Mihez lehetne a legjobban hasonlítani a szülési vájdalmat?

Hát nekem a vesegörcs kutyaf*sza volt a szülésekhez képest. 🙈🙈🙈

Semmihez nem lehet hasonlítani

Az elején lightos, majd egyre erősödő mensi görcsszerű volt nálam. De nem olyan lokális, csak alhasra korlátozódó. Ahogy haladt az idő egyre kiterjedtebben húzta össze a görcs az egész testem, a végén pedig már inkább ilyen feszítő, csont a csonttal súrlódó görcsös állapot, amitől azt éreztem megpusztulok. Mintha valahol fejben indult volna, amikor éreztem, hogy jön, áthaladt az egész testemen és egész alsó testtájt csúcsosodott befeszítve a létező összes izmomat, majd kiengedett. A legvégén már szinte egybemosódnak a fájások. A kitolás nekem már semmi nem volt. 2-3 nyomásra megvolt mindkét gyerekem. Egy brutálisan csípőbe és hüvelybe nyomó fájdalom, majd iszonyat égető, csípő érzés és nekem hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor már csak úgy kicsusszant. Nekem tényleg mintha mindent elvágtak volna, de az utána jövő "rendbetételt" mindkétszer utáltam.

Az első élmény traumatizált, elmentem szakemberhez is, hogy feltudjam dolgozni, nehezen is kezdtem kötődni a lányunkhoz. Már tudom, hogy rosszul készültem, dehát ugye fogalmam sincs mire kell készülni és a jelenlegi állami rendszer egy kalap sz*r ilyen szempontból már bocsánat. Állami intézmény, futószalag, indítás, kézzel tágítás, semmiből 2 perces fájások, egyhelyben fekvés, könyörgés hogy kimehessek pisilni legalább. Nulla biztonságérzet, nulla támogatás, segítség, borzasztó kétségbeesettség, elveszettség érzés és pánik... Iszonyat megalázva éreztem magam és amikor a kislányomat a mellkasomra tették kb. annyit éreztem, hogy "ez mi a f*szom volt!?". Semmi csillámpóni hányásos de jó, hogy vége, vagy csodaérzet, vagy mit tudom én. (A másodiknál jött az eufória, hogy úristen de jó hogy itt van és túl vagyunk rajta.)

A második magánban született. Ugyanúgy indítással, de teljesen más megélés lett. Ott is fájt persze, de máshogy készültem mentálisan, biztonságban éreztem magam és egy tündéri szülésznőt fogadtunk, akivel megvolt a kémia. Nyilván már nagyjából tudtam azt is, hogy mivel is jár (fájdalom, matatás, mintha az agyamig nyúlnának fel néha, esetleg vágás, varrás, állandó pisilhetnék, kiszolgáltatottság, stb.) a szülés, így össze tudtam rakni fejben, hogy NEKEM mivel lenne a legjobb készülni... Ezért lett magán, ezért lett választott szülésznő, ezért jártam perinatális tanácsadónál első szülésélményt feldolgozni, meditációs zene, csend, béke, nyugalom, tudatosan pozitív gondolatok és abszolút beleengedtem magam a fájásokba. Jó élmény volt, ugyanakkor kettőt terveztünk, kettő lett, így nyilván könnyen beszélek, de azóta is azt mondom, hogy én ezt soha többé!!! :) Amennyire a terhesség, a szülés, a szoptatás és az első hetek kifacsarnak egy nőt, azt én soha többé nem kívánom magamnak. Szóval megérte, már úgy érzem meggyógyult a lelkem a második szüléssel és ahogy távolodik az élmény úgy tűnik egyre rövidebbnek, jelentéktelennek maga a szülés élménye (viszont ugyanolyan erősen élnek az emlékek, szóval nálam sem igaz, hogy megszépült volna, inkább csak már abszolút nincs ezen fókusz).

Nekem csaszar lett a vege, elotte oxitocint kaptam, meg burkot is repesztettek. Az oxi egesz elviselheto volt, na de a burokrepesztes..most is ugy vagyok vele, hogy inkabb meg egy csaszar. Ott azt hittem, megdoglok. Bar lehet azert, mert egyaltalan nem volt mar magzatvizem.

Kezzel nem tagitottak, egyetlen doktorno volt, akit mehszajvizsgalatnal fejbe akartam rugni, annyira fajt. Pedig neki volt a legkisebb keze es legvekonyabb ujjai, a tobbi ferfi dokihoz kepest, akiknek lapat tenyeruk es virsli ujjaik voltak.😀 ok megis finoman vizsgaltak, a fiatal doktorno meg mint a duvad.😣