Miért nem indul be a szülés?

Kezdek egy kicsit elkeseredni. Az első gyerkőcünk állami kórházban született, 41+1-en indították. Egyik nap még semmi extra nem volt, elutasítottam az indítást, másnap azt mondták kevés a magzatvíz, nem húzhatjuk tovább, de sosem derül már ki, hogy a protokoll miatt volt-e, vagy tényleg kellett... A bizalmam elég sok ponton megreccsent ott sajnos, nagyon rossz élmény volt az egész, nehezen dolgoztam fel.

Most magánba megyünk, ma vagyok 41+1, péntek reggelre írtak ki indításra, de már ma is mondták, hogy nagyon határeset a magzatvíz, még hazaengednek, de ha rosszabbodik szerdára, megindítják. Mindig más orvos vizsgál, ráadásul egy híresen természetesség párti doki volt ma bent, így most azt érzem, hogy nincs okom nem bízni benne és egyértelműen a babánk egészsége az első nyilván. Keményedések vannak, de semmi egyéb jel.

Nagyon szerettem volna, ha most megélhetek egy magától induló szülést és annyira örültem, hogy itt picit rugalmasabbak voltak a "határidővel"... Teljesen nyugodt voltam, de mostmár kezdem elveszíteni a reményt, pedig a mai napig abszolút nem is stresszeltem ezen.

Miért lehet az, hogy valakinek abszolút tudja a szervezete a dolgát, más meg másodszorra is belefut az indításba? :( Ma már a szülésznőnknek is hisztiztem egy kört, próbált egy kis lelket önteni belém, hogy higgyem el, itt igyekeznek sokkal "lágyábban" indítani, mint amilyen az állami élményem volt, megcsináljuk, minden oké lesz, és össze is szedem magam nyilván, de most egy kicsit "megreccsentem".

Mással is volt ilyen? Ti hogy éltétek meg?

Annyira irigylem azokat, akik fájásokkal besétálnak és néhány óra múlva kezükben a babájuk, nem kell szerencsétlenkedniük ott ballonnal fél éjszaka, meg tövig rágni a körmüket a reggeli oxi bekötésig...

(Praktikán már mindenen túl vagyunk, ne is írjatok ilyesmit.)