Ballonos tagitas menyire faj?menyire hatékony?

Kétszer indítottak, egyszer sem indult a ballontól.

Kellemetlen a felhelyezés, de nem kimondottan fájdalmas. Szerintem baromi kényelmetlen és undi az egész tudat... Utáltam. Természetesen szülést egyszersem indított.

Én nagyon féltem és volt alapja. A felrakása előtt elöntött a magzatvíz, de azért felrakták, mert tök zárt voltam. Szörnyen fájt, amikor felrakták, mert egyrészt az ömlő magzatvíztől a doki semmit nem látott, másrészt hátrahajló méhem van, a méhszájam nagyon fent volt, állítása szerint alig érte el. Mondta, hogy még ellenőrzi, hogy jó helyre rakta-e. Mondtam, nagyon remélem, mert még egyszer nem bírom ki, az tuti 🤣

Utána már jobban zavart a folyamatos víz és tágulási vérzés, a lábam között fityegő csövet már észre se vettem.

Aztán már mindent elnyomott a fájdalom. A szülésznők kb.kiröhögtek, mert hiába mondtam, hogy rendszeresen fájásaim vannak, szerintük 2 ujjnyinál leesik a ballon, nekem meg ugye nem esett le...Amikor a reggeli műszaknak végre eszébe jutott megvizsgálni, kiderült, hogy 7centire nyitva vagyok 🤦🏽‍♀️ Gondolom, nem tudott leesni a méhem fura helyzete miatt. Végül amúgy császár lett.

De nyugi, nem mindenki szív vele ennyit. Hallottam olyat, akinek csak enyhén kellemetlen volt a felrakás, utána meg semmi.

Engem túlhordás miatt indítottak, első terhesség. Magánkórházban szültem, 1 héttel túlhordtam, teljesen zárt voltam, semmi jele nem volt a szülésnek, úgyhogy indítottak. A szülésznőm az utolsó nst után megmutatta mi ez a ballon, és elmagyarázta, hogy másnap este amikor bemegyek akkor ő nem lesz bent, majd az ügyeletes nőgyógyász felteszi, az egy kicsit kellemetlen lesz, amikor betolja a méhszájba, merthogy teljesen zárt, és utána az 4 centire felfújja magát, kitágítja reggelre a méhszájat, ami már fájdalmasabb lesz, nyilván, megkezdődik a vajúdás.

Na ehhez képest a felrakás borzasztóan fájt. Nekem ugyan nincs hátrahajló méhem, de nagyon fönn volt a méhszáj, nem fért hozzá az orvos, én meg a hatalmas hasammal a hátamon próbáltam még lejjebb és lejjebb csúszni, ahogy kérte, a végén már az egyik lábamat a férjem húzta felfelé, a mellkasom irányába, mert mindkettőt nem tudtam már tartani, és valami hosszú fém csipesszel kotorászott bennem a doktornő. Jajgattam rendesen, ő meg jól megizzadt, többször elnézést kért, hogy ennek sokkal gyorsabbnak és kevésbé fájdalmasnak kellene lennie (nem egy kezdő orvos volt)... :D

Mikor már bent volt nem fájt, és lehet vele wc-re menni és zuhanyozni is, kicsit kellemetlen, mert ott lóg a lábad között egy műanyag cső, de nem vészes.

Ehhez képest (meg ahhoz képest, ami utána jött) az éjszaka szinte kellemes volt, fájdogáltam, tágultam, de még aludni is tudtam, és reggelre szépen kitágultam 4 centire. Onnan már nem volt ilyen sikertörténet, de mindegy... :D

De nekem is azt mondta másnap a szülésznő, hogy én vagyok a kivétel, a felrakás azért nem szokott ennyire tortúra lenni, főleg ha már szült valaki.

#6! Nekem se a balloné. Nekem ugye magzatvíz elfolyással kezdődött, aztán minden haladt a maga útján. A tolófájásoknál akadt el a dolog. Vagy egy órát kínlódtunk, de nem ment lejjebb. Nem volt beékelődve a feje és téraránytalanság is volt. Végül 20óra vajúdás után császároztak. Talán jobb is, mert 4 és fél kiló fölött volt a "picikém"😁

#4