Minden kismamának fájt a hasa a császár után? Mármint nagy fájdalmakra gondolok, hogy járni sem tudott, stb.

Szia. Én 2szer szültem császárral életmentés miatt.Az első császárom után úgy ahogy néhányan írták viszonylag hamar jól voltam,a 2-3dik napon szaladgáltam a kórházba :)Otthon is egyedül csináltam mindent.A 2.császár már túl kemény volt. Alig tudtam megmozdulni,nem hozzá állás kérdése ez szerintem,nálam nem az volt,nagyon akartam jól lenni,hogy mehessek haza,de valami nem stimmelt,nem voltam jól.Pénteken engedtek haza,otthon nem tudtam felkelni sem egyedül :( a sebet ugye kezelni kellett,azt a férjem csinálta,ő látta hogy valami nem jó,de gondoltam biztos csak lassan gyógyul.Hétfőn este mosakodtam és jött segíteni a férjem,vértócsa volt alattam és sebből folyt a vér,lefeküdtem,hogy biztos jobb lesz.De aztán a következő felállásnál már én is éreztem hogy gáz van,éjfélkor mentünk be a kórházba,ott megállapították,hogy a seb szétnyílt,és a hasüreg feltelt vérrel...mert nem tudott máshogy távozni.Ott helyben "lekezeltek" nem akarom részletezni,de a dokinő azt mondta a nővérnek inkább forduljon el,én semmit nem éreztem,nem fájt az amit csinált.A hasfalam egy részén a bőr elhalt,teljesen érzéketlen. Nagyon nagyon nehéz volt,kb.2hónap alatt jött helyre... ez volt 2éve. Hétfőn kiderült,hogy babát várok megint :) örülök,de nagyon félek....

A katéter egyiknél sem fájt,szerencsére :)

Minden jót kívánok,gyors szülést,és Boldog Új Évet :)

A katéter dolog inkább kellemetlen, mint sem fájdalmas.

Nekem a császár szörnyű volt, nagyon rossz érzés volt, amikor kiment az érzéstelenítő hatása, egyfolytában fáztam, a szám kiszáradt.

Engem este 9-kor császároztak, másnap du.-kor kellett felkelni először ápolónő segítségével. Háááát, életemben nem éreztem még akkora fájdalmat, iszonyatos volt. De az tény, hogy nagyon nem szabad elhagynia magát az embernek, mert egyre jobb lesz, csak tényleg mozogni és mozogni és mozogni. Én már 3 nap múlva a székre állva csuktam be az ablakot stb, csodálkoztak, hogy milyen jól mozgok. Kiegyenesedni ugyan nem igen tudtam, de amikor kivették a varratokat kis megkönnyebbülés volt. Oldalamra nem igen tudtam feküdni, szoptatni is csak ölben, de hát tényleg mindenki más.