Az elsőnél béna voltam a másodiknál nem akarok az lenni, hogyan kell helyesen szülni?

Én itt bénázok már egy ideje, mert nem indul be a szülés, mert össze vissza fájok...

A vajúdást ott elszúrtam az elsővel, hogy korán mentem, hogy a burok nem repedt meg rendesen, a csaszitól a doki nagyon-nincs-kedvem-császározni-zsinórban-három-kismamát hozzáállása mentett meg, és "időben" észrevette a kollégái balfékségét, levette a buroksapkát, amikor jöttek az "igazi" fájások, akkor már kimerült hisztigép voltam...

Most úgy érzem, hogy ami a kórházban lesz, arra felkészültem, mindenhogyan, technikailag(csomagok) lelkileg is, aztán lehet ott amikor végre mehetünk, kapok pánikrohamot, és bénázok újra egy sort. Pedig fejben megvan a forgatókönyv, az elsővel is megvolt... Hogy hogyan fogok szülni:P

Én fejben elképzeltem, hogy vajúdás alatt alternatív pózokat veszek fel, pl labda, vagy négykézláb vagy vagy vagy...

Erre ember tervez isten végez alapon az ügyeletes dokinő nem vette észre, hogy folyik a vizem, de nem fájok rendesen, sétáltattak, a váltás dokinak felnyomták az agyát miközben engem vizsgált, legszívesebben kivágta volna a szülésznőt így átsiklott az felett, hogy maradt buroksapka, de legalább Ő szólt, hogy nem én már nem megyek az osztályra, hanem szülőszobára, mert folyik a magzatvíz. Hát nem sokat lehettem bent, mert anyuka mozogjon, sétáljon, mert így nem lesz baba... szóval 12óra séta, én voltam a 3.olyan kismama, aki szült is meg nem is, és már vártuk a csaszit(2megúsztuk). 12óra után a doki miután kizavarta a banyát, elnézést kért, levette a buroksapkát, jöttek a fájások... Nem tudom hány km-t sétáltam 12óra alatt, azt tudom, hogy nemhogy alter vajúdásra nem volt erőm, szülni sem 5,5óra a kitolásig még, hisztiztem össze vissza a páromnak csendben, a dokival amikor rám nézett kényeskedtem, olyan igazi plázapcsa voltam, kimerültem...

Szóval most egyrészről határozottabban fogok a szülésznővel és a dokival beszélni, hogy ha folyik a víz, de no fájás, akkor nézzenek meg jobban, adjanak oxit, repesszenek időben burkot..., hogy igyekszem nem berohanni, de nem is elkésni a szülésről, és nem lemeríteni magam felesleges dolgokkal, pl hiszti. Megőrzöm a belső békém:D Aztán majd meglátjuk mi lesz.

Remélem a holnap már nem látom ha kommentelsz, szurkolnál, hogy végre megtudjam milyen is másodszorra szülni:)