és gyorsan. :-)

Egy jótanács- tényleg ne félj, mert az csak gátolja a tágulást.

Szedtem homeopatiás bogyókat is- azokkal is megbeszéltem, hogy hatni fognak- hatottak is. :-)

Szerintem nagyon hasznos dolog, hogy felkészül egy kismama a szülésre lelkileg.

orvosom is, én is természtes szülésre készültünk, eszembe se jutott a császár.

Én nagyon féltem a szüléstől végig a terhesség alatt, de vhogy az utolsó hónapra megnyugodtam.Sokat olvastam, eljártam a kórházba szülésfelkészítőre, nézegettem szülésvideókat, és mindenkivel elmeséltettem a szülését, gyakoroltam a légzést, és "dumcsiztam" a kislányommal, hogy majd hogy fogjuk ezt így együtt megcsinálni, és persze apa is ott lesz, úgyhogy ügyesnek kell lennünk. :) Minden nap agykontrolloztam, de csak úgy magamtól, hogy majd nyugodt tudjak maradni, nem pánikoljak, és azt kell mondjam, hogy soha az életemben szebb élményem nem volt, és lesz többet az tuti, mint a kislányunk születése.

Neked is ezt kívánom!

Nekem egy cikk rengeteget segített, vagy százszor elolvastam, valahogy erőt adott, tele voltam mindig lelkesedéssel tőle:

[link]

Lelkiekben...?

Leirom, en hogy eltem ezt meg.

Jo regen volt, de olyan elevenen el bennem, mint semmi mas.

Eletem legboldogabb 9 honapja volt. Attol a pillanattol kezdve, hogy megtudtam, fordult egyet velem a vilag...vegtelen orom toltott el, pedig meg nem is vartuk, kesobbre terveztuk a ferjemmel. Valahogy minden megvaltozott bennem, hirtelen ertelme lett mindennek, lett igazi celom, feladatom, nem voltam tobbe egyedul a vilagban...

Igen, erdekes, ekkor ereztem eloszor ilyet eletemben , es szerencsere ez ma is igy van.

A cigarettarol meg aznap leszoktam, mert az "anyai tudatom" intezkedett, es szabaly szeruen rosszul lettem tole. :)

Soha azelott es azota sem volt pedig ilyen nehez sorsom mint epp ezekben az idokben. Ferjemmel el kellett koltoznunk az alberletunkbol, mert oda nem engedtek gyereket. Egy komfort nelkuli kishazba koltoztunk, ahova a vizet is messzirol hordtam ,az udvaron mostam az autoszrelo ruhait,a falak szerintem papirbol voltak, mert hiaba futottunk, majd megfagytunk. Ket muszakban dolgoztam, kozben foiskolara jartam, szabadidomben folyamatosan uj alberletet kerestem , ami jo, olcso es gyerekkel is mehetunk.

Akkor mindezt eszre sem vettem, boldog voltam, kikerekedtem,az arcom ragyogott, szebb lettem mint barmikor.(azt mondtak) :)

Penzunk nem volt fogadott orvosra, de a Debreceni klinikan az osszes orvos aki bent volt akkor ejjel nekem segitett, mert mar 12 oraja fekudtem ott es egyaltalan nem fajt semmim, de mar nagyon almos voltam, magzatviz meg otthon elfolyt igy nem aludhattam el.

Na itt ijedtem meg egy kicsit mi lesz, de elotte soha meg sem fordult a fejemben, hogy barmi baj lehet.Annyira vartam mar, ugy szerettem volna latni ,tudni a nemet, meg aztan mar 1 hete nem tudtam aludni, a nagy hasamtol, persze hogy minden vagyam az volt, hogy megszulessen vegre.

Erre maga az elet, az egyutt toltott 9 honap keszit fel, marmint lelkileg , aztan minden jon, alakult magatol... :)