Normális, hogy "irígy" vagyok azokra akik átélték a szülést minden fájdalmával együtt?

Ugyanúgy nő vagy és anya vagy, hiába császároztak! A terhességet végigcsináltad, nem? Gondolom, nem fáról akasztottad a babát? :) Azért egy terhesség se semmi szerintem.

Ne szomorkodj ezen, ez legyen a legkisebb bajod!!! Foglalkozz a babáddal, magaddal, legyen sok tejed, és állj hozzá pozitívan!!!!

Szia!

Ugyan-ugyan ne viccelj már,hogy te nem tettél érte semmit.Hisz kihordtad 9 hónapon át.Vigyáztál rá.Nos,ha egészségügyi okok végett kellett császározni,akkor mi van?Inkább lett volna a babának baja,csak hogy te átéld a gyönyört?Akkor elég önző vagy!

Én is császárral szültem szintén egészs.okok miatt,de meg sem fordult a fejemben,hogy nem vagyok nő meg bla-bla.Ennek igy kellett történnie.Örülj neki,hogy van egy aranyos kis manód és ne ezen rágódj!!!!Mit szólsz akinek nem jön össze a baba?Azok mit meg nem adnának akár egy császáros szülésért is..........

Ne aggódj, Nektek ez volt a sorsotok.

Mikor és szültem, a terhesek szobájában megszült egy nő álmában majdnem. Már félig kinn volt a baba, mire felébredt.

Egy másik meg otthon, úgy hozta be az újszülöttet, mert olyan gyorsan jött.Te hordtad a hasadban, Te szoptatod, Te fogod az orrát törölgetni. Én "rendesen szültem, de 4 hónapos volt mire először éreztem, hogy az enyém. addig olyan volt, mintha a védőnőjé az orvosé, a mamájé lenne.Olvasd Shantala: Babamasszázs és Dahlke: Sorsfordulók.Pszichológus vagy jóga is segít. Más is így van, hallottam.

Elmaradt a "beavatás"-od az anyaságba, ezt kellene pótolni, rendezhetnétek egy ünnepet, - mondjuk a barátnőid segítenének megszervezni- ahol anyává avatnak, esetleg megoldanál vmi nehéz próbát. Lehet a keresztelő jó alkalom.

A gyermeknek meg segíts majd, hogy feldolgozza, pl. kisded korában bújkáljon sokat alagutakban.Ha nagy lesz, majd rávezeted, hogy ne kelljen mindenhez bába neki, vállalja fel egyedül a feladatait.Érdemes feldolgozni szerintem, majd ha picit nagyobb lesz, s tudsz ezzel foglalkozni.Végül is ő csak még maradni szeretett volna, vagy megijedt? lényeg, hogy ne neveld félős kisgyereknek, és a következő szülésedre dolgozd fel a Te saját születésélményedet. Menj pszichológushoz, olvass, tanulj rebirthing technikát!

Én teljesen megértem amit érzel. A kislányomat én is császárral szültem, igaz én vajúdtam 5 órát, de nem voltak olyan nagy fájásaim. Én is hasonló érzésekkel küzdöttem mint most te. DE ez miatt ne szégyeld magad, vagy ilyesmi! Inkább egy császározás, mint egy beteg baba! Próbálj meg nem ezen gondolkozni, nem tettél semmi rosszat azért, mert nem sikerült rendesen szülnöd! Másodszorra neked is sikerülhet, ahogy nekem. Igaz, hogy az sokkal jobban fájt, de mégis szebb élményként maradt meg bennem.

Legyél nagyon boldog a kisbabáddal, ne gondolj a rosszra:) A lényeg, hogy mindketten egészségesek vagytok.

2 gyerek anyukája

Természetes, hogy a császárra szükség volt,nem vitás, ettől a hiányérzeted teljesen jogos! Átaludtátok életetek egyik legfontosabb pontját.

De be lehet pótolni mindent lelki szinten, foglalkozz ezzel!

Írok még csak rohannom kell. Ímélt írhatok?