A császármetszés vagy a sima szülés a fájdalmasabb?

szia

Nekem csak egy kislányom van, császárral szültem. Elötte 2 napig szenvedtem. A szülés beindulása elött azt mondogattam magamnak, hogy más is tulélte... nem lehet olyan vészes... aztán amikor beindultak a fájások akkor meg: hát nem hiszem el ha vki ezt tuléli akar mégegyszer gyereket... Nem hittem elötte hogy létezik ekkora fájdalom ( sose volt görcsöm elötte) majdnem meghaltam, téptem a hajam... de viszonylag csöndbe voltam, de a többi szobából áthalatszott ahogy a többiek kiabálnak... akkor meg azt kérdeztem magamtól hogy lesz ez még rosszabb is? De hál isten császároztak. Szóval nem kellett megtudnom milyen az igazi szülés. Persze hajnalba amikor elmult az érzéstelenitó hatása és jött a növér hogy kelljek fel, akkor mondtam neki hogy persze mindjárt megyek, de amikor meg akartam mozdulni akkor rájöttem ez nem megy egyedül. De leszámitva az első pár napot, nem volt vészes. Ha mégegyszer terhes lennék én kérném előre a császárt:-)

Mindkettőben volt részem. Én a fiamat most december 10-én szültem. Elég friss élményekkel van tele a fejem. Borzasztóan szenvedtem. (A "fejben dől el" dologgal kapcsolatban csak annyit, hogy ez egy nagy hülyeség. Ha az arcomba mondaná ezt most valaki képen törölném. Próbáltam én virágos rétre, méhecskékre stb. gondolni még sem jött össze, hogy egy hang se jöjjön ki a torkomon, pedig nagyon próbáltam tűrni.) Tekeredtem a fájdalomtól, több mint másfél órás kitolási szakasz után és vákummos rásegítéssel sem akart kijönni a fiam. Minden tolás után visszacsúszott, így megcsászároztak a végén. Miután megkaptam az érzéstelenítőt csak annyit mondtam: végre, ez isteni, hogy elmúlt. Mindenki csak nevetett a műtőben, akkor már én is mosolyogtam. CSak arra vártam, hogy megmutassák a kicsi fiam és nagyon büszke voltam rá, hogy egy szép nagy (4100g) és egészséges gyermeket "nevelgettem" 9 hónapig a pocakban....

Másnap az első felkeléssel volt némi kínlódás, de akárki akármit mond, nekem a császár utáni seb fájdalma cirógatás a szülés alatti fájdalomhoz képest.

Mondhatni a fájdalom fogalmát teljesen átértékeltem. Miután kiszedték a negyedik nap a varratot semmi gondom nem volt...Mostanra a sebet is alig lehet látni.

Ez saját tapasztalat, és nem is értem hogy 2-3 perces fájásokkal hogyan lehet még lábon állni, amikor én már akkor úgy remegtem mint a kocsonya....