Milyen helyzetben "kérnétek" császárt? Már amennyire van beleszólásunk, de mondjuk pl. farfekvés,10 órás lassú vajúdás, bármi egyéb?

baratnomnek programozott csaszarja volt farfekves miatt.

Mielott meg beindult a szules kerte a dokit hogy csaszi legyen,az lett a doki is belement.

Én nem tágultam egy ujjnyit sem 12 óra vajúdás után sem. Ekkor a doki megcsászározott. Bár nem kértem, és eszembe sem jutott a császár, utólag ha belegondolok, jól döntött. Ki tudja meddig szenvedtem volna még ott, akár napokat is, az biztos nem hiányzott volna.

Amúgy farfekvéssel a legtöbb doki császároz, és ez esetben én is lehet, hogy amellett döntenék, mert van a családunkban negatív eset farfekvéssel kapcsolatban (elakadt baba, oxigénhiány, baba 1 hónapig kórházban), így nem kockáztatnék.

De persze minden egyénfüggő. Van, aki könnyen megszül egy farfekvéses babát is.

Én nem kértem a császárt, féltem is nagyon tőle, esélyem volt rá, mert magas volt a vérnyomásom. Utólag azt mondom, hogy jobb volt a császár, mert hamar túl voltam

rajta és nem lett semmi baja a babának. Úgyhogy szerintem, ha valami baj van, akkor inkább legyen császár.

Szia!

Én 16 órát vajúdtam, másodfokú fájásgyengeséggel, gát- és méhszáj repedéssel végeztem.

Én ha előre tudnám, hogy fél év múlva is hasonlóan "végzem" kérném a császárt / de ebben a kórházban még EDA-t sem adnak, nem hogy én döntsek a szülésemről...