Akinek magasabb a fájdalomküszöbe az jobban "bírja" a vajúdást, szülést, fájdalmakat? Ti mit gondoltok róla? Vagy ez egészen másfajta fájdalom mint bármi más?

Én a szülésig azt gondoltam,hogy magas a fájdalomküszöböm,de akkor rájöttem,hogy tévedtem.Jó-jó tisztában voltam vele,hogy fájni fog,de azt álmomban sem gondoltam volna,hogy ennyire.

De az egyik ismerősöm pedig azt mondta,hogy neki nem fájt annyira,aztán hogy tényleg így volt-e,nem csak úgy mondta,azt csak ő tudja...

Szia! Szülésfelkészítő tanfolyamon az orvos (férfi) feltette a plátói kérdést, amire mindenkinek kellett válaszolni: szerintünk fáj-e a szülés?

Aztán megmondta a tutit: szerinte minden a fejben dől el, és a (leendő) anyuka hozzáállásán múlik. Minél jobban retteg valaki az egésztől, annál jobban fog fájni...hát nem tudom, nagyon szeretem a sok "tapasztalt" FÉRFI nőgyógyászt, akik már ugyebár átélték az egészet:-))

Amúgy biztosan van benne igazság is amit mondott. Ha nem szorongsz, figyelsz a tested jelzéseire és teljesen természetes folyamatként fogod fel a dolgot, akkor biztosan jobban el is tudsz "lazulni" és könnyebben fog menni az egész.

Szerintem nekem is magas a fájdalmoküszöböm, és nagyon pozitívan álltam a szüléshez, bár igaz nem tudtam mi vár rám, de biztos voltam benne hogy én ki fogom bírni és nekem jól fog menni a dolog és tényleg meglepően földi túli volt a fájdalom, amire persze én sem számítottam, de szerintem jól kezeltem a helyzetet, igaz csak 2 és fél óra volt, de tényleg túl lettem rajta és egy csodás emlék maradt a maga fájdalmával együtt.

Úgyhogy egyet értek, ha úgy érzed magadról hogy bírod a fájdalmat és nem rettegően és negatívan állsz hozzá, szerintem sokkal könnyebb lesz.

Nekem nagyon alacsony a fájdalomküszöböm és eléggé rinyálós is vagyok. Ezért nagyon féltem a szüléstől.

Aztán amikor elkezdődtek a fájások, hihetetlen nyugalom szállt meg. A kórházban a 2 perces fájásoknál gúvadtak a szemeim, a tolófájások életem legnagyobb fizikai kínját jelentették, de mégis csodálatos érzés volt a szülés. Utána nem bírtam felidézni a fájdalmat, csak a szépet. Persze ez nem az én érdemem, hanem a hormonoké.

A férjem alig hitt a szemének, hogy ez a vagány nő én vagyok a szülőágyon. :-)

(Most viszont nagy a para, mert az utolsó UH-n (36 hetes) faros volt a babám..... ajajajaj!)