Kedves veletek a szülészorvosotok?

Az enyém nagyon kedves volt velem, és a terhesgondozás alatt kiderült, hogy sok dologban egyetértünk: sportolás mint hobbi, nevelés kérdések (neki két gyereke van, én meg a másodikat szültem nála). Mindig tök jókat beszélgettünk. A végén túlhordtam a babámat, kivoltam már lelkileg, sokat sírtam, mindig megvigasztalt, ott ült velem a kórház folyosóján, akkor engedett csak haza,mikor már megnyugodtam (tudta, hogy kocsival járok, nem akarta, hogy vezetés közben bőgjek).

Másokkal nem tudom, hogy milyen, de velem kedves (volt).

Igen, kedves, figyelmes volt. Pl. a 6 hetes kontroll körül volt a névnapom, és fel is köszöntött!

Vagy amikor a 35. héten kezdett szivárogni a vizem, és meg voltam ijedve, hogy most mi lesz, akkor megsimogatta a vállamat, nyugtatgatott, és egy puszival kísért a szülőszobára.

Vagy amikor hazaengedett, akkor is puszival kívánt minden jót!

Lehet, hogy valakinek ez már túlzás, de nekem nagyon jól esett! A szobatársam még irigykedett is, mert őt az ő orvosa elég keményen megnyomkodta (császárosak voltunk mindketten), és kétnaponta látogatta, az én orvosom minden nap rám nézett, és finoman bánt velem.

És szerintem igenis lényeges, hogy kedvesen bánjon Velem az orvosom. Nem véletlenül választom őt!

Én is azért választottam őt, mert emberként állt hozzám, nem csak egy páciensként.

Udvarias volt és még vicces is. Egy teljesen "hideg" dokihoz nem is jártam volna.