Szülés előtt lelkileg mi zajlott le bennetek?

Igazából a finishben, én már várva vártam minden napot, hogy menjünk már végre. Nem aludtam már semmit, szenvedés volt minden mozdulat, és alig vártam, hogy találkozzam a Kislányommal.

Aztán amikor elfolyt a magzatvíz, és 6 órán keresztül 0 fájással feküdtem a szülőszobán, volt időm és energiám gondolkozni.

Akkor valami hihetetlen szomorúság is úrrá lett rajtam. Félni nem féltem, de éreztem, hogy valami véget ér, valami lezárul. Szó szerint végigzongoráztam a fejemben az elmúlt hónapokat, kicsit el is pityeregtem magam.

Szóval nagyon vegyes érzéseim voltak. Örültem is meg nem is, hogy itt az idő.

Ez a kettős érzés még a szülés utáni 5. hétig kitartott.

Egyik pillanatban boldog voltam, másik pillanatban annyira hiányzott Ő a hasamból. Pedig ott feküdt mellettem, és tudtam, hogy Ő volt bent, de mégis olyan volt, mintha Valamit a kórházban hagytam volna.

Na szóval dolgoztak a hormonok rendesen.

Könnyű, szép szülést kívánok

Én is nagyon vártam, de túlhordtam. A kiírt dátum után viszont már úgy voltam, hogy nem bánom, ha még nem... majd holnap. Jó, hogy nem félsz már a szüléstől (nekem is a 38. héten múlt el a para), mert tényleg nem érdemes. Hamar eltelik a szülés is, nem olyan mint egy betegség. Szóval én is szerettem a jóslókat... de hát utána még jó 1 hónapig nem szültem... szóval csalóka volt. Azt tanácsolom, hogy aludj sokat. Ha a cuccok be vannak pakolva akkor élvezd ki az utolsó perceket, amíg pocakos vagy (esetleg vegyél kisrucikat, mert egy ideig úgysem fogsz tudni, mert jó érzés, ahogy ficánkol benned és sokáig nem lesz ilyen. Aztán meg jön egy NAGYON-NAGYON jó időszak.:):):)

Egy (pont ma) 3 hónapos baba anyukája

Öszintén?

Az elsőnél paráztam, met nem tudta mi vár rám, amásodik előtt meg azért, mert már tudtam mi vár rám.

Volt egy dolog amitól kimodottan féltem, hogy másodoknál ne történjen meg újra, de megtörtént:-(((

Ráadásul mind akettő indított szülés volt.