Nem tudom mi van velem, de olyan rossz érzéseim vannak a szülésemmel kapcsolatban, nektek volt hasonló?
4 hónapja szültem, és büszke vagyok a drága kisfiamra, hogy ügyesen végigcsináltuk az egészet, mégis volt egy pont, amikor kicsit "elvesztettem a fejem".
Már pár órája vajúdta,nem is volt vele semmi gond, aztán megkaptam az oxitocint,elkezdődtek a toló fájások, és az első nyomás után teljesen szétestem...nem is emlékeztem rá, férjem mesélte, hogy hirtelen kirántottam a lábam a tartóból, és csak olyanokat mondtam, hogy "ó te jó ég, ó te jó ég"!Én csak arra emlékszem, hogy a szülésznő, meg a doki mondja, hogy nyugi, nyugi, nincs semmi baj, nem kell ezt csinálni, lélegezzek.Akkor fejben összeszedtem magam, lehiggadtam, és nem is kellett sok, megérkezett a drágaságom.
Csak így utólag olyan rossz érzés, hogy így szétcsúsztam....de hát fájt rendesen.Most nem tudom, hogy ez úgymond normális volt, mivel első baba, nem tudtam mire számítsak, vagy nagyon alacsony a fájdalomküszöböm, vagy mi van, de szó szerint valami lelkiismeret furdalás féleségem van, hogy nem tudtam józanul végig csinálni.
És néha az jön fel bennem, hogy hogy fogok így még szülni, aztán meg, hogy azért is megcsinálom!!
Kérem azokat, akik ki vannak akadva a kérdésemen, ne húzzanak le, mert ez jelenleg tényleg lelkileg rossz nekem.Mert nem akartam "hisztis" szülő nő lenni.
Anyukám 5 gyereket szült, és már az első után mikor tolták ki a szülőszobáról mondta, hogy jön hamarosan...és ment is, köztem meg a húgom között mindössze 16 hónap van.
Én meg elkeseredtem magamtól,hogy úgymond nem vágyom még még egy szülésre:(
De azért persze szeretnénk kistesókat, csak folyton a szülésem jár az agyamban....
Jaj bocsi, hogy hosszúra sikerült, meg tudom nem ezzel kéne foglalkoznom, nagyon szeretem a babám, és nagyon szeretem a vele eltöltött napokat, látni hogy fejlődik, csak ez zavar....
válasza:Na de majd a következő. Miután olvastam a kérdésed fogalmazódott meg bennem igazán, hogy mi bajom van 2,5 hónapja (akkor szültem).
Az életben nagyon sok mindent lehet újra kezdeni, jobban csinálni, de ezt nem. Bennem hetekig az volt, hogy újra, újra, újra. Az egészet előlről akartam kezdeni, az első fájástól. De ez nem ilyen dolog, ezt nem lehet, és nekem erre 2,5 hónap kellett hogy rájöjjek.
Nagyon sokat gondolok mai napig a szülésre-már amire emlékszem-, végig pörgetem az eseményeket. Így kicsit olyan, mintha ki is beszélném magamból, mert erről nehéz bárkinek is beszélni. Legalábbis nekem nem ment. Könnyű szülés, gyönyörű, egészséges baba, nem akartam senkinek "nyavajogni"...
És sokat segített amit írtál, hogy más is van ezzel így.
Hajrá a többi szülésre! :)
válasza:Én is nagyon szétcsúsztam. de rám még egy nővérke is rámszólt, hogy ennyire nem fájhat, mikor nyögni merészeltem, én galád!
Császár lett végül!
De egyszerűen nem emlékszem, pl a fájdalomra. még arra sem, hogy a műtét utáni napokban hogyan fájt. Tudom, hogy nagyon fájt, de nem emlékszem rá.
Állítólag ez a biológia csodája,: a szülésközben felszabaduló hormonok törlik a fájdalom emlékét! Mindezt azért, hogy beválaljunk még egy babát!
válasza:Szerintem abszolút nem gázos amit írtál. Az első gyereknél nekem semmi nem volt. Annyira fájt, hogy meg sem mertem mukkani, nehogy mégjobban fájjon. Másodjára szintén, de akkor indított szülés volt, egy nő a szomszédos vajúdóba 860x elmondta, hogy Jaj Istenem! Remélem azóta megtalálta :), mimeg csak röhögtünk a férjemmel.
Aztán erősödtek a fájások és mentünk szülni. Nyomás közbe mondták (persze kedvesen), hogy csukjam be a szám. El lehet képzelni mit össze vicsoroghattam. Most is röhögök magamon, pedig ott akkor nagyo nem volt vicces.
köszi a válaszokat, megnyugodtam, hogy másnak is vannak hasonló élményei.
Kedves "sorstárs"!Annyira örülök, hogy írtál!Örülök, ha picit segíthettem, hogy ez megfogalmazódjon benned, nekem viszont Te segítettél nagyon sokat!Mert én is pont így vagyok, hogy erről nem lehet akárkivel beszélni, nekem is kb 6 órás volt a szülésem, mindenki mondta milyen szerencsés vagyok, én meg nem tudtam neki annyira örülni....De így, hogy írtad, hogy újra meg kell csinálni, megmutatni, hogy lehet másképp is, most én is így gondolom:)))Szóval tényleg nagyon köszönöm:)Ezek szerint szinte ugyan úgy éltük meg a szülésünket....én is sokat gondolkoztam amúgy, hogy mi lehet a bajom, aztán mikor a napokban rákérdeztem a páromnál, hogy tulajdonképpen mi is volt,akkor esett le, hogy mi a bajom.
De most már jobb, és így a következő szülés is jobb lesz:D
válasza: válasza: válasza: válasza:Én bekakkantottam a folyosón.
Sétáltattak, mondván, hogy még úgysem tágulok annyira, erre negyed órán belül megvolt a négy ujjni, kirobbant belőlem a magzatvíz és besz@rtam.
A következő az, hogy a hasamra teszik a lányom.
A férjem mesélte, hogy beleestem a trutyiba, és márt se mondtam, mint hogy úristen, úristen, úristen!
Be is lilult a fenekem, és kis hijján a folyosón szültem meg a babót.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!